tiszta égbolt
Csökönyösség, ha kell, a hülyeségig!
Noha hivatalosan még nem „nyilatkoztatták ki”, a kampány elkezdődött – látjuk, halljuk, érzékeljük mindannyian. Szerencsénkre – vagy szerencsétlenségünkre (?) – mi székelyek is abba a helyzetbe kerültünk, hogy három politikai alakulat jelöltjei közül válogathatunk, majd a június eleji helyhatósági választásokon annak függvényében, hogy kinek merre húz a szíve, vagy melyik jelölt hozakodik elő meggyőzőbb érvekkel. (Netán, melyiknek jobb a PR-osa, kinek mennyivel jobb a kampánystábja.) Szóval, pillanatnyilag állunk és várunk annak tudatában, hogy a jelölések lezárultak, akinek politikai ambíciói voltak, azok már elfoglalták helyüket a jelöltek között és a jelölési dossziékat is már beadták a választási irodákhoz. Abban a szerencsés – vagy szerencsétlen (?) – helyzetben vagyok, hogy egész közelről figyelhettem a jelölések körüli hatalomharcot, a helyezkedéseket, egyezkedéseket, és mondhatni első kézből értesülhettem minderről. Hát, nem tudom, máshol, hogyan alakulnak a választások körüli „frontvonalak”, de nálunk Gyergyóban fölöttébb izgalmasnak ígérkezik a véghajrá. Már hogyisne, amikor az egyik politikai alakulat helyi „élharcosa” – aki négyéves korábbi mandátuma idején bőszen agitált pártja nevében – még idejekorán bejelentette, hogy márpedig ő indul a helyhatósági választásokon, ráadásul polgármesterjelöltként. Aztán fordult a kocka, és nem sok időre rá, ugyanaz a személy bejelentette: pardon, indul ugyan, de egy teljesen más, egy, a semmiből hirtelen előbukkant új párt színeiben. (Minden választáskor vannak ilyenek…) Szeretem a makacs, konok embereket, akik ragaszkodnak elveikhez, még az sem zavar, ha ez a csökönyösségig fajul – elvégre én is székelyből vagyok. De amikor a hatalom utáni vágyból fakadó csökönyösség a hülyeségig fajul, azt nagyon nem szeretem. Én sem, s úgy vélem, más tisztességes választópolgár sem.
Jánossy Alíz
