tiszta égbolt
CSOK, csak, csók
Igen érdekes kérdésfelvetést boncolgat a Krónika napilap egyik cikke: szociológusokat kérdeztek meg arról, milyen hatása lehet – pontosabban: lesz-e „elszívó” hatása – a romániai magyarokra a magyar kormány által szorgalmazott családi otthonteremtési kedvezménynek (CSOK)? A téma nyilván nemcsak számunkra érdekes, a „szocpol-szuperprogram” múlt év végi bejelentése óta élénken foglalkoztatja elsősorban a magyarországi társadalmat. Megjegyzendő, hogy Magyarországon korábban is létezett ez a gyermekvállalást ösztönző, családtámogató program, de a kormány döntése alapján annak mértéke számottevően növekedik: nagyon vázlatosan arról van szó, hogy – a magyar Közlönyben eddig megjelent és csak részleges szabályozás szerint – a háromgyermekes családok 10 millió forint támogatásra jogosultak, emellé újabb, legtöbb 10 milliós kedvezményes hitel is jár, ami ingatlanvásárlásra (elsősorban új építésű ingatlanra) fordítható. Aki az igénylés időpontjában házas, viszont még nincs gyermeke, akár 10 évre is előre vállalhatja, hogy majd lesz, aki viszont nem házas, akkor igényelheti a támogatást, ha már legalább egy gyermeke van. A bejelentett intézkedés, amelynek egyelőre sok vonzata tisztázatlan, rengeteg kérdést vet fel, kezdve onnan, hogy honnan lesz a kormánynak pénze rá, el egészen odáig, hogy milyen társadalmi-magánéleti következményei lehetnek, milyen változást idéz elő az ingatlanpiacon stb. Ezek között pedig talán nem a legfontosabb, de mindenképp érdekes és érvényes, hogy miként hat majd a CSOK az erdélyi – felvidéki, kárpátaljai, vajdasági – magyarokra. Első látásra a válasz kézenfekvőnek tűnik: ha a támogatás maximális összegét, 20 millió forintot – 287 ezer lejt, 63 ezer eurót, ki miben számol – vesszük, egyértelmű, hogy az igen vonzó: reálisan kb. ennyi pénzt akarhat megszerezni, megtakarítani több év alatt egy külföldön munkát vállaló erdélyi magyar. Az evidencia – a szociológiai felmérések egyértelműen alátámasztják –, hogy az erdélyi fiatalok körében erős trend a kivándorlási kedv, sőt az újabb kutatások szerint nőtt a gyermekvállalási kedv is. Trend az is – és ezt szépen aláhúzza a mai lapszámunkban a Bodó Julianna társadalomkutatóval, egyetemi tanárral készült interjú –, hogy az erdélyi magyarok munkamigrációja anyagi jellegű: magyarán elég pénzt akarnak szerezni ahhoz, hogy megteremtsék az általuk elfogadhatónak vélt életszínvonalat. Magyarország ugyan már rég nem számít kiemelt célországnak a kivándorlás tekintetében, ez azonban most fordulhat: minek Angliáig, Németországig menni, ott sokszor a nulláról kezdve gürizni, ha Magyarországra telepedve az ember máris az óhajtott „kezdőtőkével” láthat neki a szintén óhajtott „szép élet” megvalósításához? Az ugyanis egyértelmű, hogy – ha Magyarországra költöznek – a CSOK-kedvezmények a kettős állampolgársággal rendelkező erdélyi magyarokra is érvényesek. Ezt nemrég egy televíziós interjújában Tuzson Bence, a magyar Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára is megerősítette. Mindezek alapján a szociológusok az említett cikkben megfogalmazott álláspontja valószerűnek tűnik. Horváth István, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője például arra mutatott rá, hogy Romániában a gyermekvállalást ösztönző, családtámogató programok valójában nem is léteznek, ezért a magyarországi otthonteremtési kedvezmény a pályakezdők, de a stabil anyagi helyzettel rendelkezők számára is kecsegtető lehet. Ha a kivándorlási és a gyermekvállalási kedv amúgy is megjelenik mint élet- vagy családprojekt, akkor a fiatalok mindenképpen megfontolás tárgyává teszik majd, hogy áttelepedjenek Magyarországra, ahol lehívhatják a jelentős támogatást – érvel a szociológus. Hasonlóan vélekedik Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy – a cikkben szociológusi minőségében megszólaló – polgármestere is: az a székelyföldi fiatal, aki azt tervezte, hogy Angliába megy dolgozni, lehet, hogy a program hatására inkább Magyarországon telepedik le, ott vállal gyermeket. Ami szerinte „nemzetpolitikai szempontból kisebb veszteség, ám Székelyföldnek mégiscsak az”. Ha mindehhez hozzászámoljuk azt is, hogy Budapesten az átlagos nettó fizetés úgy háromszor nagyobb, mint mondjuk Csíkszeredában – akkor már lehet töprengeni, akár szorongani több szempontból is. Bár szerintem nem kellene feltétlenül. Ha ugyanis a magyar kormány a jelenleg ismert paraméterekhez igazodva gyakorlatba ülteti a CSOK-ot, akkor rövid távon egyetlen dolognak kellene történni: a lakosság érintett hányada meg kellene köszönje, hogy ilyen léptékű családtámogatási, népességszaporodási, otthonteremtési kedvezményben részesül. Amely valóban kiemelkedő Kelet-Európában, és a maga nemében igen vonzó. De mással nem kecsegtet. Még ha a maximális összegét vesszük is: 20 millió forintért egy közepes, másfél szobás panellakást lehetne vásárolni Pesten (igaz, vidéken szebbet). Oda kellene bezsúfolni egy öttagú családot, amelyet aztán el is kell tartani, munkát vállalva, a gyermekeket iskoláztatva, nem utolsósorban törlesztve a hitelt, még ha kedvezményes feltételek mellett is. Ez pedig már megint nem úgy hangzik, mint a kivándorlás mellett döntő erdélyi magyarok „szép életről” szóló álma. A külföldön munkát vállalók többsége ugyanis a megszerzett pénzt hazatérve, itthon használná fel. Az itthoni élethez akar kezdőtőkét teremteni: lakást, esetleg autót venni, egy vállalkozás alaptőkéjét kitermelni stb. Igazából az itthoniaknak, itthoni önmaguknak akarják bebizonyítani, hogy képesek rá. Ez a valóság, és ezt mutatják a felmérések is. Persze vannak, lesznek, akik nem térnek haza. Olyanok is, akik majd a CSOK vonzásában Magyarországra telepednek. De szerintem nem túl sokan. A külföldre menők ugyanis jól tudják, hogy az itthoni társadalmi tőkéjüket nehezen vagy sehogy sem tudnák újrateremteni máshol. Az nem konvertálható, és végképp nem 20 millió forintra.
Burus János Botond
