1980-ban Lake Placidben az Amerikai Egyesült Államok csapata úgy nyerte meg a téli olimpiai játékok jégkorongtornáját, hogy főiskolásokból és egyetemistákból álló kerettel verte végig a világot, többek közt a döntőnek számító Szovjetunió elleni találkozót is behúzta. A hasonlat talán erős, de ilyesmi csodát vitt véghez a romániai jégkorong-válogatott az elmúlt napokban az észtországi Tallinban, ahol mindenkit legyőzve jutott fel a Divízió I/A csoportba, közvetlenül a világelit mögé. És hogy miért csoda? Több okból is. A legutóbbi vébén a romániai csapat a legutolsó fordulóban tudott nyerni, és azzal a győzelemmel biztosította tagságát a Divízió I/B csoportban. A válogatottnak nem igazán volt ideje felkészülésre, hiszen a román bajnokság kinyúlt közvetlen a világbajnoki rajt előtti időszakra, így közös összetartásokra nem volt idő. Továbbmenve, a szakszövetség évek óta hanyagolja a honi jégkorong fejlesztését, akár az utánpótlásra, akár a felnőtt bajnokságra gondolunk. Kivételt képeznek a kisebb vagy nagyobb, önerőből fenntartott műhelyek, akik próbálkoznak, de hathatós segítség nélkül, ami a vezetést illeti. Tehát mindenki sodródik az árral. Mindezek fényében nem is volt csoda, hogy a válogatott a világranglistán visszasodródott és úgy vághatott neki a mostani vébének is, hogy mindenki őket tartotta az egyik kiesőnek, legalábbis a ranglista alapján. Hogy erre sikerült rácáfolni, annak ellenére, hogy a játékosok zömének lábában több mint 100 bajnoki meccs volt, annak is köszönhető, hogy egy jó kis egyveleg társaság alakult ki, amelynek átlagéletkora 26,64 év, ám ha kivesszük Gógát (37 éves), Jemeljanenkót (38) és Butucsnovot (36), akkor még fiatalabb ez a keret. A romániai válogatott legutóbb a szó szoros értelmében vett másodvonalban legutóbb 1995-ben járt, amikor olyan alakulatok vettek ott még részt, mint Szlovákia, Dánia vagy épp Lettország, akik azóta stabil A csoportosak. Jövőre pedig jöhet a magyar–„román” rangadó, talán Sepsiszentgyörgyön. Darvas Attila