Hirdetés

Csak egy újabb különbség: Ioana & Georgi

HN-információ
Egyre gyakrabban találkozni etnikailag vegyes párokkal vagy házassággal, s az emberek folyamatosan felülvizsgálják a nem „hagyományos” kapcsolatokról kialakul percepciójukat, a hozzá való viszonyulásukat. Mindemellett az etnikumhoz kötődő határok – ezek kijelölése, fenntartása és a róla való egyezkedés – fontos szerepet játszhat a partnerválasztásban.
Hogyan alakulnak az etnikumközi kapcsolatok a mai szocio-kulturális környezetben? Melyek a kihívások? Vagy az elégtételek? Milyen jellemzők teszik különbözővé/hasonlóvá az azonos etnikumhoz tartozó párok kapcsolatához? Végeredményben csak egy újabb különbség? Néhány pár saját élettapasztalatáról számol be. Ioana Moldovan felvételei és szövege.
Az akkor még Budapesten működő Central European University mesteri képzésén az első tanítási napon elkésett Ioana. Eltévedt az egyetem folyosóin. A bemutatkozások lejárta után nyitott be a terembe és fejvesztve keresett egy ülőhelyet, hogy ne vonja magára jobban a figyelmet. Látott egy helyen egy ismeretlen pasi mellett. Arra a sebtében feltett kérdésre, miszerint foglalt-e a hely, Georgi „történelmivé vált nyugalommal” válaszolta: Ez a te helyed. Így kezdődik az unokáknak elmondandó mese. 2014-ben Ioana és a bolgár Georgi volt újságíróként a történelemre akart átállni azon a mesterképzésen.

– Azt hiszem, csak mi voltunk kelet-európaiak, avagy legalábbis a kevés kelet-európai közé tartoztunk – emlékszik vissza Ioana –, gátlásosak voltunk, mert abból a világból érkeztünk, amelyből jöttünk olyanok közé, akik többnyire a Princetonon vagy a Harvardon tanultak.

Két évre rá, 2016-ban összeházasodtak. Az első évben nagyon sokat utaztak. Háromszor váltottak országot és hatszor lakást. Georgi elnyert egy doktori iskolai kutatói ösztöndíjat, és egy ideig Berlinben, egy ideig Budapesten, majd Bukarestben és Fogarason, Ioana szülővárosában laktak. – Ez oké volt, mert mindkettőnknek tetszett ez a kihívás: utazni, a világot megismerni, beilleszkedni egy adott helyen. Most két gyerekük van, egy négyéves kislány és egy kétéves kisfiú, és a Brassó megyei Herszény községben laknak, miután a világjárvány elején úgy döntöttek, hogy vidéken bérelnek házat és oda költöznek. – A falura való költözést, például nem tudnád megejteni egy olyan családban, ahol nincs common ground, vagy ha az egyik nagyon urbánus volna és arra vágyna hogy a bevásárlóközpontban vagy a klubban töltse az időt, hogy korzózzon, mindarra amit a város és a városi lét jelent, a másik meg nem érezné jól magát ebben a közegben – fűzi hozzá Ioana. A családban angolul beszélnek, noha Georgi elég jól boldogul már románul. Annyira jól, hogy olykor a falusi boltban vagy a piacon a falusiak nem jönnek rá, hogy nem román. – Azt kell mondjam, hogy szeretem a szavakat, szeretem ennek a nyelvnek a hangzását – mondja Georgi. – De a nyelvtan nagyon nehéz a számomra. A bolgár nyelv egyszerűbb, nincsenek benne esetek és bonyolult nyelvtani szabályok. Az abécé különbözik, de számomra egyszerű a latin betűs írás, mert tudok angolul. No meg nagyon sok közös, szláv szavunk van. Szeretem felfedezni ezeket a közös szavakat. A gyerekek három nyelvet beszélnek. Ioana csak románul beszélget velük, Georgi csak bolgárul, együtt pedig angolul. Számukra a nyelv nem jelentett akadályt.

– Nem éreztem, hogy a nyelv korlát lenne közöttünk – mondja Ioana.

Úgy magyarázza ezt mintegy magának, hogy a verbális kommunikáció csupán csekély hányada a köztük zajló kommunikációnak, és valamennyi fontos területen összhangban voltak. – Eleinte én is feltettem magamnak ezt a kérdést, s gondolkodtam azon, hogy lesz a későbbiekben. Még egyik barátnőm is azt mondta: „Hű, s nem fogja megérteni, hogy mennyire szereted, ha a te nyelveden mondod?” Nem, soha nem éreztem ezt a korlátot. Amikor összeházasodtak nem mérték fel, hogy mit jelenthetnek a köztük lévő kulturális különbségek. Nem töltöttek együtt túl sok időt, Georgi addig soha nem tartózkodott huzamosabb ideig Romániában, Ioana sem Bulgáriában, esetleg pár napig, vakációban. – Arra gondoltam, rendben Bulgária nagyon közel van, de mégis egy másik ország, eltérő történelmi múlttal, egyszerűen nagymértékben különböznek egymástól, kulturális téren, ami befolyásolta fejlődésüket – mondja Ioana. Meggyőződése, hogy humorérzéke nagyon sok mindenen átsegítette. Néha viccesen, máskor kíváncsian megkérdezték egymástól: „és a te kultúrádban…”

– Sok minden közös bennünk – mondja Georgi –, a két ország közel áll egymáshoz, ami a mentalitást és a kultúrát illeti, nincs nagy távolság Bulgária és Románia között.

Georgi vallásos, és a számára az alapvető közös pont az ortodox vallás. – Ez nagyon fontos, talán a legfontosabb. Örül annak, hogy a két ország szomszédos, és könnyen meglátogathatja családját.  

– Természetesen vannak kulturális különbségek – folytatja.

És elsősorban a kulináris vetületre utal, összehasonlítva az általa egyszerűnek tartott bolgár ételeket az erdélyi gazdag és ízekben változatos erdélyi konyhával. Kiemelt helye van ebben a gasztronómiai kultúrsokkban a húsgombóclevesnek. – Anyósom húsgombóclevesében hatalmasok a gombócok – mondja Georgi. – Bulgáriában is van ugyanez a fajta levesünk, de a gombócok sokkal-sokkal kisebbek. Itt, Erdélyben az az érzésem, hogy minden étkezés egy ünnep, annyira gazdag, annyira kellemes. Ioana megemlíti a cérnalaskával készített tyúkhúslevest. – Ők nem ismerik a levest, csak savanyú csorbát esznek – mondja a lány. Ez az esküvőjére emlékezteti. Szűkkörű mulatság volt Szombatfalván, csak a család és pár közeli barát vett részt. – Valami hagyományost szerettünk volna, és elkészítettük ezt a levest, többnyire a bukaresti barátaink kérésére, akik Erdélyben járva bolondultak érte. A bolgár vendégek pedig mind ecetet vagy citromot kértek hozzá. Természetesen a román szakácsok ezt zokon vették, és szentségtörést emlegettek – idézi fel nevetve a történteket Ioana. Mindkettőjük számára nagyon fontos a történelem iránti közös szenvedély – tulajdonképpen ez is hozta össze őket.

– Ő is, meg én is érdeklődünk a történelem iránt. A közelmúlt, a kommunista múlt iránt – mondja Georgi. – A két országnak közös múltja van, a kommunizmus, hasonló berendezkedésűek voltak. Közösen kutatjuk ezt. Amikor találkoztunk, akárcsak most is, közös tervekről beszélünk, és gyakran esténként is a történelemről beszélgetünk.

Most mindketten dolgoznak, többek között a Fogarasi Kutatóintézetben, egy regionális civil szervezetben. Noha hivatalosan egyik-másik projekten nem dolgoznak ugyanabban a kutatócsoportban, otthon csapatban dolgoznak. – Beszélünk a projekt kihívásairól, megfogalmazzuk a lehetséges kérdéseket. Például egyikünk olyasmit vehet észre, ami fölött a másik átsiklik – fűzi hozzá Georgi. Ioana jelenleg egy önéletrajzi fogantatású regényen dolgozik, kiindulópontként családja és annak az ellenállási mozgalomban való részvétele szolgál. Reméli, jövő nyárra elkészül vele. Ioana szerint az együtt töltött hét év alatt nem találkoztak olyan fontos dologgal, amelynek kapcsán ne lett volna összhang közte meg Georgi között. Ide sorolja a családhoz való viszonyulást, a gyermekkel való viszonyt és az életről való felfogást.

– Azt hiszem, hogy az élet valamennyi fontos vetületében a személyes élettől a párkapcsolaton át a munkához való viszonyulásig összeillünk.

 
A Common Ground nyolc dokumentumfotóban elmesélt történetet jelent arról a közös terepről, amelyet különböző etnikumú emberek keresik a helyüket. A fotókat Fodor Zsuzsánna, Ioana Moldovan, Andrei Pungovschi, Mircea Reștea és Bogdan Dincă készítette. A Documentaria projektjét a News Spectrum Fellowships és az International Press Institute támogatta. Link a teljes projekthez: https://www.commonground.documentaria.ro/wp/


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!