borús égbolt
enyhe havazás
enyhe eső
Centenáriumi ikszfaktor
A kolozsvári USNK nyerte meg az idei, magyarországi X Faktort. Nem igazán emlékszem, mikor volt utoljára az, amikor ténylegesen felkeltette az érdeklődésemet ez a tehetségkutató. Azt meg pláne nem tudom felidézni, hogy mikor izgultam utoljára versenyzőkért.
Számomra nem kérdés az, hogy megérdemelték a győzelmet, és nemcsak azért, mert alig volt ellenfelük ebben az évadban. Nem értek a rapzenéhez, de el kell ismernem, hogy ami jó, az jó. Szóval győztek, de az internet népe ezt persze nem hagyta szó nélkül.
A gratulációk mellett hirtelen felütötte a fejét a nagy „nem igazi magyarok, nem győzhettek volna” hullám. Több százan kedvelték azokat a kommenteket, amelyek az erdélyiek identitását kérdőjelezik meg, és arra buzdítják a tévécsatorna vezetőségét, hogy ne engedélyezzék a határon túliak jelentkezését a műsorba.
Kicsit unottan sóhajtottam fel ezeket a megnyilvánulásokat olvasva. Itt vagyunk a centenárium évében. Száz év, és nem ezer telt el azóta, hogy Erdély Románia része lett. Az össznépi emlékezet valahogy mégis kómába esett ebben az időszakban. Mintha egyetlen DELETE gomblenyomással vált volna semmissé az a tény, hogy Cluj Napoca eredetileg Kolozsvár, Miercurea Ciuc Csíkszereda...
És amikor egy széles körben ismert tehetségkutatót erdélyiek nyernek meg, elindul a hőbörgés és piszkálódás. Sokan mondták azt, hogy az X Faktor egész koncepciója rossz, és alapból annyi ehhez hasonló műsor van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Valóban. De még sokkal rosszabb az, hogy amikor valaki kiérdemli a győzelmet, amikor több ezer ember szavazatát nyeri el, azzal kell szembesüljön, hogy oltogatják hovatartozása miatt.
Persze ez nem új keletű jelenség. Nem a USNK győzelmével kezdődött el. Igazából ez a legszomorúbb az egészben. Nem tudom, hogy milyen egységről lehetne itt beszélgetni, amikor azt sem ismerjük el, aki hozzánk tartozik. Mert nem tudjuk, vagy mert nem akarunk tudomást venni róla…
Keresztes Bea
