Nem ösztönözte eléggé az éghajlatbarát mezőgazdasági termelési módok alkalmazását az Unió kifutó, 2013–2020-as időszakra kidolgozott Közös Agrárpolitikája, így a 10 évvel ezelőtti szinthez képest az elköltött milliárdok ellenére semmit sem csökkent a mezőgazdaságból származó üvegházhatású gázok kibocsátása – állapította meg az Európai Számvevőszék. Az éghajlat-politikára szánt uniós mezőgazdasági támogatások nem járultak hozzá a mezőgazdaságból származó üvegházhatású gázkibocsátás csökkentéséhez – jelentette ki az Európai Unió luxemburgi központú számvevőszéke hétfőn. Az uniós számvevőszék tájékoztatása szerint vizsgálatuk arra irányult, hogy a 2014 és 2020 közötti közös agrárpolitika (KAP) támogatott-e olyan tevékenységeket, amelyek mérséklik az éghajlatváltozás negatív hatásait, csökkenthetik a három fő forrásból – az állattenyésztésből, a műtrágya és szerves trágya használatából, valamint a földhasználatból – származó üvegházhatású gázkibocsátást. Elemezték azt is, hogy a KAP a 2014–2020-as időszakban jobban ösztönözte-e az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését eredményező tevékenységek elterjedését, mint a 2007–2013-as időszakban. Tíz éve nem csökken A számvevők jelentésükben kiemelték: noha a 2014 és 2020 közötti uniós agrárkiadások bő egynegyedét, több mint 100 milliárd eurót éghajlat-politikai célokra irányozták elő, a mezőgazdaságból származó üvegházhatású gázkibocsátás 2010 óta nem csökkent. Véleményük szerint ennek oka az, hogy a közös agrárpolitika által támogatott intézkedések többsége alacsony éghajlatváltozás-mérséklési potenciállal bír, és a KAP nem ösztönzi az eredményes éghajlatbarát termelési módok alkalmazását. Közölték: az állatállománytól származó kibocsátások a mezőgazdasági kibocsátások mintegy felét teszik ki, és nagyságuk 2010 óta nem csökkent. Ezek a kibocsátások közvetlenül összefüggnek az állatállomány nagyságával, és kétharmad részben a szarvasmarhák okozzák. Az állatállománynak tulajdonítható kibocsátások részaránya tovább nő az állati takarmány előállításából származó kibocsátások miatt. Felróják, hogy a KAP nem igyekezett korlátozni az állatállomány számát, és ösztönzői sincsenek az állomány csökkentésére. A KAP piaci intézkedései közé tartozik az állati termékek népszerűsítése, amelyek fogyasztása 2014 óta nem csökkent, az üvegházhatású gázkibocsátás egyebek között emiatt nemhogy csökkent volna, hanem azonos szinten maradt – emelték ki. A jelentés szerint a műtrágyából és a szerves trágyából származó, a mezőgazdasági kibocsátások közel egyharmadát kitevő kibocsátások 2010 és 2018 között megnőttek. Megállapították, hogy a KAP olyan tevékenységeket támogat, mint például a biogazdálkodás és a nagymagvú hüvelyesek termesztése, amelyek csökkenthetik ugyan a műtrágyák használatát, de nem egyértelmű, hogy ezek miként befolyásolják a kibocsátást. Az olyan bizonyíthatóan eredményesebb tevékenységek viszont, mint a trágyázás, a növények szükségleteihez igazító precíziós gazdálkodási módszerek, kevés támogatásban részesültek – húzták alá. Káros tevékenységeket is támogatnak Kiemelték továbbá, hogy a KAP az éghajlatváltozást súlyosbító tevékenységeket is támogat, például azáltal, hogy kifizetést biztosít azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik lecsapolt tőzeglápokon folytatnak művelést. A vidékfejlesztési alapokat fel lehetett volna használni a tőzeglápok helyreállítására, de erre ritkán került sor – írták. A 2007–2013-as időszakhoz képest továbbá nem nőtt a KAP keretében a szénmegkötési intézkedésekhez, például az erdőtelepítéshez, az agrárerdészethez és a szántóterületek gyepterületté alakításához nyújtott támogatás sem – tették hozzá. A jelentéstevők mindezek ismeretében megállapították, noha a zöldítési törekvéseknek javítaniuk kellett volna a közös agrárpolitika környezetvédelmi teljesítményét, mégsem ösztönözték a mezőgazdasági termelőket eredményes éghajlatbarát lépések megtételére, így az éghajlatra gyakorolt hatásuk elhanyagolható volt. (MTI)