Beszélgetés Nagy Zoltánnal, Gyergyószentmiklós alpolgármesterével - „Bírom, de nem mindig győzöm”
A lendületéből veszített a város azzal, hogy közel egy éve nem gyakorolhatja polgármesteri jogkörét Mezei János – állítja Nagy Zoltán alpolgármester, akinek egyik napról a másikra kellett felnőnie a polgármesteri feladatokhoz. Ettől függetlenül beruházásokról számolt be, és a város jövőjét illetően is vannak elképzelései, esetleges polgármesteri jelöléséről viszont korainak tartja nyilatkozni.
– Tavaly év elején a Mezei János polgármester ellen kezdeményezett eljárás következtében önt ruházták fel a polgármesteri teendőkkel. Mennyire sikerült eleget tenni a kihívásnak?
– Erre a helyzetre nem lehet felkészülni, csak elképzelni lehet. Ettől függetlenül, a kezdeti sokkhatás után, megpróbáltuk a polgármesteri hivatalban minél szorosabbra zárni a csapaton belüli kötelékeket, és minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy úgy tudjunk évet zárni, minél kevésbé kelljen szégyenkeznie a városnak a vezetői miatt. Úgy gondolom, ezt hellyel-közzel meg is tudtuk tenni, de hogy nem volt ez egyszerű, az biztos. A magam részéről elmondhatom, nem vagyok sem mindentudó, sem mindenható – a kollégáim sem azok –, emberből vagyok én is, de minden igyekezetemmel azon voltam, hogy minél kevésbé viselje meg a várost a polgármester hiánya. Ez a hiány egyébként a mai napig érződik – nem véletlenül találták ki a kétszintes vezetést. Magyarán, egy fenékkel két lovat megülni nem lehet. Szokták kérdezni: na, hogy megy a polgármesterkedés? Erre mindig azt válaszolom: bírom, de nem mindig győzöm. Két irodában ugyanabban az időben nem lehet lenni, két ember feladatkörét sem lehet ellátni teljes mértékben. Vagyis amikor a polgármesteri teendőket kellett ellátnom, elmaradtak az alpolgármesteri feladatok, és fordítva, ha alpolgármesterkedtem, nem maradt időm a polgármesteri feladatokra. Két nagyon jól körülhatárolt feladatkörről beszélünk, és mindkettő teljes embert igényel. Ha el kellett mennem a polgármester helyett tárgyalni, akkor itthon nem haladtam a dolgommal, ha meg itthon tevékenykedtem, akkor elmaradtak a tárgyalások. Folyamatos lótás-futás volt az életem az elmúlt közel egy évben, most viszont, hogy Czink Attila tanácsost alpolgármesteri jogkörrel ruháztuk fel, a hátralévő néhány hónapban igyekszünk egyenesbe hozni a dolgokat.
– Veszített-e a város azzal, hogy közel egy éve nincs polgármestere?
– A város a lendületéből veszített azáltal, hogy választott polgármestere közel egy éve nem gyakorolhatja jogkörét. Kifelé ez nem látszik, mert hála Istennek, olyan évet zártunk, amelyben a város lényegesen nagyobb költségvetéssel rendelkezett. Azt mindig hangsúlyozom, hogy a városnak nem attól lett több pénze, mert Mezei Jánost eltiltották polgármesteri jogkörének gyakorlásától, hanem azért, mert a törvénykezésnek köszönhetően ez így alakult. Magyarán: ennyi pénzzel még nem rendelkeztünk. A város viszont ott veszített, hogy ennek a felhasználásával és elköltésével, valamint az ebből eredő projektek megvalósításával nem tudtunk úgy haladni, ahogyan illett volna, hiszen hiányzott az az építőipari szakember a hivatal éléről, akihez mostanig lehetett szakmai segítségért fordulni. Vagyis közösen összeraktuk múlt év elején a terveket, de a megvalósítás már rám hárult. Ráadásul a kivitelezés lényegesen nagyobb előkészítő munkálatokat igényelt. Itt voltak a problémák, emiatt nem tudtunk abban az ütemben haladni, ahogy szerettem volna, illetve ahogyan terveztük Mezei Jánossal együtt még tavaly januárban. De a szerződéseket megkötöttük a kivitelezőkkel, a pénz is megvan rá, hogy be tudjuk fejezni ezeket a munkálatokat. A kapacitás sem engedett ennél többet, de reménykedem abban, hogy ami tavalyról elmaradt, a hátralévő fél évben bepótolhatjuk. A pályázati előkészületekben is lassabban megy a munka, mert amikor az operatív résszel foglalkozom, akkor nem érek rá fejlesztésekkel foglalkozni és fordítva. Többek közt ezért januártól lesz egy újabb munkatárs, aki átveszi az operatív ügyek intézését, így több időm marad a pályázatokra. Az a szerencsénk, hogy a 2014-es pályázatok még nem indultak el Romániában, várhatóan ez év tavaszán lesz az indulás, addig pedig van esélyünk behozni a lemaradásokat. Tehát most a prioritás: felkészülni a következő pályázati ciklusra.
– Mi az, amit sikerült megvalósítani a nagyobb költségvetési keretből, illetve volt-e olyan pénzösszeg, amit nem sikerült elkölteni és vissza kellett utalni az államkasszába?
– Címszavakban összefoglalva, sikerült megvalósítanunk: 4,2 km járdát, közel egy kilométernyi utat, 8000 hektár kataszteri felmérését, 17 hektárt erdősítettünk, 7000 négyzetméternyi közteret alakítottunk ki. Ez utóbbi nem az elmúlt évben valósult meg teljes mértékben, de helyi költségvetési alapokból fejeztük be tavaly – a Szent István tér kialakításáról van szó. Emellett közel 300 identitást és önbecsülést erősítő, történelmi és kulturális vonatkozású programot szerveztünk – ezeknek nem annyira az anyagi vonzata az érdekes, sokkal inkább a közösségformáló, illetve az összetartozás érzését erősítő hatása. A kérdés második felére a válaszom határozott nem, egyetlen lejt sem kell visszaküldenünk az államkasszába. Ez nem jelenti azt, hogy minden pénzt elköltöttünk, de többéves szerződést kötöttünk az utak és a járdaépítés teljes értékére, amit tavaly sikerült befejezni, azt kifizettük, a többit idén tavasszal folytatjuk, a keretösszeg viszont megvan rá. Sőt bizonyos összeget sikerült elkülöníteni a költségvetési keretből, hogy aztán majd legyen, amiből fedezni a pályázati önrészeket. Nem is volt célunk minden pénzt elkölteni, úgy terveztük, hogy bizonyos munkálatokat elvégzünk a költségvetési keretből, de év végén teszünk félre a fejlesztésekre is, illetve a tavaszi munkálatokra. Ez utóbbiak nagymértékben függnek az új költségvetési kerettől, amiről egyelőre nem sokat tudni.
– Mik az elképzelések? Az új uniós kiírások kedvezők a kisvárosokra?
– Egyelőre még csak készülünk és figyeljük, mire lehet pályázni, mert a kiírások még nem jelentek meg. Tudjuk például, hogy lesznek kiírások tömbház-rehabilitációra és múzeumfelújításra – ezekre készülünk konkrét tervekkel. Vannak terveink útfelújításra, de mivel még nem tudjuk, pontosan milyen dokumentációt kell összeállítanunk, csupán annyit tehetünk, hogy a korábban elkészített terveket aktualizáljuk: több mint tíz utca felújításának a tervein dolgozunk, hogy ha majd meglesz a kiírás, ne akkor kelljen kapkodni. A víz- és csatornahálózat bővítésére is szintén most aktualizáljuk a terveket. Igyekszünk minél jobb tervekkel előállni, hogy a megfelelő pillanatban léphessünk, mert bár lesz egy keretösszeg, amire lehet pályázni, de ez nem alanyi jogon jár majd nekünk.
– Mik a prioritások az új évben?
– Az út- és járdaépítést szeretnénk folytatni, és lehetőség szerint be is fejezni azokat, amikre még tavaly kötöttünk szerződéseket. A továbbiakban pedig további infrastrukturális fejlesztéseket szeretnénk eszközölni, vagyis további utakat, járdákat építeni. A víz- és csatornahálózat bővítése is prioritást élvez, vagyis befejezzük a már elkezdett részt, a többit pedig pályázat útján valósítjuk meg. Ugyanakkor a kataszteri dokumentációs projektet szeretnénk a továbbiakban ütemszerűen folytatni, mert ez nagyon fontos a város szempontjából. Ipari parkot is szeretnénk létrehozni az ennek megfelelő infrastruktúrával. Tehát gazdasági fejlesztéseket is szeretnénk eszközölni, mert a gazdasági fejlődés a várost minden téren fejlesztené. Viszont azt is tudni kell, hogy a mi költségvetésünk körülbelül egyharmada a székelyudvarhelyinek, ez azt jelenti, hogy ők annyival erősebbek gazdaságilag, emiatt nincsenek annyira kiszolgáltatva a visszaosztásoknak, mint Gyergyószentmiklós. Azt kell elérnie a városnak középtávon mindenképp, hogy gazdaságilag tudja erősíteni a saját cégeit, és ha lehetőség adódik, olyan beruházások jöjjenek létre, amelyek újabb bevételeket generálnak a városnak.
– Idén választások lesznek; most, hogy kipróbálta a polgármesteri széket, aspirál a városvezetői tisztségre?
– Polgármesteri jogköröket gyakoroltam az elmúlt közel egy évben, de a polgármesteri széket nem próbáltam ki. Mezei János irodája most is úgy van, ahogy múlt év január 26-án hagyta, nem változtattam ott semmit, s ennek, ha úgy tetszik, üzenet értéke van. A választás soktényezős játszma, erről inkább később beszélnék. Egyelőre maradjon meglepetés, mire aspirálok vagy sem, erre a kérdésre most sem igennel, sem nemmel nem óhajtok válaszolni.
Jánossy Alíz