fotó: R. Kiss Edit

Szeptember 21. az Alzheimer-kór világnapja volt, az ezt követő héten világszerte számos rendezvényen hívták fel a figyelmet a betegségre, következményeire. Az időskori elbutulásként is emlegetett betegség nem gyógyítható, és a vele járó fokozatos leépülés hatalmas terhet ró a beteg hozzátartozóira is. Mit kell tudni erről a kórról, mikor menjünk orvoshoz és mit tehetünk a megelőzés érdekében – kérdeztük dr. Dobos Gyöngyvért, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház neurológus szakorvosát. – Mit takar az Alzheimer-kór megnevezés, mit kell tudni erről a betegségről? – Az Alzheimer-kór a demenciák egyik formája, amely alatt a megítélési és megismerési funkciók hanyatlását értjük, de ugyanakkor érinti a beteg személyiségét is, magatartásváltozás következik be. Nemcsak a szellemi képességek épülnek le a betegség során, hanem a biológiai funkciók is. Végső stádiumában a beteg elveszíti önellátó képességét. Ez nemcsak a mozgást érinti, hanem a mindennapi tevékenységek elvégzésének képességét is: elfelejtenek pl. enni, felöltözni, egyszóval teljes gondozásra szorulnak. A betegség önmagában nem halálos, az elhalálozás általában valamilyen fertőzés szövődményeként következik be. – Mi okozza az említett hanyatlást? – A betegséget az agysorvadás, az agy térfogatának csökkenése okozza. Szövettani vizsgálatok kimutatták az idegsejtek szerkezetének megváltozását. A kór kiváltó oka még nem ismert. Viszont kimutatható egyes fehérjék mutációja azoknál az egyéneknél, akiknél a családban halmozottan fordultak elő Alzheimerrel diagnosztizált személyek. – Időskori elbutulásnak is szokták nevezni… Milyen életkorban jelentkezik? – Igen, mert rendszerint 65 éves kor után kezdődik, ez viszont nem törvényszerű. Fiatalabbaknál, akár 40 éveseknél is jelentkezhet ez a betegség. Jellemző, hogy a nőket nagyobb arányban érinti. – Melyek a kezdeti tünetek, mi az, amire felfigyelhet a beteg vagy a családja, hozzátartozói? – A legjellemzőbb tünet a feledékenység. A betegség első stádiumát szinte ártalmatlan jelek kísérik: például nem emlékszik, hogy hová tette a szemüvegét, vagy, hogy odatette-e az ételt főni. A jelek nem annyira feltűnőek és az emlékezet-kiesés epizódszerűen jelentkezik. A tünetek fokozódásával a betegség egyre súlyosabbá, tartósabbá és visszafordíthatatlanná válik, annyira, hogy a betegek akár saját életüket is veszélybe sodorhatják, például, ha nyitva felejtik a gázcsapot. Beszéd- és felismerészavar is jelentkezik. A gondolkodás képességének romlása, az emlékezet csökkenése a betegség meglétére utalhat. Szorongó egyéneknél is felmerül a gyanú, különösen, ha hirtelen zaklatottá válnak vagy nyugtalanság érzése jelentkezik. A betegség legsúlyosabb formáiban a betegek nem ismerik fel hozzátartozóikat, vizelet és/vagy széklettartási zavarok is jelentkeznek, valamint hallucinációk fordulhatnak elő. A betegek eltévedhetnek, elveszhetnek, ha egyedül távoznak otthonukból. Ebben a stádiumban állandó felügyeletre szorulnak, már nem hagyhatjuk felügyelet nélkül. – Mikor kóros a feledékenység, mikor kell orvoshoz fordulni? – A rövid távú memória érintettsége miatt a betegek jól emlékeznek a régi, fiatalkori eseményekre, a közelmúlt történéseit azonban elfelejtik. A betegség első tüneteit a hozzátartozók közül is nagyon sokan csupán az öregség jeleinek tulajdonítják. Szeretném hangsúlyozni, hogy az öregedés nem jelenti feltétlenül a memória csökkenését, sőt az egészséges idős korosztályt legfőképp a tapasztaltságuk által szerzett bölcsesség kellene jellemezze. Ha bárki azt tapasztalja magán vagy hozzátartozóján, hogy ismételten, észrevehető módon felejt, feltétlenül forduljon orvoshoz. A betegség kezdeti fázisaiban értelme van a kezelésnek. Amikor azonban már valaki nem önellátó, a megszokott környezetéből kimozdítva, egy kórházi bennfekvéssel csak ronthatunk az állapotán. – Milyen kezelési lehetőségek vannak? – A tudomány mai állása szerint az Alzheimer-kór nem visszafordítható, a demencia ezen formája nem gyógyítható, ellenben gyógyszeres kezeléssel lassítható a betegség előrehaladása. A végső stádium bekövetkeztét csak késleltetni lehet. A demenciának különböző formái vannak, az Alzheimer-kór csak az egyik ezek közül. A demenciának vannak visszafordítható formái is. A B12-vitamin hiánya, alkoholmegvonás, fertőző betegségek, belgyógyászati betegségek (pl. diabétesz, pajzsmirigy-betegségek) is kiválthatnak demenciát, ami ezekben az esetekben kezelhető. Azért is fontos tehát időben orvoshoz fordulni, mert lehet, hogy nem Alzheimer-kór miatt felejt valaki, hanem a demencia egyik visszafordítható formája áll fenn az ő esetében. Daganat is meghúzódhat a háttérben, amelynek eltávolítása után a tünetek megszűnhetnek. Fontos kizárni a depresszió jelenlétét is. – Ez a betegség nemcsak a betegekre, hanem a hozzátartozókra is nagy terhet ró… – Egyes hozzátartozók nagyon ügyesen, érzékenyen odafigyelnek a családtagjaikra, és amikor orvoshoz jönnek, akkor pontosan ismertetik észrevételeiket, a betegségre jellemző tüneteket. Nem orvosi szavakkal, de pontosan leírják a kórképet. Például elmesélik, hogy a beteg mostanig egyedül rendezte a számláit, de erre most már nem képes. Megjegyzem, hogy ez a ritkább eset. Betegeink nagyobb része elhanyagolt, egyedülálló, ami nehezíti a dolgunkat, mivel a betegség diagnózisának a felállítása a kikérdezés, az anamnézis alapján történik. Ebben a betegségben azonban nem lehet csak a beteg beszámolójára hagyatkozni. Szükségünk van a családtagok segítségére is, hogy elmondják tapasztalataikat. Hátráltató tényező továbbá, ha az orvosnál csupán segítő szándékkal, a beteg helyett válaszolnak a kérdésekre (pl. milyen évben, hónapban vagyunk). – A hozzátartozókra ilyen esetben nemcsak a betegség felismerésében, hanem az ápolásban is nagy feladat hárul. – A legnagyobb problémát ezeknél a betegeknél az ápolás, a gondozás biztosítása jelenti. Az országban sajnos nincs megoldva ezen betegek további gondozása. A diagnózis felállítását követően a gondozás teljes mértékben a családra, illetve a hozzátartozókra marad. – Mennyire gyakori az Alz­heimer-kór? – Az életkor előrehaladtával a betegek száma növekszik. Míg a 65 éves korosztály körülbelül 2 százalékát érinti ez a kór, addig ez az arány akár az 50 százalékot is eléri a 80-85 feletti életkornál. – Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

– Bár a kockázati tényezőket összességében nem tudjuk elkerülni (pl. életkor előrehaladása, női nemhez való tartozás), a megelőzés érdekében fontos a rendszeres, mindennapi fizikai és szellemi tevékenység. Az aktív fizikai tevékenység, a mozgás nemcsak a testet, hanem a szellemi funkciókat is fitten tartja. Ugyanakkor fejtraumák után gyakoribb a betegség. Kerüljük tehát az olyan sportokat, amelyek esetén fokozottabb a veszélye a fejet érő traumának. A megelőzés érdekében odafigyelhetünk az egészséges táplálkozásra, a rendszeres olvasásra. Tanuljunk nyelveket, keresztrejtvényezzünk vagy folytassunk olyan tevékenységeket, amelyek megmozgatják az „agytekervényeket”.

R. Kiss Edit