Néhány nappal ezelőtt a közpénzügyi minisztérium honlapján nyilvánosságra hozták a konszolidált általános költségvetés végrehajtásával kapcsolatos helyzetjelentéseket. Azok szemrevételezéséből az derült ki, hogy vannak pozitív előjelű eredmények, illetve tendenciák, de olyanok is, amelyek meggondolkoztatók. Ez utóbbi vonatkozásban mindenekelőtt a beruházásra szánt pénzalapok sorsa adhat okot elégedetlenségre… [caption id="attachment_38811" align="aligncenter" width="605"] Újabb autópálya-szakasz átadására nem került sor, de kijavításra igen...[/caption] A hivatalos adatok szerint a konszolidált általános költ­ségvetés kilenc hónap vi­szonylatában 3,7 milliárd lejes deficittel zárult, ami egyenlő a GDP 0,44 százalékával. Ugyanakkor a bevételek két százalékkal voltak kisebbek, mint a megelőző esztendő azonos időszakában. Vessünk egy pillantást a bevételekre: a nyereségadóból 11 332 millió lej folyt be, 12,3 százalékkal több, mint 2015 azonos időszakában. A bér- és jövedelemadóból 20 418 millió lej, azaz 3,8 százalékkal több, mint a tavaly. Jövedéki adóból 20 274 millió lej, azaz 6,4 százalékkal több, mint 2015-ben. Kedvezően alakultak a társadalombiztosítási hozzájárulásokból származó bevételek is, azok összértéke 45 068 millió lej volt, ami 6,9 százalékos növekedést jelent 2015 első kilenc hónapjához viszonyítva. Az áfakulcs csökkentése nyomán az abból származó bevételek, amint az várható volt, zsugorodtak a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva, abszolút értékben 39 066 millió lejt tettek ki, ami 8,6 százalékos csökkentést jelent. A legnagyobb gondot viszont a vissza nem térítendő uniós alapok lehívása jelentette, mert ez esetben csak 2140 millió lejt jelentett az bevételként, 73,3 százalékkal kevesebbet, mint 2015-ben. Nos, ilyen körülmények között egyértelmű, hogy a konszolidált általános költségvetés 2 százalékos csökkenése mindenekelőtt az uniós források ideiglenes kiszikkadása rovására írható. Nem érződik a „dübörgés” Az utóbbi időben többször hangoztatják a kormányzati illetékesek (de nem csak), hogy dübörög a hazai gazdaság, s annak növekedése tekintetében országunk uniós viszonylatban is élen jár. Igen, mert a valószínűsíthető több mint 5 százalékos növekedési aránnyal nemigen dicsekedhet egyetlen uniós tagállam sem. Ugyanakkor azonban ez a dübörgés nem érezteti kellőképpen hatását, azaz nem testesül meg például új autópálya-szakaszok átadásában vagy nagy jelentőségű infrastrukturális beruházások finalizálásában. Annál gyakrabban értesülünk viszont késlekedésről, határidő-átadások elnapolásáról, vagy éppenséggel a menet közben felmerülő egyre gyakoribb olyan gondokról, amelyek hátráltatják egyik vagy másik országos jelentőségű, az állami költségvetésből finanszírozott munkálatokat. Kilenc hónap viszonylatában a szóban forgó beruházások 2,2 milliárd lejjel csökkentek, holott a költségvetési törvény értelmében az idén 3,6 milliárd lejjel kellene hogy növekedjenek. A múlt esztendőben egyébként a megelőző évhez viszonyítva a szóban forgó területen növekedés következett be, de az a jelek szerint tiszavirág-életűnek bizonyult. Amúgy az állam beruházási kiadásai (a költségvetésből és uniós alapokból) kilenc hónap viszonylatában a megelőző esztendő azonos időszakához képest 9 százalékkal csökkentek. Nem így viszont a személyzeti kiadások, amelyek 9,6 százalékkal gyarapodtak. Egyébként a konszolidált általános költségvetési összkiadásai 4 százalékkal növekedtek, azon belül a szociális gondozási kiadások 7,7 százalékkal, a kamatköltségek 6 százalékkal, a személyzeti kiadások pedig a már említett 9,6 százalékkal. Némi spórlás érződött a javakkal és a szolgáltatásokkal kapcsolatos kiadások tekintetében, amelyeket sikerült némileg mérsékelni, s így a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva 1,3 százalékos csökkenés következett be. Térjünk vissza az uniós alapokra: a költségvetés abból az idei esztendőben 13 milliárd lejes bevételre számít, de kilenc hónap viszonylatában csak 2,1 milliárd lej „érkezett”, 6 milliárd lejjel kevesebb, mint a múlt esztendő azonos időszakában. Ilyen körülmények között az idei beruházási program már nem teljesíthető, ami azt is jelenti, hogy az nem is képezi a kormányzati célkitűzést, hanem a deficit. Ebben az összefüggésben utalhatunk arra is, hogy az esztendő végéig nemigen képzelhető el, hogy bekerül a költségvetésbe az a 11 milliárd lej értékű, még esedékes uniós pénzalap. Megjegyzendő, hogy a 2016-os esztendei költségvetéseket a Cioloș-kormány tulajdonképpen örökölte, ilyenképpen pedig gyakorlatilag annak a végrehajtása hárult rá. Erre esetleg lehet hivatkozni, és akárcsak elhibázottnak tartani annak egyes előirányzatait, de ez nem lehet mentség arra, hogy 2015-höz viszonyítva az összberuházások kedvezőtlenül alakultak. Ugyanakkor a Cioloș-kormány által meghozott egyes kormányrendeletek és sürgősségi kormányrendeletek, azok, amelyek érintették a költségvetést is, nem mindig bizonyultak eredményesnek, megnyugtatónak. Azok előírásainak gyakorlatba ültetése október 1-jén fejeződött be, de ezzel egyidejűleg az egészségügyi szektorban újólag tiltakozó akciók bontakoztak ki, amely a hétfői általános sztrájkban csúcsosodott ki. Hecser Zoltán