Huszárok, fúvósok, politikai pártok és szervezetek képviselői, csomortániak, távolból és közelebbről érkezett idősek és fiatalok gyűltek össze pénteken a Csomortánban a Kárpátok Őre-szobor köré, hogy megemlékezzenek egy 1108 évvel ezelőtti történelmi pillanatról, a pozsonyi csatáról. Békeidőben folytatott harcról és küzdelemről beszéltek a szónokok az összegyűlt hallgatóság előtt. [caption id="attachment_5148" align="aligncenter" width="620"] A Kárpátok Őre-szobor előtt emlékeztek Csomortánban. A legkeményebb fát is kikezdi az idő Fotó: Daczó Katalin[/caption] [dropcap]A[/dropcap] Kárpátok Őre két éve áll Csomortánban az iskola udvarán. A csíki zsákfalu központi terén felállított szobor hű mása annak az alkotásnak, amelyet száz évvel ezelőtt Kolozsváron állítottak fel, majd 1918-ban a bevonuló román csapatok leromboltak. Csomortánban a szoborállítás óta minden fontosabb ünnepséget itt rendeznek, ez lett a falu központi tere – fogalmazott ünnepi beszédében Ferencz Csaba, Csíkpálfalva község polgármestere. A pozsonyi csatáról szólva elmondta: olyan csatáról emlékezünk meg, amelyre büszkék vagyunk mi magyarok, amelyet próbáltak, próbálnak a feledés homályába száműzni. Az Árpád fejeledelem által 907-ben vezetett ütközetről azt tartják, „hogy a honfoglalás ezzel a csatával fejeződött be, de ez volt az első honvédő háború is” – fogalmazott Ferencz Csaba. Az ünnepségen a szobor mellett felsorakozó huszársort mindkét oldalon egy-egy gyerek zárta. A gyermekvállalás és a „csemetenevelés” fontosságáról beszélt Ráduly Róbert Kálmán, aki első alkalommal szólt a nyilvánosság előtt, mióta lemondott Csíkszereda polgármesteri tisztségéről. – A facsemeték a szó legszorosabb értelmében is fontosak, de még fontosabbak ezek a fiatalok, merthogy a mai önboldogulást és egyéni boldogulást kereső világban, amikor a jelen számít és a holnapnál nem látunk tovább, ez az egyedüli olyan lény a környezetünkben, a saját gyerekünk, amely arra késztet, hogy azért a jövő évre, a tíz év múlvára is, a következő generációra is gondoljunk. Nem elég csak csemetét ültetni, hanem kellő módon óvni, védeni kell őket, hogy majd amikor eljön az idő, az árnyékukban, kétszer akkorák lévén, mint mi, meghúzódhassunk, védelmet nyerjünk, óvóhelyet keressünk és találjunk. Ma ez nehezebb, mint bármikor. – mondta Ráduly. Beszédében kemény hangon szólt az ország elnökéről, akit „felelőtlennek” nevezett, amiért meg sem próbált örökbe fogadni gyereket, ha már a Jóisten nem adott neki. Szerinte ez azért lett volna fontos, hogy „...meglássa azt, nemcsak a mára és nemcsak a holnapra, hanem jövő hétre, a jövő hónapra, a jövő évre, de a jövő évtizedre is gondolnunk kell...” – fogalmazott Ráduly. Ugyanakkor kitért arra is, hogy a liberális párt vezetője „abortuszt követett el akkor, amikor dönteni kellett, hogy az ő pillanatnyi politikai érdeke fontosabb vagy a jövő”. A csomortáni ünnepségen jelen lévő Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke arról beszélt, hogy új fejezetet kell nyitni az erdélyi magyar politikában, ez a felelős politika korszaka kell legyen. – A felelős politika nem szólhat testvérháborúról, akkor, amikor több mint negyed évszázaddal a kommunista rendszer bukása, a véres romániai forradalom után sem fogalmazhatjuk meg, hogy ennek a szobornak az eredeti helyén kellene állnia – mondta Bíró. Meglátása szerint ez az ünnepség, amelyen minden magyar politikai alakult képviselteti magát, jelzi, hogy autonómia kérdésében nincs helye pártpolitikának és nincs helye széthúzásnak. – Nem az a fontos, hogy autonómia-tervezeteket versenyeztessünk, hanem az, hogy a lehető legszélesebb konszenzuson alapuló autonómiatörvény-tervezetünk legyen. Olyan törvény, amelyet aztán el is tudunk fogadtatni, mert nem tudni, hogy hány évünk van még ebben az ellenszélben – fogalmazott Bíró, hozzáfűzve: – Kemény fából faragták a Kárpátok őrét, kemény fából, akár a székelyt, de a legkeményebb fát is kikezdi az idő, aztán jöhet az állagmegóvás, a múzeumban való konzerválás. Nem ilyen sorsot képzelünk el gyerekeinknek, unokáinknak. Nem rezervátumra vágyunk. Nem akkor akarunk autonómiát, amikor annak már nincs tétje. Az autonómiát addig kell elérnünk, míg életképes közösségként állunk a Kárpát-kanyarban, a magyarság legkeletibb bástyájaként a Kárpát-hazában. Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszéki elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy ma a gazdasági és szellemi hadviseléssel elérik azt, amit véres háborúval nem sikerült. Az elmúlt negyed évszázad alatt 400 ezerrel csökkent az erdélyi magyarság lélekszáma, míg a második világháború alatt az egész történelmi Magyarország területén az eltűntek és elhunytak számát 230-250 ezerre teszik. Tőke szerint kezünkbe kell vennünk a sorsunkat és meg kell építenünk azt a sokat hangoztatott Tündérkertet itt Erdélyben, ahová a Nyugatra menekült szomszédjaink, rokonaink, barátaink visszatérhetnek és nekiláthatnak a fészekrakásnak. Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke szerint a Kárpátok Őrének üzenete időszerűbb, mint gondolnánk, hiszen a határok védelme az elmúlt néhány hétben az elmúlt évtizedek legfontosabb kérdésévé vált. – A határokat mindig meg kellett őrizni. 1108 évvel ezelőtt Pozsonynál, közel 100 évvel ezelőtt Kolozsváron, és meg kell védeni ma is, holnap is, holnapután is – fogalmazott Sándor Krisztina, megjegyezve: – Az éberség mellett nekünk többre van szükségünk, és nemcsak a hétköznapi munkát kell elvégezni, hanem erős hittel kell élni és mély elköteleződéssel lenni a jövő nemzedék iránt. A politikai beszédek után a református és unitárius egyházak képviselői: Szatmári Ingrid és Solymosi Alpár szóltak a jelenlévőkhöz, majd a csíkszentkirályi rezesbanda kíséretével hangzottak el nemzeti imáink. A szobor talapzatánál koszorúkat helyeztek el és az ünnepségen a csomortáni Magyarok Nagyasszonya néptánccsoport lépett fel, Gábos Endre vezetésével. Daczó Dénes