Jó volna tudni, hogy mi itt marasztal téged, ki teremtve mennyi malasztban, tényleg csak arcod, tűnő földi ittlét, vagy mindaz, minek tagjaidat hitték, az alak, amit nyert húsod, hogy öltse, míg nem volt keserű a fád gyümölcse, vagy volna más, valami lenne, bármi, mitől nem kéne megváltásra várni, mert mit kezdhetnél, mondd, egy olyan testtel, mely élni sürget, várakozni restell, egy olyan testtel, mi ha fázik, éget, s vendégül lát szerelmet, betegséget, és elbotorkál szinte bármely ágyig, ha nem is kéjre, megértésre vágyik, s ha fizetni kell, nincsen is már több gond, lélek-bankkártyát nyújt át, pin-kód, zöld gomb... * lehetne végezve holott rég kellene valami jogot még valami törvényt mely megvédne fújná el búját, a kedvét ne járhatna bárkinek szünet és valami jóból a születés ha már a testünk a bűné is maradjon idebent hű fétis valami maradjon lehessen port hamut gyáván meg ne vessen használja örök-új nemzőnek fonálnak amit kéz nem sző meg és mégis tovább- és továbbér nem csupán személyes csodáért nemcsakhogy ne kérdezd miért vert lehet hogy elég egy kiért mert nem mindegy haltunk vagy szűntünk meg látjátuk feleim szümtükhel Farkas Wellmann Éva