erős felhőzet
Az utolsó kapcsolja le a villanyt
Zsebünkön, de az egyre közelgő hűvösebb időkben a bőrünkön is tapasztalni fogjuk az energiaárak liberalizálása miatti drágulásokat. Pofátlanul megemelték (egyelőre csak) az energiaszolgáltatók az árakat. Az üzemanyagot már egy ideje folyamatosan növekvő aranyáron vásároljuk. A gázolaj és benzin árának emelkedése fokozatos, így „alig” észrevehető.
Minap aragázpalackot vásároltam (mert vidéken egyelőre a tehénfarmokon „előállított” gázon kívül másfajta nem elérhető), akkor szembesültem azzal, hogy a legutóbbi (és nem két évvel ezelőtt voltam – mondjam ki – butéliáért) vásárlás óta húsz „erős” román lejt emelkedett az ára. Apropó, butélia! Nem olyan régen hallottam egy jópofa bókot. Így hangzik: olyan szép vagy, mint egy tiszta új butélia Gyergyóban! Oszt ennek is megtudtam, hogy mi a háttere. No de vissza az árakhoz!
A húsz lejes áremelkedés láttán mindenféle disznóság megfordult a fejemben, és nem arra gondoltam, hogy a butéliát disznóperzselésre használnám. Embertelen az, hogy rövid idő alatt milyen sokat drágult… s nemcsak a palackozott gáz, hanem minden más energia, és azzal együtt drágult, drágul a kenyér, a liszt, a tojás és minden, ami a létfenntartáshoz szükséges.
Ja, és a fizetések emelkedése nem arányos sem az árak, sem pedig a növekvő vérnyomásunk emelkedésével. Mindezekről Magdi jut eszembe. Nem, nem a szeretőm, hanem a még most is nagy népszerűségnek örvendő Ugye, Magdi? című videó és az abban elhangzó kérdés: „Hát meg akartok ölni?” Ez a kérdés az én értelmezésemben a „nagyokhoz” szól.
Hiszen láthatjuk, zsebmetszőink addig egyeztetnek a főnökséggel, stampilálják a Bâlea-doszárokat, hívogatják Vecacskát, Amált, vitetik, hozatják velünk a tejet Margitka nénitől, hogy abból nem igazán sok jó dolog sül ki, csupán ilyen drasztikus áremelkedések, meg hasonló életrövidítő badarságok.
Közben – végre-valahára – több Hargita megyei településen is azon fáradoznak, hogy minél hamarább elkezdhessék megépíteni a gázhálózatot. Több idős néni és bácsi (nekik talán még nagyobb gondot okoz a tüzelő beszerzése, aprítása, mint a fiataloknak) a gáz bevezetésétől várja a nehézségek enyhítését. Ha így haladunk, mármint ilyen ütemben emelkednek az árak, sem a gáz-, sem pedig a fatüzeléstől nem fogunk hőgutát kapni, csupán az agyvizünk fog lobogni. A villamos energiáról ne is beszéljünk, amely ugye, sok esetben a fa aprításához is szükséges, nemcsak az elektromos fűtőtestek működéséhez.
S még nem is gondoltunk bele abba, hogy ilyen energiaárak mellett vajon marad-e még valami tejbe aprítani való!? Bizonyára, igen! Bízok és bízzunk a Gondviselőben, mert Ő mondotta: azért (is) jött, hogy életünk legyen és az bőségben legyen! Amíg mindez csak a „nagyok” kiváltsága, addig is dolgozzunk kitartó szorgalommal, békében és alkalmaként figyelmeztessük egymást: „Anyám, kapcsold ki a cirkulát!”, meg arra is, hogy az utolsó kapcsolja le a villanyt! Fontos! A sötétben is legyünk nyitottak!
Biró István
