Az Úr szőlőjének legszebb parcellájában

Bíró István

2019. augusztus elsejétől lett Csíkdelne és Csíkpálfalva plébánosa, illetve a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye székelyföldi ifjúsági lelkésze a gyergyóditrói származású Csíki Szabolcs – korábban a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia segédlelkésze, majd medgyesi segédlelkész –, aki tavaly augusztustól már nemcsak a székelyföldi, hanem a főegyházmegye ifjúsági főlelkészi feladatait is ellátja. Csíki Szabolcsot az elmúlt másfél év tapasztalatairól kérdeztük.

 

– Milyen feladatai voltak az elmúlt időszakban? Mit tapasztalt?

 

– Székelyföldi ifjúsági lelkészként főleg az volt a feladatom, hogy figyeljem a Főegyházmegyei Főlelkészség (FIF) munkáját, ízlelgessem és befogadjam azt a FIF-es kultúrát, amit az elmúlt években kialakítottak. Engem Tamás Barni atya, korábbi ifjúsági főlelkész hívott meg a FIF-be, ezt a meghívást az elöljáróim is támogatták. Fontos megjegyeznem, hogy a FIF-ben nagyon erősen egymásra figyelő csapat fogadott, amelynek tagjai megmutatták, hogy miről is szól az ifjúsági pasztoráció. Tavaly augusztus elsejétől az érsek úr jóváhagyásával, Tamás Barni atya hivatalosan a főegyházmegye főlelkészi feladatait is átadta, és ami szép, nagyon szép volt, hogy erre az átadásra az egy év székelyföldi ifjúsági lelkészi tapasztalataimmal, felkészülten tudtam megérkezni. Ami egy óriási tapasztalat, hogy Tamás Barni atya egy szép örökséget adott át, és ezt nagy szabadsággal tette. A másik, ami szintén gyönyörű dolog, hogy hihetetlenül jó munkatársaim vannak, akikkel tudunk együtt gondolkodni. Tudunk úgy együtt gondolkodni, hogy a jövőbe is tekintünk. Ez az első, ami számomra ajándék és nagyon meghatározza a mindennapjaimat, az ifjúsági pasztorációban a munkámat, hogy szép örökséget vettem át és tényleg csodálatos emberekkel dolgozok együtt. Kicsit idézve az elődömet, Tamás Barni atyát, az Úr szőlőjének legszebb parcellájában, a fiatalokkal, a fiatalokért. A másik tapasztalatom a fiatalokkal való munkában az az, hogy én nem tanultam ifjúsági pasztorációt. Igazából most tanulom, most próbálok ebbe a történetbe megérkezni, bennem van a vágy, hogy fejlődjek, akarjam érteni a fiatalokat, és hála Istennek egyházmegyei szinten az elmúlt években, a képzések során sikerült olyan fiatalokat nevelni, akikre a közeljövőben is tudok számítani. És szintén fontos tapasztalat számomra az, hogy valami, ami elkezdődött, azt tudjuk továbbvinni. És van kikkel. A munkatársakon kívül rengeteg olyan fiatal van, akik az egyházmegye különböző pontjain élnek, plébániákon szolgálnak és velük is lehet tovább folytatni a korábban megkezdett munkát.

 

– Székelyföldi ifjúsági lelkészként már részt vett a főegyházmegye legnagyobb ifjúsági rendezvényeinek – például a CSIT és keresztény nyári szabadegyetem – szervezésében. Ezekkel kapcsolatosan milyen tapasztalatai vannak?

 

– Igazából már két nyári szabadegyetemen vettem részt. 2019-ben azzal a céllal vettem részt az első szabadegyetemen, hogy tapasztalatot szerezzek e téren is. Az kimondottan a húsz év feletti korosztálynak szól és a tavalyelőtt volt a „születése”, aztán tavaly a „keresztelője”, mert konkrét nevet is kapott: Nézőpont. De volt már két CSIT is, amelynek a szervezésébe komolyabban bekapcsolódtam. Ezekben a rendezvényekben mindig azt csodáltam, hogy annyira szép, gazdag, felépített strukturált rendszer van, hogy szinte az ifjúsági lelkész nélkül is működne. Jó látni, hogy sok elkötelezett fiatal van és becsületesen kiveszi a részét ezeknek a rendezvényeknek a szervezésében. Tamás Barni atya és csapata az elmúlt években nagy, tudatos önállóságot próbált megalapozni.

 

– Ön szerint mi az, amivel meg lehet hívni, szólítani a fiatalokat a keresztény rendezvényekre?

 

– Nem könnyű feladat, komoly kihívásnak is tartom. A személyes kapcsolatot látom a leghatékonyabb eszköznek, amivel meg lehet szólítani a fiatalokat, és – amit az ifjúsági pasztorációban megszólítás terén nagyon hangsúlyozok, először magamnak fogalmaztam meg, de most már egyre inkább kezdem kifelé is kihangosítani –, hogy egyházmegyei szinten az ifjúságpasztoráció nem az én projektem, nem az én programom csupán. Meggyőződésem, nagyon sok papnak programja és projektje kell legyen, és hogy ha sikerül ezt kiépítenünk, akkor valami szép tud megvalósulni az egyházmegyében. De ez csak közösségben a papokkal, elkötelezett fiatalokkal tudom elképzelni és látom ennek lehetőségét.

 

– Mit gondol arról, hogy milyenek „ezek a mai fiatalok”?

 

– A mai fiatalok nagyon csodálatos fiatalok. Az elmúlt több mint másfél évben, amióta a FIF berkein belül vagyok, én többet kaptam a fiataloktól, mint amennyit adtam. Ezek a fiatalok olyan fiatalok, akik nem elégednek meg a sablonos válaszokkal, de ami nekem nagyon-nagyon tetszik a fiatalokban, és a plébánián is azt tapasztalom, hogy van bennük élni akarás. 2019-ben megjelent Ferenc pápának egy apostoli buzdítása, amely egy gyönyörű írás, és ebben az írásában a szentatya nagyon kihangosítja azt, hogy ő a fiatalokat komolyan veszi, nemcsak azért, mert a fiatalok jelentik az egyház jövőjét, és akkor itt van a hangsúly, hanem azért is, mert a fiatalok már most az egyház jelenét képviselik. Ez szenzációs gondolat a szentatyától, ebbe nagyon sokszor belekapaszkodok, és a munkám során törekszem figyelni arra, hogy a fiatalokat ma értékeljük, bátorítsuk, ma hívjuk meg abba, hogy az egyházban legyenek, Krisztussal találkozzanak. A mi feladatunk a jelen, a most teológiájának hangsúlyozása, hogy ma vegyük komolyan a fiatalokat, ma álljunk velük szóba. Nagy változás van a 10–15 évvel ezelőtti fiatalokhoz képest, rengeteg élet van, kreativitás, küzdeni akarás a fiatalokban. Csodálatos fiatalokat ismerek egyházmegyei szinten.

 

– Milyen tervei vannak a jövőt illetően főegyházmegyei főlelkészként?

 

– Terveinket – sosem beszélek egyes számban – továbbra is csapatban szeretnénk megvalósítani. Az ifjúsági lelkészségen sosem egyedül tervezek, mindig csapatban gondolkodunk, és ennek óriási ereje van. Épp amiatt, hogy világjárvány van, a terveinket állandóan újra kell tervezzük, rengeteg tervünk van. Már keressük a 2021-es Csíksomlyói Ifjúsági Találkozónak a főszervezőit, úgy néz ki, hogy az egyik főszervezője meg is van, már megvan a Nézőpont szabadegyetem főszervezője is. Tehát mi tervezünk, programjaink idei dátumai megvannak. Az elmúlt időszakban az volt a mottónk, hogy nem akarjuk elengedni a fiatalok kezét. Ez továbbra is nagyon erős bennünk, hogy mi megállás nélkül akarunk tervezni, a jövőben gondolkodni, a fiatalokért folyamatosan cselekedni. Azokat a programokat, amelyeket az elmúlt években megszerveztek, illetve, amiket az elmúlt évben megszerveztünk, a jövőben is meg akarjuk szervezni. Ha más lehetőség nem lesz, akkor az online térben.

 

– Mindezek fényében hogyan tekintenek a jövőbe?

 

– Bizakodóan. Szinte mindennap olvasom Ferenc pápának a már említett Christus vivit (Krisztus él) című apostoli buzdítását, és nagyon-nagyon rácsodálkozok arra, hogy a szentatya lelkében mennyi remény van. Ez a remény meg kell legyen mindannyiunkban is. Nagyon-nagyon reménykedő vagyok, hogy ez a világjárvány a mi szolgálatunk javára is lesz. Reméljük, hogy a járvány elmúltával a fiatalok az online térben eltöltött sok idő után még inkább az igazi valóságban akarnak jelen lenni. Van egy mesterem, Robert Sarah bíboros, aki nagyon radikális és nagyon elszánt a munkája terén, az egyház életében. Nemrég jelent meg egy nagyon jó könyve a Csönd ereje címmel. Ebben a kötetben a bíboros Nicolas Diat újságíróval beszélget, és nagyon szépen ecsetelik, hogy a mindennapi csend ereje éltet, és a jövő csak akkor képzelhető el, illetve Istent is csak akkor tudjuk befogadni, az egyháznak is akkor lesz élete, ereje szolgálatát ellátni, ha időnként elcsendesedik. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi járványhelyzet kegyelmi időszak, és most az elcsendesedés lehetősége adott az egyház, a világ számára, hogy visszataláljunk Istenhez, hogy találkozzunk Istennel. Ebben az időszakban nagy forrást is látok: ráeszmélni arra, hogy mi a feladatunk, mi a szolgálatunk lényege. Ebben a csendben ráeszmélhetünk arra is, hogy Isten a mi barátunk, Ő szeret bennünket, belső harmóniára hív, a békéjét tényleg nekünk akarja adni. Most annak van az ideje, hogy meghalljuk Istennek a szívdobogását.
 

Biró István
Biró István