„Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.” (Zsolt 23,6) Az imádság a lélek lélegzetvétele. Istennel való beszéd, általa Istenhez emelhetjük örömünket, bánatunkat, feltárhatjuk előtte igaz hálánkat és kéréseinket. Ez a kitárulkozás megnyugtat, s a nyugalmon túl új erővel, új lelkesedéssel táplál. Az imádkozás a lélek életének a kinyilvánítása. Ehhez nincs szükség semmi másra, mint töredelmes emberi lélekhez, s az Istenbe vetett bizalomhoz, ami erőt ad ahhoz, hogy Előtte megálljunk. Jézus is arra tanít, hogy bent a belső szobánkban, csendes magányunkban imádkozzunk. Most a zsoltáros imádsága áll előttünk, aki felfedezi Isten ajándékait, és lelkében megszületik a vágy, hogy mindezekért hálát adjon. Ezt az életérzést fogalmazza meg. ,,Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.” Ha figyelmesen tekintünk erre a bibliai versre, láthatjuk, hogy két tartalmi részből áll. Az első: a teremtmény hálája, „bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján”. Mindnyájan könnyen megtaláljuk az okokat, amiért hálásak vagyunk Istennek. Érezzük Isten jóságát és szeretetét, amikor családtagjainkra gondolunk, a drága gyerekekre és az unokákra, a szerető hitvestársra. Érezzük, amikor egészségi állapotunkat szemléljük. S bár családi életünket is érik néha tüzek, egészségünk is kerül veszélybe, mégis Ő a gondviselő Atya, jósága és szeretete soha nem hagy el bennünket. S ha szüntelen érezzük, hogy milyen jóságos és szerető hozzánk az Úr, akkor fejezzük is ki Neki hálánkat mindezért! Fogalmazzuk meg neki köszönetünket a reggeli felkelés rácsodálkozásában: még egy napot adtál, Istenem! Az esti lefekvés előtti imádságunkban köszönjük meg Neki az elmúlt napnak minden egyes percét: a jókért adjunk hálát azért, hogy bennük osztályrészünk lehetett, a rosszakért pedig áldozzunk a tanulságért kapott köszönettel. Miután az első tartalmi rész által életünkben is találtunk olyan pontokat, ami Isten jóságát és szeretetét jelzi, figyeljünk a második tartalmi részre. „Az Úr házában lakom egész életemben.” A zsoltáros miután felfedezte Isten jóságát és szeretetét, fogadalomként ígéri Istennek, hogy mindezért az Úr házában szeretne lakozni. Megszületett lelkében az emberi vágy, hogy Isten minden ajándékát viszonozza. Mindezt mi is megtennénk, de a zsoltáríró ígérete teljesíthetetlennek tűnik: nem tudunk az Úr házában lakni egész életünkben. Nem tudunk beköltözni a templomba, mert nem tudnánk mindennapi dolgunkat, feladatunkat ott végezni. De ha mi is hálát szeretnénk adni Istennek minden földi jóságáért, hogyan értelmezzük a zsoltáros gondolatát? A zsidó hagyomány szerint is egész életükben csak a papok és a léviták laknak az Úr házában. Akkor mi hogyan is lakhatnánk ott? Mire gondol a zsoltáros, amikor úgy fogalmaz, „az Úr házában lakom egész életemben”. Válaszunk az Isten szeretetének határtalanságára mutatnak. A válasz egyszerű: Isten jósága végtelen. Akárhol élünk, ha a lélek által Istenhez kapcsolódunk, ha ráhagyatkozunk és megérezzük az ő szeretetét, s erre a szeretetünkkel válaszolunk, akkor az Úr házában lakhatunk egész életünkben. Az Úr házának falai ott emelkednek, ahol a teremtmény Isten felé tekint, s így lakhatunk bárhol, nagyvárosban, távoli kis faluban, Távol-Keleten, vagy vadnyugaton, ha Istenhez kapcsolódunk, az Úr házában lakhatunk egész életünkben. Isten szeret és jóságos! Ennek a gondolatnak a tudatában éljük meg mindennapjainkat. Számítsunk Isten áldására életünk minden napján! A tennivalónkat, a munkánkat az a gondolat határozza meg, hogy Isten jóságos és nagyon szeret bennünket! Merjük Istenre bízni életünket! Szabad akaratunk mellett fedezzük fel az Ő jelenvalóságát is! Ahogy a bibliai alapgondolatban a zsoltáros, úgy mi is szánjunk időt az imádkozásra. Csendes estéinken, vagy reggel a felkelés után vegyük számba, hogy mi mindennel ajándékoz meg naponként az Isten, nézzük meg, hogy mennyire jóságos és szerető Ő. S hasonlóképen a zsoltároshoz, mi is „ígérjük” meg Istennek, hogy az Ő házában, az Ő szeretetének közelségében éljük életünket. Ámen. Tőkés-Bencze Zsuzsánna unitárius lelkész