Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A Homoródmente után a keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. [gallery link="file" ids="31944,31945"] Székelykeresztúrtól 6 km-re délnyugatra, a Nagy-Küküllő jobb partján fekszik az egykori Udvarhelyszék legnyugatibb faluja. „Hagyományok szerint régen a falu bennebb a Küküllő partján, vizenyős helyen feküdt s Víztelek volt neve, de áradozásoknak ki tett fekhelyét elhagyván mostani biztosabb helyére huzódott s akkor vetté fel a Székely-Ujfalu nevet, melyből rövidítés által Újszékely keletkezett.” Ezt a helyet Óhídnak nevezik, és a mai falutól 3 km-re fekszik. A falu neve 1448-ban tűnik fel először okiratokban Vyzekel-Újszékely formában. 1576-ban Újszékelyként jelentkezik. A reformáció korában az egykori katolikus templom előbb a reformátusoké, majd hosszú ideig az unitáriusoké lesz. Barcsay Ákos fejedelem segítségével a reformátusok visszaszerezték a templomot. Az akkori jogszokás szerint az unitáriusoknak közösen kellett volna templomot építeni a reformátusokkal, de ez ekkor elmaradt. A 18. században mind a református, mind az unitárius templom is anyaegyház volt. Az egykori újszékelyi lelkész Raffay Demeter, 1884-ben írt egyházközségi történetben megjegyzi: „1794-ben decz. 1-én tartott egyházi vizsgálat alkalmával tapasztalja a szt. Visitatio, hogy temploma romló és dűlőfélben vagyon, ezért imponálja a szt. Visitatio az eklézsiának, hogy minden industriáját arra fordítsa, hogy proventust szerezzen és hova hamarább a templom romlását meggyógyítsa”. A történet szerint a már 150 éves templomot, 1796–1799 között, Bíró Sámuel gondnoksága alatt, az egyházközség kijavította. Az 1801-ben érkező püspöki vizitáció jegyzőkönyvébe jegyezték: „...A prédikálló szék előtt egy pulpitus sok féle színekkel feste: Reno. Moses Menyhárt 1790.” A templom még használható állapotban volt, amikor a hívők számának növekedése miatt 1812-ben az egyházközség szerződésre lépett bethfalvi Szakács János építőmesterrel oly feltétel alatt, hogy a vállalkozó egy 12 német öl hosszú és 6 öl széles templomot és tornyot épít, amelyért az eklézsia 600 magyar forintot fizet. Az építés 1823-ig tartott, amikor Murvai József, majd később Szőcs János gondnoksága alatt teljesen bevégezték az építkezést, kivéve a pádimentumozást és ülőszékeket, amelyeket utólag készítettek el, addig a régi templom székeit használták. Az 1839. december 6-án, Székely Miklós püspök által vezetett vizitáció jegyzőkönyve leírja az elkészült templomot: „egy nemrégiben épült Kő Templom cserép fedél alatt, kivülről Kő Tornátzal belülről kő karzattal és Stakaturral ellátva a Templomban az űlő székek kék festékkel felkészültek fenyő deszkából a’ prédikáló Szék felett vagyon egy kék fő festékű arannyal, virágokkal díszesült Korona, melynek alsó karimája belső színén ez olvastatik: Ezen koronát az Újszékeli Unitaria Ekklésia tagjai tit. Szél Moses Urral és élete Párjával Koncz Rosália asszonnyal-ugy kenosi Mig. Sándor Moses Ur özvegye T. Finta Rákhel asszony tsináltatták az Isten ditsőségére 1835”. A jegyzőkönyv nem említi az éneklő pulpitust. A következő évben új beruházásra készült az újszékelyi egyházközség: „A follyo 1840-ik Évben Mártius Holnapja 27-ik napján alább neveinket is le írt Udv. Széki Ujszékeli Unitaria Ekklesia Tagjai és Bartzaság Brasso vidéki keresztényfalvi Orgona készítő Majszter Sváb Márton, léptünk egymás között a’ következendő meg másolhatatlan edgyezésre, tudni illik szüksége lévén a’ fennebbis tisztelt Ujszékeli Unitaria Nemes Ellesiának, Isten Dicsősége Buzgobb Terjesztésére nézve, v. ujj Templomunknak is nagyobb Ékessége egy Orgonára, melly szükséghez képest fellyebb tisztelt Orgona Majszter Sváb Márton ő kegyelme Jobb keze be adása mellett szoros ajállatt mellett kütelezé magát, ezen szükségünk ki elégíttéséig mindenekben egy a’ Magyar Dállyai Orgonához hasonlo Orgonát készíteni, mind Corpussára, mind Festékire, mind mutatioikra nézve, azzal a’ meg jegyzéssel, hogy a’ Dállyainak az Aranyozás helyei nem lévén meg festve, ennek azon részét is megfesteni Sárgára ugy köteleztetik, hogy ha ennek utánna ezen Sz, Ekklésiának azon részeket meg Aranyazni modja lészen, meg Aranyoztatthassa ezen Orgonának részei a következendők lésznek: A, Principál májor 8 láb- B, Principál minor 4 láb- C, Octava két láb D, Mixtura triplex E, Flauta minor 4 láb- F, Flauta major 8 láb- Mind ezen Sipokot köteleztetik a’ Majszter Úr tisztes fejér Onból készíteni, jo keményen, ugy a’ Fa munkátis, nem valla mely fél száraz vagy erőtelen, hanem tökélletesen ki száradott fából.” A szerződés további része szabályozta, hogy az orgonáért az újszékelyiek 1400 magyar forintot, 40 véka jó kenyérnek való búzát fizetnek, továbbá a mester újszékelyi tartózkodása alatt élelmezésére minden bért adó gazda egy-egy tyúkot és 10-10 tojást köteles adni. A szállást és a tűzifát az eklézsia köteles biztosítani a „Majszter” részére. Az orgonához szükséges vas- és kovácsmunkákról is a gyülekezet gondoskodik, és ők állják a mester utazási költségeit is. A mester pedig kötelezte magát, hogy 3 esztendő leforgása alatt elkészíti a hangszert, és amíg kinézetre és hangjára nézve nem lesz olyan, mint a dályai, el nem mehet, amíg nem javítja ki. Még az 1840. január 29-én tartott presbiteri gyűlésen a már készülő orgona kifizetési körülményeiről határoznak: „Minthogy Ecclésiánk meg vann egyezve a szükséges orgona megszerzése tekintetében arra nézve, hogy az Eclésiais a szükség esetében az Ecclésiai Tagok-jövedelméből és kölcségeken- a’ felsőbbi engedelmnél fogva- kieszközöltessék és elkészíttessék- a Presbyterium üléséből Újszékely Januar 25-én 1840-ben.” Az orgona elhelyezése érdekében egy új karzat készítése vált szükségessé. 1841-ben fizetnek 300 magyar forintot előlegként az orgonakészítő mesternek, és vásárolnak 29 szál deszkát 10, 64 magyar forint értékben az új karzat elkészítéséért. 1841. december 9-én a vizsgálószéki jegyzőkönyv megjegyzi: „7. A Templom jó állapotban vagyon, Tornátzán kivül, melly hasadozott, azonban jelen Esztendőben egy szép orgonával ellátattván, meg ékesíttetett.” Ugyancsak ebben az évben a szerződés szerinti 40 véka búzát is kifizetik az orgonakészítő mesternek. Az ez évi számadási jegyzékben olvashatjuk, hogy a kar készítéséért a mesternek 30,70 forintot fizettek, az orgonához fenyőfát, vasszegeket biztosítottak, elkészült a kovácsmunka is, együttesen 35,98 forintba került. Püspöki engedéllyel, bizonyos feltételek mellett, az eklézsia pénztárából 300 forintot adnak az orgona állítására. Az orgonakészítő mestert 6 szekeres szállítja Brassó mellől szerszámaival együtt, amiért az eklézsia 60,30 forintot fizetett. Visszafelé már csak egy szekeret igényeltek, ennek díja 22 forint volt. A következő évben az elmaradt összegeket rendezték a szekeresekkel, ugyanakkor behangolták az orgonát. Erre a munkára két személy érkezik az egyházközségbe: „Az orgona össze hangoztatásakor költött 6 mfrt. Ezen orgona probálás alá vétetvén s’ ehhez tudó két személlyek hívatattván midőn azok messzünen jöttenek azoknak fizetett 12,60 mfrt.” Az orgonakészítőnek is 350 forintot küldenek, a pénzt vivő követnek 2,32 forint járt. 1843-ban az esperesi vizitáció megjegyzi: „11. Egy minden tekintetben derék orgonát készíttetvén az Ekklézsia, ennek árral kifizetése könnyíttésére keresztény buzgalommal ígértenek az Ekklésiai tagok szép Summátskát, a’ melyből kik és mik fizették a napló szerént felszámítván. Béjött Summa totalis 98 mfr. 42. pénz. Jegyzés: Kik légyenek ezen Summát béfizető, joltevők becses emlékek fenn maradásárol és utodaiknak a jóra való buzdíttására, hogy a T. Pap ezeket név szerint adományok mennyit ígér neveik után írva az Ekklésiai jegyzőkönyvébe a vizsgáló Hivatal ezen munkálattyal végzése után bé írja- kötelességére tétetek valamint a számado Gondnok is azt, hogy akik még ígéreteiket bé nem adták azokat-tett ígéreteik hamar bé szolgáltatásával, amiről a jövő számvételkor számolni bé viszont a számadolo Gondnok kötelessége lészen.” Sváb Mártonnak összesen 258 forintot fizettek ebben az évben. Az egyházközség számadási jegyzőkönyvében egy 41 személyből álló lista van, azok neve és adományuk, akik az orgona kifizetése érdekében adakoztak. 1844-ben olvashatjuk: „A Templom kül, belül, ékes, belül el van látva szép koronávalés kellem teljes hangú orgonával.” Az orgonakészítő keresztényfalvi Sváb Mártonról Steffen Schlandt, a brassói Fekete-templom orgonistája, orgonaművész megjegyezte, hogy a mester 2 évig segítette Buchholz orgonakészítőt a brassói orgona építésénél, a szerzett tapasztalattal felvértezve, saját orgonákat is épített. Ugyanakkor a neves szakértő szerint megemlítendő a Sváb Márton által készített orgonák anyagának jó minősége, illetve a sípok akusztikus értéke. 1869-ben egy kis javítást visznek végre, majd egy évre rá komoly javítás következik, melynek ára 63 forint 86 krajcár volt. A 2005-ben végzett általános felújítás alkalmával egy „K. I.1871”-es monogramot fedeztek fel az orgonaszekrényben, ami Kolonics Istvánra utalhat. 15 évig az orgona jól működött, 1887-ben a fúvóját kellett javítani, 1890-ben pedig kitakarítják, amiért a munkát végző mesternek 20,36 forintot fizettek. A századforduló után, 1907-ben újból az orgonafúvót kellett megjavítani: az egyházközségnek 2 koronájába került. Az 1918-as orgonasíp-rekvirálást, úgy tűnik, megúszta az újszékelyi orgona. A következő évtizedekben jól működött a hangszer, két helyen olvashatunk arról, hogy az orgonát használják: 1925-ben a két, újonnan öntött harang felszentelési ünnepélyénél, valamit 1962-ben, az új énekvezér-választáskor. Nehéz az egyházközség élete a bécsi döntés után, Újszékely Romániához csatolva maradt, átélik az orosz hadsereg bevonulását, a katonák feldúlják a levéltárat, majd 1952-ben Máthé Sándor lelkészt 2 évi börtönre ítélik a hatóságok. 1963. július 14-én a lelkész jelenti, hogy „az orgona fuvó több helyen szakadt, a sípokat nem tudja táplálni levegővel, azért szükségessé vált a fuvó kijavítása”. Erre a munkára Lukácsi Mózest akarják felkérni, úgy hogy a hívők 10-15-20 lejes megajánlásokat tettek. De végül a javítást Pap Károly, Pap Dániel volt újszékelyi énekvezér fia végezte el, teljesen díjmentesen. A közgyűlés 500 lejes fizetést határozott el Pap Károly részére, segédjének pedig 100 lejt adományozott. Az anyagot (irhát) P. Buzogány János adományozta, az enyvet pedig Máthé Sándor lelkész. 1972-ben a templombelső felújítása keretében egyebek mellett az orgonát is újrafestették, a teljes felújításhoz szükséges 12 000 lejt kizárólagosan a hívek adománya képezte. A festés június 18–31. között történt. A hozzánk közeli időkben az orgona állapota annyira megromlott, hogy teljes felújítást igényelt. Az egyház a Szászhermányban müködő COT (Construcții de orgi și tâmplărie S.R.L.) céget 2004-ben kérte fel az orgona teljes felújítására. A javításkor összeállított restaurálási beszámolónak, Enyedi Pál, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének tanárának, orgonaművésznek, rövidített összefoglalóját közlöm: „Egy hatregiszteres orgona a mellékelt diszpozícióval, rövid mély oktávval, a keresztényfalvi Schwab Mártontól 1841-ből, a fúvó rendszer: egy állványon két ékfúvó, egymás fölé szerelve, légnyomás 50-51 vízmm. 2005-ben a restauráláskor szereltek be új fúvómotort. A fémsípokat ki kellett egyenesíteni, a repedéseket meg kellett forrasztani: vagy akár hosszabbítani. Két hiányzó homlokzati sípot a svájci Wolf cég készített el. Az orgonában rovarkár volt (pl. fasípok, traktúrarészek), ezért több fa alkatrészt cserélni kellett. A rovarjáratokat viasszal zárták a felületen. A szélláda rekeszei a jó szigetelés végett enyvvel lettek kitöltve. Ezenfelül a ládán számos javítási munkát végeztek még. Az eredeti hangmagasságot megtartották, a hangolást a Werkmeister III temperálást szerint végezték.” A cég alkalmazottjai az orgonát 2004. október 27-én bontották szét és másnap elvitték a szászhermányi műhelybe. A 2005. július 24-én tartott keblitanácsi gyűlésen beszámol a befejezett felújításról: „Jakab Zsolt elmondja, hogy az amerikai testvérgyülekezet segítségével elvégződött a templom orgonájának restaurálása, ebből az alkalomból szeretné, ha a gyülekezet egy ünnepélyt szervezne, amelyen újra avathatná az orgonát.” A megrendezett eseményről az Unitárius Közlöny 2005. októberi száma számol be: „Az újszékelyi egyházközség augusztus 7-én avatta újra a közelmúltban teljesen felújított műemlék orgonáját. Az istentiszteleten dr. Szabó Árpád püspök prédikált, az ünnepélyen jelen voltak az egyházközség több szükségletéhez hozzájáruló newporti (Massachusetts állam) testvér egyházközség képviselői is.”