Nagyobb anyagi kárral járó tűzeset nem volt idén Homoródszentmárton községben, így viszonylag nyugodt évet tudhatnak maguk mögött a helyi önkéntes tűzoltók. Eseményekből, más jellegű tevékenységekből azonban nem volt hiány, segédkeztek, ahol tudtak, képezték magukat. Nagyszabású terveik is akadnak. Értéket mentenének a jövő nemzedék számára. Mostis Ádám, Homoród­szent­márton Község Önkéntes Tűzoltóságának parancsnoka elmondta, nyugodtan telt az év eddigi része, hiszen nagyobb anyagi kárral járó, sem emberéletet követelő tűzesettel nem volt dolguk idén, és szerencsére tarlótüzek és árvíz sem pusztított a községben. Az önkéntesek többek között a Homoródszentpálon zajló régészeti ásatásoknál segédkeztek, több alkalommal is kiszivattyúzták az árkokból a felgyülemlett esővizet, illetve az ásatások nyomán keletkező csőtörésekkor is a régészek segítségére álltak. Ugyanakkor a Homoródkeményfava és Homoródszentmárton között zajló aszfaltozási munkálatoknál is rendszeresen jelen voltak, locsolták az utat, előkészítették az adott útszakaszokat az aszfaltréteg leterítésére. Viharkár is kevesebb volt idén, mindössze egy-két alkalommal kérték a segítségüket széldöntések miatt. Ezenkívül az önkéntesek biztosították a terepet a község területén áthaladó Hargita Gyöngye Rally ideje alatt is – sorolta a tűzoltóparancsnok, hogy mi mindennel foglalkoztak idén. Légzőkészülékes továbbképzés Mostis Ádám, az önkéntes alakulat vezetője azt is elmondta: idén hét pályázatot nyújtottak be, amelyek közül öt sikeres volt, így támogatásokat nyertek el különböző tevékenységekre, felszerelés vásárlására, események szervezésére. Többek között ennek köszönhetően történhetett meg az Iskola másként program keretében az, hogy idén nem az iskolások látogattak el a tűzoltókhoz, hanem az önkéntesek szálltak ki az oktatási intézményekhez. Hargita Megye Tanácsának támogatásából ugyanakkor egy képzésen is részt vehetett az alakulat öt tagja. A Bihar megyei Diószegen, egy speciálisan önkéntes tűzoltóknak kialakított képzőközpontban edzhettek és sajátíthatták el a légzőkészülékes mentés fortélyait. Az idei egyébként már a második alkalom volt, tavaly is részt vettek egy hasonló jellegű továbbképzőn a szentmártoni önkéntes lánglovagok. – Szeretnénk kialakítani egy olyan csapatot, akik légzőkészülékkel tudnak menteni, tüzet oltani, akikre ilyen esetekben lehet számítani. Egyre modernebbek, szigeteltebbek az épületek, és ilyen esetben számolni kell a nagyobb füstmennyiséggel. A régi építésű házaknál, ahol a padlástér nincs leszigetelve, a füst könnyebben kijut, viszont a szigeteltebb házaknál a füstfaktor jelentősen nehezíti a tűzoltók munkáját. Ezért is tartom fontosnak, hogy erre fel legyünk készülve – részletezte a tűzoltóalakulat vezetője. Hozzátette: idén főleg arra fektették a hangsúlyt, hogy elsajátítsák azt a hét lépést, amelyekkel ellenőrizni tudják a felszerelést, hiszen, ha már magukra öltötték és mentés közben nem működik valami, azt már korrigálni nem lehet. Ugyanakkor megtanulták az is, hogyan kell behatolni egy füsttel teli épületbe. – Hogyan kell kinyitni egy ajtót, ha tudjuk, hogy bent nagy füst van, hogyan ellenőrizzük a hőmérsékletet, hogyan és mivel oltunk, hogy locsoljuk szét, hiszen nem az a lényeg ma, hogy minden felázzon, hanem hogy optimális vízhasználat mellett legyünk hatékonyak – mutatott rá a szakember. Elmondta továbbá, hogy a konténerben lehetőségük volt tanulmányozni a füstöt és a tüzet, hogy mmiként viselkednek, mi történik, ha például oldalablakot vagy tetőablakot nyitnak, mekkora gőz keletkezik stb. A képzés során különböző erőpróbákon is részt vettek, többek között egy háromszintes, rácsokól összeállított építményben gyakoroltak. – Azt szimuláltuk, hogy tűzoltóink egy füsttel teli épületben vannak, és menteni kell. Rajtuk volt a légzőkészülék, miközben bekötött szemmel kellett tájékozódjanak és feljussanak a harmadik szintre – ecsetelte a tűzoltóparancsnok. Értéket mentenének, felújítanák a tűzoltószekereket Tizenkét faluból áll Homoród­szentmárton község, és mindenik rendelkezett legalább egy tűzoltószekérrel. Az 1892-ből származó, ló vontatású szekereket sikerült is megőrizniük a településeknek, bár az idő vasfoga mindeniken meglátszik. Mostis Ádám elmondta: nem szerették volna, hogy ezek az eszközök az enyészetté váljanak, innen jött az ötlet, hogy felújítsák, restaurálják, és az utókor számára is megmentsék ezeket. Első lépésként testvérkapcsolati viszonyt kezdeményeztek a magyarországi Rákóczifalvi Szent Flórián Tűzoltóság Múltjáért Alapítvánnyal, amely tevékenységének fő profilja a tűzoltósághoz kapcsolódó régiségek felújítása, helyreállítása, beleértve a tűzoltószekereket is. – Egy küldöttséggel ellátogattunk októberben Rákóczifalvára, és szakmailag sok mindent tanultunk tőlük. Most pedig az következik, hogy hozzálássunk mi is a felújítási munkálatokhoz – fogalmazott a tűzoltóparancsnok. Hozzátette, az önkéntességben az a jó, hogy tagjaik között van fafaragó, lakatos, képzőművész, így szinte minden munkafázisra van alkalmas szakemberük. Az alakulat vezetője azt is elmondta, többlépcsős és hosszú távú ez az elképzelés, amely lokális és megyei szinten is kuriózumnak számítana. A felújított szekereket kiállítanák, egyfajta emlékparkot hoznának létre, és úgy őriznék meg az utókor számára. Értékes adomány Jelenleg 23 tagja van Homoród­szentmárton Község Önkéntes Tűzoltóságának, akik a község szinte minden településéről képviseltetik magukat. Idén magyarországi testvértelepülésük, Zsámbék tűzoltóságának jubilálása alkalmából, az ő közbenjárásuk által, a Budapesti Tűzoltó Szövetség jóvoltából egy Ford Explorer, négykerék-meghajtású terepjáróval gazdagodtak. – Hatalmas segítség volt ez számunkra, hiszen a mi vidékünkön bozóttűznél vagy bármilyen más terepes mentésnél elkel a 4 x 4 meghajtású jármű. Hálásak vagyunk érte, hiszen nagy lehetőségek rejlenek a járműben – fogalmazott Mostis Ádám. Jelenleg két tűzoltóautóval rendelkezik az alakulat, mindkettő alkalmas vízszállításra, kétezer literes tartállyal rendelkeznek. Igaz, egyik már nagyon régi típus, ezt szeretnék a jövőben újabbra cserélni. Idén ugyanakkor egy feszítő-vágó modult is kaptak adományba, amelyet műszaki mentéseknél alkalmazhatnak. Ezzel a Hargita Megyei Önkéntes Tűzoltók Szakmai Egyesületének jóvoltából gazdagodott a homoródszentmártoni önkéntes alakulat. Meghatározta életét az önkéntesség Andorkó Attila, a kénosi unitárius egyház lelkésze öt évvel ezelőtt csatlakozott a homoród­szentmártoni önkéntes tűzoltó-egyesülethez. Elmondta: gyerekkori, tűzzel szembeni félelmével kívánt szembeszállni és azt legyőzni ezzel a döntésével. A lelkész ugyanakkor az Erdélyi Mentőcsoport székelyudvarhelyi fiókjának vezetője is, amely speciális mentésekkel foglalkozik és amely 2012-ben alakult meg. Saját bevallása szerint az önkéntes munka végigkísérte egész életét. Úgy véli az önkéntes tűzoltóság is egyfajta szolgálat, amellyel az emberek segítségére lehet. – 2009 óta vagyok Kénosban lelkész, azóta két nagyobb tűzeset volt a faluban, és akkor senki nem volt még tagja az önkéntes alakulatnak. Ez is arra sarkallt, megerősített abban az elhatározásomban, hogy én is belépjek. A gyors, hatékony beavatkozás ugyanis a legfontosabb ilyen esetekben – fogalmazott Andorkó Attila. Hozzáfűzte: az Erdélyi Mentőcsoport képzésein már korábban is úgymond belekóstolt a tűzoltóságba, és úgy tapasztalta, hogy a két kárelhárítási, mentési szakterület kiegészíti egymást. Andorkó Attila is részt vett az úgynevezett konténerképzésen, amely, elmondása szerint fizikai, erőnléti próba és lelki megterhelés is volt egyben. A feladatok kiértékelését követően az átélt események lelki oldalára is hangsúlyt fektettek, feldolgozták az élményeket, és ebben lelkészi mivoltából fakadóan is segítséget tudott nyújtani társainak. – Számomra a lelkészi és a tűzoltó munka azért is összeegyeztethető, mert azon túlmenően, hogy egy káresetben az ember tud segíteni, lelki segítségnyújtást is tud adni mind a bajbajutottaknak, mind a társainak – fejtette ki Andorkó Attila.

Hadnagy Éva