borús égbolt
Az internet legyen velünk
Bizonyára mindannyian biztosak benne, hogy gond nélkül élnénk a különböző technikai vívmányok nélkül, legyen az okostelefon, táblagép, vagy nemes egyszerűséggel az internetkapcsolat. Nem is olyan rég, egy beszélgetés során a lehető legnagyobb magabiztossággal jelentettem ki: én egyenesen szeretném, hogy szüneteljen az internetszolgáltatás, nem gondolva arra, hogy akár munkaidőben is teljesülhet a kívánságom, ami már közel sem annyira érdekes. Amikor ezeket a sorokat írom, akkor még fogalmam nincs, hogy írásomat miként tudnám továbbítani, mivel délután három órakor az internet úgy döntött, hogy feladja. Az elmúlt évek során több alkalommal is előfordult már, hogy faképnél hagyott, azonban amikor épp úgy döntöttem, hogy szolgáltatót váltok, megtáltosodott, és hosszú ideig nem kellett hasonló dolgokra panaszkodnom. Egészen mostanig. Az ilyesmi még akkor is zavaró, amikor az ember szórakozás céljából használja a világhálót, nem beszélve arról, ha munkához lenne szüksége az internetkapcsolatra, amely a harmadik telefonálásra és a kilencedik Miatyánkra sem akar visszatérni. Ezután ha valaki azt kérdezi, hogy szerintem mivel lehet a leginkább próbára tenni az idegrendszert, akkor kapásból azt válaszolom, hogy álljon meg az internet akkor, amikor a legjobban kellene. Egyrészt a saját tűrőképességünk határait feszegeti, másrészt a kollégáink türelmét teszi próbára, akik épp arra várnak, hogy írásomat elküldjem. A hasonló esetek talán egyetlen pozitív hozadéka az lehet, hogy teljes kapacitáson igénybe veszik a kreativitásunkat, hisz folyamatosan azon agyalunk, hogyan tudnánk átjátszani a problémát. Mivel első próbálkozásomra telefonról nem tudtam elküldeni, így a számítógépről töltöttem fel a mobilra, ahonnan átküldtem egy másik mobilra, amellyel reméltem, hogy sikerrel járok. Ha igen, akkor most ön is jókat mosolyog a helyzetemen, ha mégsem, akkor ez az írás nálam marad. Egy biztos: ha Isten és az internet velünk van, nem érhet baj.
Kertész László
