Az első ajándék és ajándékozó
Ajándékozás… Még messze van? De már eszünkbe jut, foglalkoztat. S mielőtt teljesen felcsavarna, amíg még tehetjük, gondolkodjunk el rajta.
November. Mire észrevesszük, már Mikulás, karácsony. Ebben az időszakban pedig egy szót sokkal többet hallasz, mint a többit. Ez nem a „boldog”, „karácsonyfa”, „Mikulás”, és sajnálatos módon még nem is „Jézus”.
Ez pedig nem más, mint az „ajándék”. November végén, de sokszor már előtte is megkezdjük az őrjítő hajszánkat, hogy megtaláljuk a megfelelő ajándékot mindenkinek a listánkon. Az ajándék’ szó egy egész hónapot felemészt ilyenkor.
Sok ember azt gondolja, hogy az ajándékadás hagyományát a bölcsek kezdték el, mikor ajándékot vittek a kis Jézuskának. Pedig Isten volt, aki elkezdte az egészet azzal, hogy a világ legelső karácsonyi ajándékát odaadta. És ez érvényes a Mikulásra is.
A legelső karácsony alkalmával Isten a világ legnagyszerűbb ajándékát, a fiát adta. A fiát adta, hogy köztünk éljen, példát mutasson, tanítson, segítsen, bátorítson, értelmet adjon földi életednek, végsőkig menő szeretetében meghaljon érted a kereszten… Így a múltadat megbocsátotta, az életednek célt adott és a mennyben otthont készített számodra. Jézus tehát az eredeti karácsonyi ajándék.
Ha Isten nem lett volna ilyen nagylelkű, nekünk ma nem lenne semmink. A belélegzett levegő Isten nagylelkűségének ajándéka. A vér, ami áramlik az ereinkben Isten nagylelkűségének ajándéka. A tény, hogy a szívünk dobog Isten nagylelkűségének ajándéka. Minden jó dolog az életedben, beleértve az életedet, családodat, barátaidat is. Ajándék, ami Isten nagylelkűségéből fakad.
Ajándékozás?! Valós megtapasztalás számodra vagy csak hitbeli tudás? És te milyen formában közvetítheted, ajándékozhatod ezt tovább?
Ft. László Rezső plébános