A Hagyományok Háza Mikházán rendezi első szabadegyetemét augusztus második hétvégéjén. A kezdeményezésről és a programról Kelemen Lászlóval, az intézmény főigazgatójával készítettünk rövid interjút. – A mikházi szabadegyetem egy új fejezetet nyit a Hagyományok Háza külhoni munkájában? – A szabadegyetem egy klasszikus lehetőség arra, hogy amit valaki jól ismer, azt a tudását megossza másokkal. Nem kötődik iskolai végzettséghez s hosszú kurzusokhoz, akár egy hétvégén is megrendezhető eseményt jelent. Ennek jegyében állítottuk össze az első mikházi szabadegyetem programját. Az előadók listáját nézve bátran ajánlhatom, hogy augusztus második hétvégéjén megéri felkeresni a felső-nyárádmenti települést. – Mennyire szimbolikus a helyválasztás? – Teljes mértékben, mivel Mikháza a Marosvásárhely környéki oktatás bölcsője. Ott alapították az első iskolát, s idén ünnepeljük a ferences kolostor rendházfőnöke, Kájoni János születésének 390. évfordulóját. A kicsi falunak továbbá olyan neves szülöttei is voltak, mint az újságíró Kacsó Sándor és a nótaénekes-humorista Széllyes Sándor. A hétvége jelentőségét emeli ki, hogy a szabadegyetemet vasárnap a ferences templomban misével zárjuk, amit Böjte Csaba ferences szerzetes mutat be. – Kiket várnak a jeles eseményre? – A vendégek köre igen széles: várjuk annak a tíz civil szervezetnek képviselőit, akik stratégiai partnerként dolgoznak velünk Nagyváradtól Csíkszeredáig. Számunkra ők azt a belső kört jelentik, akik eljönnek a rendezvényre, előadásokkal gazdagítják a programot, s az esetleges vitákban is aktívan vesznek részt. A második csoportba azok a szakemberek tartoznak, akik ugyan nem stratégiai partnereink, de az elhangzó témák jó ismerői, és mi kíváncsiak vagyunk tapasztalataikra. A harmadik réteg pedig az a hagyományokat szerető közönség, akikre jelentős számban számítunk Mikházán az előadásokon és az esti koncerteken. – A programok összeállításánál mennyire gondoltak a fiatalokra? – A programsorozattal inkább a középgeneráció tagjait kívánjuk megszólítani, akik élettapasztalatuk nyomán már tisztában vannak a hagyományőrzés fontosságával, s benne vannak annak a „sűrűjében”. Természetesen a fiatalokkal is számolunk, s az esti rendezvényeink különösen vonzók lehetnek számukra. – A kétnapos programnak mi a vezérmotívuma? – A közösség, az együttlét örömét emelném ki. Azok, akik egy életre elkötelezték magukat a hagyományos népi kultúra ápolására, azok most együtt tölthetnek majd’ három napot. Remélem, hogy a tudásgyarapodáson és tapasztalatcserén túl tényleg közösségként tudjuk megélni ezt a szép hétvégét. – Az „első” sorszámnév arra utal, hogy a szabadegyetemnek tervezik a folytatását? – Nagyon remélem, hogy igen. Ezért is hirdetjük így, mert számolunk a folytatással. A helyszín természetesen nincs kőbe vésve, de lehet, hogy Mikházán teremtünk hagyományt. Most a rendezvényre koncentrálunk, a jövőről, a szabadegyetem fogadtatása nyomán döntünk. Csermák Zoltán