„Jó magyarnak lenni igen nehéz, de nem lehetetlen.” (Széchenyi István) Igen nemes kezdeményezés volt az Anyaországban, hogy 1999-ben egy lelkes csoport létrehozta és hivatalosan bejegyeztette a Magyar Kultúra Lovagja Alapítványt, amely kuratóriumának elnökéül Nick Ferencet választotta. Hogy mennyire nemes kezdeményezésnek bizonyult ezen alapítvány létrehozása, azt számok is bizonyítják: 1999 óta négy földrész országából közel ezer fő – akik a kultúra fáklyavivői, vagy fáklyavivői voltak – vehette át a magas kitüntetést, a Magyar Kultúra Lovagja meg a Magyar Kultúra Apródja címet. Ha alaposan átböngésszük a kitüntetettek névsorát, meggyőződhetünk arról, hogy nemcsak született magyarok találhatók közöttük, hanem más nemzetiségiek is, akik vallásuktól, nemzetiségüktől függetlenül mindennapjaikban sokat tettek a magyar kultúra és tudomány fejlesztése érdekében. S ennek természetességét mi sem támasztja jobban alá, mint az, hogy az aradi tizenhárom vértanú közt voltak németek, szerbek, horvátok a magyarok mellett, vallásukra nézve pedig voltak római katolikusok, ortodoxok, reformátusok, evangélikusok, de mindannyian magyar ügynek szentelték életüket. De először is tisztázzuk, mi is a kultúra? A kultúra gyűjtőfogalom, amely magában foglalja mindazt, amit az emberi társadalom fizikai és szellemi munkával létrehoz. A világ, amit magunk körül építünk, az is kultúra. Kultúra az anyanyelvünk, a viselkedésünk, a szórakozásaink, az ünnepeink, de kultúra az épületeink, templomaink, iskoláink, irodalmunk, művészetünk (népművészetünk is), vagyis ezerféle egyetemes érték. Az utóbbi időben úgy tűnik, hogy a globalizáció hatásaitól a magyar kultúra kissé megsérült, felújításra szorul, de megvannak az eszközeink és a magyar kultúrát szívvel-lélekkel ápoló személyeink, amelyek és akik által képesek vagyunk megőrizni ősi magyar kultúránkat, mert biztos, hogy meg kell tennünk azt. Györffy István néprajztudós A néphagyomány és a nemzeti művelődés című művében írja: „A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltség tesz bennünket európaivá… Valami alacsonyrendűség vett erőt rajtunk, nem becsüljük eléggé azt, ami a miénk. Kapva kapunk mindenen, ami idegen, ami európai. Pedig Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az európai műveltség nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést. Európa az egyéniséget keresi és értékeli bennünk, nem a tanulékonyságot…” A Györffy István által megfogalmazottakra a válasz mustármagjait a mindennapi és ünnepi eseményeinkben, anyanyelvünk, népi szokásaink, hagyományos kultúránk, népdalaink, népi táncaink, népviseletünk megőrzésében és utódainknak való átadásában kell keresnünk. Mert szintén Györffy megfogalmazása: „Unokája vagyok nagyapáimnak és nagyapja leszek unokáimnak.” E megfogalmazás mindanyiunkat, akik életünket a magyar tudomány és kultúra fenntartására és átadására tettük fel, magasztos, felemelő, ez irányú tevékenységre kötelez nap mint nap. Ezt a magasztos hivatást irányítja világszerte a Falvak Kultúrájáért Alapítvány Kuratóriuma, amelynek tagjai nemcsak az anyaország kulturális életét figyelik és irányítják, szerető gondoskodásuk kiterjed ránk is, határon kívül élőkre. Tagadhatatlan, hogy nagyon meglepett és jólesett, amikor 2001-ben személyemet is kitüntették a Magyar Kultúra Lovagja címmel, majd 2006-ban a Lovagrend tagjai közé is besoroltak, s ennek alapján felkértek, hogy tagja legyek a Jelölő Bizottságnak. Ilyen minőségemben 2009-ben a Magyar Kultúra Apródja címre javasoltam Rezi Erika Gabriellát kimagasló kulturális, nevelő munkájáért. Javaslatomat a Kuratórium elfogadta és apróddá ütötte. Azóta szorgos kulturális nevelő tevékenységgel telt el az évek és most végre elérkezett az idő, hogy az apródból „előléptethettük” lovaggá. Az avató Gálára a Magyar Kultúra Napján, január 22-én Budapesten a Stefánia-palota színháztermében került sor, ahol mielőtt az avató kardot a vállára tette volna Nick Ferenc elnök, az általam beterjesztett rövid méltatás hangzott el: „Rezi Erika Gabriella Alsóboldogfalva (Románia) tanárnő, a Magyar Kultúra Apródja. Indoklás: Pedagógusként a községben lévő három tanintézet igazgatója. Ilyen minőségében nemcsak az oktatás, nevelés felelősségteljes irányítását végzi, hanem amint Tamási Áron megfogalmazta: »A madárnak két szárnya van és sok szabadsága, az embernek egy szülőföldje és sok kötelessége!« Ennek szellemében már kisiskolás koruktól szoktatja a tanulókat az anyanyelv, a néphagyományok és nemzetiségi kultúránk megőrzésére. Ennek érdekében minden évben gyermekszínjátszó találkozókat, népdalvetélkedőket, mesemondó, szavaló versenyeket szervez, amelyekre meghívja a szomszédos települések iskoláinak tanulóit is, de ők is részt vesznek a környező iskolák által szervezett ilyen irányú rendezvényeken. A kultúrigazgatói és községi könyvtárosi teendőket is Ő végzi. Ilyen minőségében nagy hangsúlyt fektet az ifjúság és általában a felnőtt lakosság kulturális és hagyományápoló tevékenységére. Színdarabokat, népi táncokat tanít be és visz színre. Az Ő irányításával hozták létre a Székelyföld Kapuja Egyesületet, amelynek elnöki tisztségét is Ő tölti be. Az Ő kezdeményezésére jelenik meg a település folyóirata, melynek szintén Ő a felelős kiadója. Mindezek mellett nemzeti ünnepek, falunapok, falutalálkozók, idősek napja, gyermeknap, valamint a Nemzetközi Nőnap méltó megünneplésének szervezője.” Községünk, ennek keretében falunk, Alsóboldogfalva lakói tiszta szívünkből gratulálunk a megérdemelt magas kitüntetéséért és további eredményes munkát kívánunk a magyar kultúra új lovagjának! Gálfalvi Gábor,a Magyar Kultúra Lovagja