borús égbolt
Az aláírásgyűjtésről
Amikor hozzáláttak ehhez a második aláírásgyűjtéshez, amelynek címe: „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért”, meg voltam győződve, hogy simán „átmegy”. Az a megfontolás vezérelt, hogy amiképp beindult a verkli a korábbi beadvány népszerűsítése alkalmával, a Minority SafePack kapcsán, ami az első alkalom volt, hogy szemtől szemben találkozhattunk az Európai Bizottsággal azóta, hogy 2013-ban az RMDSZ javaslatára elindult ez a program is. Hogy elindul és működik most is.
„Věra Jourová (Csehország) alelnök, Mariya Gabriel (Bulgária) biztos és a Bizottság többi képviselője részéről valódi érdeklődést tapasztaltunk. Egyértelművé tettük, hogy a létező uniós politikák módosítását szeretnénk, és támogatni a nyelvi, kulturális sokféleséget, védelmet biztosítani az európai örökség részét jelentő őshonos közösségek számára” – nyilatkozta akkor Vincze Loránt EP-képviselő, a FUEN elnöke az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés jogalkotási javaslatainak bemutatását követő sajtótájékoztatón.
Az a projekt szépen alakult.
Nézzük meg a statisztikákat, jól látjuk, hogy akkor az Európai Unió „kizöldült”. Ha jól nézem, ez azt jelenti, hogy bőven túlteljesítettük a kiszabott nemzeti kvótákat, több mint 1,32 millió aláírás gyűlt össze. A mostani viszont jóval halványabb. Tegnapig 323 ezernél valamivel többet teljesítettünk. Ez csak az elektronikus csatornákon befutó egyetértő nyilatkozatokat tartalmazza. Hogy mennyi lehet még a hagyományos formákban begyűjtött szignók száma, az egyelőre titok. Sok. Legalább ugyanennyi. Viszont, ami hiányzik, és nem valósulhatott meg, az a nyílt téren zajló aláírásgyűjtés.
Én a magam köreiben – meg vagyok győződve – mindent elkövettem. Ami talonban volt, az a rendezvényeken zajló aláírásgyűjtés. Nézem, látom, hogy eddig a pillanatig mindössze négy ország teljesítette túl elektronikus módszerekkel a minimumot. Kiábrándító. Viszont a koronavírusos helyzetre való tekintettel tökéletesen érthető. Magyarország, Erdély (azaz Románia) és Szlovákia (Felvidék) „hozta a formáját”. Próbálkoztam ausztriai, horvátországi, szlovéniai berkekben. Sikertelenül. Hárítottak az ismerősök és a civil szervezetek egyaránt. Svédországba, Finnországba szakadt véreink egyebeket mondtak. Hagyjam őket békén. Hogy aztán mi van a balti államokban élő oroszokkal, arról is kevés az információ.
Valahogy túl kell élnünk. Valahogy ilyen bonyolult történelmi pillanatokban is át kell jutnia az információknak. Jobbról balra. Oda és vissza.
Európa úgy lesz színes a későbbi korokban is, ha úgy vagyunk együtt. Mi. Keresztények. Hogy külön-külön is. Mert túl-éljük.
Írjunk alá! Önmagunk és gyermekeink jövője védelmében. Másképp nem lehet! Győzni fogunk! Más hit, más elképzelés nem létezik.
Simó Márton
.jpg)
.jpg)
