Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A Homoródmente unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. „Bárányzáskor az abásfalvival nem igen lehet beszélni” – idézem Orbán Balázs szavait, és folytathatom: „E kis falu igen csinos lakói jó létnek örülnek, mit a nagymérvű juh tenyésztésnek köszönhetnek.” A hagyomány szerint a 14–15. században Homoródszentmártonban egy papi uradalom volt, amelynek birtokai Abásfalva határáig terültek el. A falu lakosait az uradalom papjai, abbéi telepítették oda, és az abbékról a falu az Abésfalva nevet kapta. Később, a könnyebb kiejtés végett lett Abásfalva. Jánosfalvi Sándor István a Homoródok vidékét járva, ezt írta a faluról: „Abásfalva, vagy jobban mondva Abbásfalva, mert a régi időben, még a reformáció előtt, mint a közhagyomány tartja Abbátia volt, mit többek közt az is bizonyít, hogy ma is egy helye, ámbár ma nem erdő, hanem puszta mező, Abbás erdelyének hívatik. S azzal egy vonalban egy dombon ma is fejérebben látszanak, némely föld közé porlott épületmaradványok, hol, mint mondják, kápolna vala.” Az abásfalvi unitárius egyház megalakulásának pontos ideje ismeretlen, mivel az 1812-es tűzvész alkalmával az iratok mind elégtek. Az egyházközség Homoródszentmárton filiája, majd Homoródkeményfalva társegyházközsége volt. A két helység közös templomot épített határainak találkozási pontján. A fellépő nézeteltérések következtében, a Consistorium jóváhagyása nélkül, elszakadtak egymástól, és Abásfalva külön templomot épített. Az 1749-es Generalis vizitáció leírása szerint, „templom fából való zsendelyes, falu jószágán circiter ezelőtt annis 21 építtetett, az abásfalvi unitaria eccla költségeivel”. Nagy Gergely Mózes, aki adományokkal gazdagította az egyházközséget, az eklézsia Aranykönyvébe írt egyházközség történetében azt állítja: „A régi templom 1787-ben, azon a helyen épült, ahol most jelenben a gépszín van. Ezt a helyet ajándékozta Bartos György Ferencz, elé a papi csűrig, így tehát 1787-től 1881-ig isteni tisztelet alatt állott, mikor a jelenlegi templom megnyíllott. A régi templom előtt Abásfalván Unitárius templom nem volt, az anyaegyház H. Keményfalván volt s Abásfalva odatartozott.” Szabó Dezső, a Keresztény Magvető hasábjain pedig azt írta: „Épült a jelenlegi papilak déli végében egy meglehetős díszes templom kőből, cseréppel fedve és toronnyal. Mennyezetén 1809 évszám volt, és a torony ajtaján pedig mai napig is megvan az uj templomnál 1811.év.” Kissé zavaros adatok. A csúszós, nem megfelelő helyre épített templom falai megszakadtak, a templom használhatatlanná vált. Valószínű, Jánosfalvi Sándor István ilyen állapotban láthatta, amikor ezt írta: „Valamint hitvány és dísztelen templomjuk megépítésében, úgy parochialis épületeik illő, díszes formára alakításában is nemigen buzgok.” 1843-ban orgonát szegődtek a templom részére, ugyanakkor karzat is készült a hangszer számára. „12. Mikor egy orgonát szegődött az megye az erről meg iro Contractus biztosokra, több meg jelent személyekre 1Mf. 44Dr. 14. Az Orgonához meg kívánand gerenda faragóknak 0.60 Mf. 15. Mikor ezen kar gerendák a Templomba kőmívesek által be rakattak három nap kőmívesekre, faragokra, és az megkivántato munkásokra kőtőtt 3 Mf. 78 Dr. 23. A 15-dik szám alatt említett karon munkát tett dogozoknak intertentioval költött 2 Mf. 38 Dr.” A karzatra festett „táblák” kerültek, amelyekért az egyházközség 30 magyar forintot fizetett. A következő év jegyzőkönyvének beszámolója szerint: „A Megyének ingo Javai szaporodtak a Templomban egy Hat változatu orgonával és az alatt egy karral ennek számára.” Nem említik az iratok az orgonakészítő mester nevét, de mivel a környéken nagyon ismert és dolgoztatott orgonakészítő és festőasztalos, Balázs Mózes falujában vagyunk, elképzelhető, hogy ő készítette az orgonát, főleg, hogy a környéken ebben az időben több orgonát is készített (pl. Kénosban 1845-ben, Lókodban 1848-ban stb.), és ugyancsak ebben az időben terjednek el az általa készített festett bútorok is. Az 1851-es püspöki vizitációs jegyzőkönyv megemlítette az orgonát: „A templom belsejében újból készült egy hat hang változatos orgona alatta levő karral.” Ebben az évben megjavították az orgonát. A javításhoz szükséges pénzt gabonagyűjtésből és annak eladásából szerezték, összesen 4 magyar forintba és 2 dénárba került. A romlásnak indult templom helyett egy új építése mellett döntenek. A munkálatok 1866-ban kezdődtek el és 1881-ig tartottak, pénz- és anyaghiány miatt. 1879-ben a felépítendő karzatról vitatkozott a keblitanács. A kérdés, hogy kőből, téglából, avagy fából készüljön-e: „Az ekklésia meggyőzödött afelöl, hogy kar fából építessék, nem csak hogy kisebb helyet foglal el, hanem díszesebb is lesz, meghatározza azért, hogy fából építessék a szent páli templomban levő Kar mintájára.” A kész karzatra a következő felirat került: „DICSŐSÉG A MAGASSÁGOS MENNYEKBEN ISTENNEK E FÖLDÖN BÉKESÉG, ÉS AZ EMBEREKHEZ JÓAKARAT: ÉPÜLT 1881”. Az orgona átvitele az új templomba az év augusztus–szeptemberében történhetett, erre a munkára az abásfalvi Balázs Mózest kérik fel: „teljes Gyűlés tartattván, mikor is elé terjeszti, megye Biro Gergely Moses, hogy Balás Mozes bé végezte az Orgonával való munkáját. De a vállalat vagy szerződésnél több munkát tett, amit az Ekklésia el esmert és egyhangulag, el határozza, hogy 40 fr. az az negyven pengő forintokot, fizetése jobbítassék meg.” Ugyancsak a jegyzőkönyvek szerint ő készítette el a szószéket, koronát és a templomi padokat, „Szent egyházunknak meg elégödésére levén mindenkinek”. A számtáblát is, mely az orgona előtt van, ugyancsak Balázs Mózes készítette, a kapott pénzért „ígéri Balás Moses művész, hogy az orgonát is kitakarítja”. A jegyzőkönyvek szerint a művész megkapta az ígért 40 forintot. 1900-ból való a következő orgonára vonatkozó bejegyzés: „Nagyobb építkezést az egyházközségben nem folytatott, de költséges beruházást végzett, a temető körüli kerítés ujításával és a templomi orgona új fuvóval való ellátásával”. Erre a pénzt a falubeli Malmos társaság ajándékozta. 1901-től orgonaalap indult, melynek alaptőkéjét a Malom társaság által adományozott 100 korona jelentette. Valószínű, hogy a hangszer megromlott állapota miatt hozták létre az orgonaalapot, és talán ez lehet a magyarázata, hogy amikor a csíktaplocai orgonakészítő, Boda József levélben egy 8 változatú orgonát ajánlott megvásárlásra 700-800 koronáért, az egyházközség egy bizottságot küldött Csíkszeredába megnézni az orgonát, illetve kedvező benyomás esetén megvásárolni a hangszert. A bizottság megteszi a csíki utat, és április 28-án beszámol a keblitanácsnak: „Gondnok előterjeszti, hogy az orgonát a keblitanács megbizása folytán 650 koronában megveszi.” Azért is érdekes ez a vásár, mivel 1928-ban, amikor Homoródszentmártonban készít orgonát, Boda József azzal magyarázta az alacsony árat, „hogy azon a vidéken is legyen egy új orgonám mintának”. Vajon elfelejtette az abásfalvi orgonáját, vagy egy régit újított fel? Én az utóbbira hajlanék, mivel az orgona külalakja, valamint az orgonakészítő vallomása saját orgonáiról erről vallanak: „Én a szóló czínsípokat csak belől szoktam elhelyezni, még a legnagyobb műveimben is, s így nem tapogatják és nem rongálják meg.” Az engedélyek nélküli, hirtelen vásár az esperesi vizsgálószék rosszallását váltja ki, a benyújtott, utólagos kérésre az E.K. Tanács hasonló hangnemben válaszol: „az E.K. Tanács megróvásba részesíti az egyházközséget”. Az orgonát szekerekkel fuvarozták, és az ajánlólevél megérkezése után két héttel már készen állt a templomban: „hom. Almási Unitárius Lelkész Ajtai János szak értő kiprobálta, ki is a véleményét jelenleg a Gyűlés előtt eléterjeszti. Kifogástalan jónak találta.” Az orgonaszekrény első oldalán 1907, a játszóasztalon levő lemezen 1904 látható. 1912-ben Boda József megjavítja az orgonát: „Boda József orgona készítő az orgonán szükségeltetett javításokat a hangolás kivételével elvégezte s az egyháztól 16 kor. fuvardíj követelése van, a javítást pedig a szerződés szerint díjmentesen eszközölte.” A világháború éveit az orgona jól átvészelte, sípjait nem rekvirálták. 1941-ben olvashatunk egy nagyobb javításról. A közelben, Homoródjánosfalván dolgozó Szabó Jenő csekefalvi orgonakészítőt kérik fel az abásfalvi orgona megjavítására. Karácsony előtt, december 23-án jegyzik: „Az orgona javítása a megbizás szerint megtörtént és Szabó Lajos énekvezér afia véleménye szerint a körülményekhez képest megfelelő.” A munkálati díj 20 pengő volt, a falubeliek 6 pengő értékben adakoztak élelmet az orgonakészítőnek. Az abásfalvi és homoródszentmártoni Boda József-féle orgonák ma is működőképesek, bár 1928-ban Űtő Lajos kolozsvári igazgató azt állította: „Ez a Boda József egyházközségeinket olcsó orgonákkal óhajtja ellátni.” Mégis Domokos Pál Péternek volt igaza, aki becsületes és megbízható szakembernek tartotta a csíki orgonakészítőt, és orgonáiról is jó véleménnyel volt. Az idő őt igazolta.