Hirdetés

Atlétikai világjárás, Csinta Samu 12. világbajnoksága

A legalább tíz szabadtéri atlétikai világbajnokságról tudósító újságírókat díjazta a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) Budapesten. A rutinos sportújságírók között volt a sepsiszentgyörgyi Csinta Samu is.

Szép Zoltán
Becsült olvasási idő: 3 perc
Atlétikai világjárás, Csinta Samu 12. világbajnoksága
Díjazták a tizenkét atlétikai vébéről tudósító Csinta Samut is Fotó: Halmágyi Zsolt

Tizennegyedik alkalommal rendezték meg az „Újságírók a pódiumon” díjátadót, amelynek ezúttal a Ludwig Múzeum adott otthont. Összesen hatvanöt újságírót díjaztak, köztük hat magyart is. Az idei egyébként a tizenkilencedik atlétikai világbajnokság, és a Kronen Zeitung munkatársa, Olaf Brockmann, valamint az Athletics Canada szakírója, Claus Andersen mindegyik eseményen dolgozott.

A magyarok közül a rekorder Havas Judit, aki tizennégy világbajnokságon dolgozott, Csinta Samu, valamint Szabó Gábor tizenkét vb-ről tudósított, Zádor Péter tizenegy, Deák Horváth Péter tíz és Szalay Péter szintén tíz alkalommal járt szabadtéri atlétikai világbajnokságon.

Az újságírógálát megtisztelte jelenlétével a férfi magasugrás világcsúcstartója, az olimpiai és világbajnok kubai Javier Sotomayor is, de jelen volt Novotny Zoltán, a Magyar Sportújságírók Szövetségének (MSÚSZ) tiszteletbeli elnöke és Szöllősi György, az MSÚSZ elnöke is.

Az egyetlen erdélyi magyar díjazott Csinta Samu atlétikai világjárása harminc esztendeje kezdődött.

A háromszéki újságíró ez alatt az idő alatt tudósította a Nemzeti Sport, a Pesti Hírlap, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Krónika és a Háromszék olvasóit is. Csinta Samu egyébként gyermekkorában atletizált, mint megtudtuk, 100 méteres síkfutásban 10,8-at futott, de mivel ennél előrébb nem tudott lépni, a sportolói karrier megakadt. Az atlétika iránti vonzalma azóta is megmaradt, és az 1993-as stuttgarti világbajnokság volt az első, ahonnan tudósított. Az ünnepélyes AIPS-díjátadón a kubai fenomén Javier Sotomayorral is kezet rázhatott, természetesen nem először.

– Jólesik, hogy számontartják az embert, nyilvánvalóan el kellett telnie harminc évnek, hogy beleférjen ennyi vébé. Soha nem azért dolgozunk, hogy díjat kapjunk, hanem inkább azért, mert ez az életünk, és én őszintén mondom, harmincéves korom óta azt csinálom, amit szeretek. Ennél nagyobb nyereséget nem lehet elképzelni, ha az ember a hobbijából teremt megélhetést a családjának – mondta Csinta Samu, aki mindenkinek azt kívánja, hogy legalább egyszer az életben tapasztalja meg azt a csodát, amit egy atlétikai világbajnokság jelent.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!