Ritka madárfajt figyeltek meg az elmúlt héten a Csíki-medencében. A barátkeselyű több mint fél évszázada kihalt faj az országban, egy barátkeselyű tojó most mégis úgy döntött, hogy Hargita megyében éjszakázik élelemszerző körútja közben. A ritka madárfajt Potozky Lászlónak, a Polgár-Társ Alapítvány vezetőjének is sikerült megörökítenie. Hivatalosan több mint ötven éve, hogy eltűnt a hazai nyilvántartott madárfajok listájáról a barátkeselyű, ezért is számított ritkaságnak a Hargita megyébe tévedt fiatal madár, amelyet csíkszeredai természetfotósok örökítettek meg Felcsíkon, Karcfalva környékén a múlt héten. Potozky László, a Polgár-Társ Alapítvány vezetője, természetfotós elmondta: sok mindent ki tudtak deríteni a madárról. Többek között azt, hogy egy Bulgáriából származó, nyomkövetővel ellátott példány, elmúlt kétéves, és Atanaszova a neve. Mint mondta, Bulgáriában jó néhány évvel ezelőtt indult keselyű-visszatelepítési program, hiszen ott is kihaltak a madarak. A visszatelepítéshez szükséges barátkeselyű-példányokat az Ibériai-félszigetről telepítették át. Hozzáfűzte: jelenleg nincs tudomása arról, hogy a hazai madarászszervezetek hasonló visszatelepítési programot terveznének. Kimondottan dögevő madarak Potozky Lászlótól megtudtuk, a barátkeselyűk kimondottan dögevő madarak, és az élelemszerzés számukra elég nehézkes, hiszen számos konkurensük van, nemcsak a madarak, hanem a nagyemlősök között is. A keselyűk hatalmas távolságokat tesznek meg élelemszerzés céljából, így akár napi kétszáz kilométert is repülhetnek. Mint mondta, évekkel ezelőtt ugyancsak a bolgár program madarai közül két fiatal példány repült át hozzánk, de mivel tapasztalatlanok és fiatalok voltak élelemszerzés terén, eléggé legyengültek. Egyiküket egy Vrancea megyei gazdaságban sikerül épségben befogniuk, a másikat pedig itt, Erdély területén a Milvus C soport tagjai találták meg és rehabilitációs központba szállították, ahol megerősödhetett. Végül mindkét madár visszakerült Bulgáriába. A környezetvédő ugyanakkor azt is elmondta, hogy tudomása van egy hím példányról, amelyet pár hónapja Dobrudzsában, a Măcin-hegység környékén észlelnek. Jeladója adatai szerint az elmúlt héten az is Hargita megyében járt, Gyimesek környékéről érkeztek adatok róla, ám nem szállt le, hanem továbbrepült. Jeladója szerint egy napot az ukrán–orosz háborús övezetben is eltöltött. – Mivel jó pár hónapja az ország területén van, van egy kis remény rá, hogy itt marad, és ha találna magának párt, akkor itt is természetes költésre kerülhetne sor, mint Bulgáriában – jegyezte meg a szakember. Potozky László szerint az általa megfigyelt fiatal tojó még nem érett a szaporodásra. Az országban a barátkeselyűk főleg Dobrudzsa területén éltek, de a Kárpátok több részén is fellelhetők voltak. [caption id="attachment_150516" align="alignnone" width="2500"] Türelem, kitartás és alázat a jó természetfotós ismérve[/caption] Táplálékhiány és a kommunizmus okozta vesztüket Elmondása szerint a barátkeselyűt is ellenségként kezelte a kommunista rendszer, ezért is tűntek el. – Egy köztudottan szőrnyű program zajlott a kommunizmusban, amelynek az volt a célja, hogy elpusztítsanak minden ragadozó madarat. A barátkeselyűk is kártevőként voltak számon tartva, és elég sokáig tartott a madárirtás ahhoz, hogy jelentős veszteségek érjék a populációt. Megezredelték a ragadozómadár-állományt, amit talán Mao Ce-tung verébirtási programjához lehetne hasonlítani – fogalmazott a szakember. Mint mondta, a hetvenes évek elején jöttek rá, hogy ez így nincs rendjén, és megszüntették a programot, hiszen a ragadozó madarak a tápláléklánc egyik legértékesebb képviselői. A madárirtás következtében drasztikusan lecsökkentek a ragadozómadár-állományok, sőt olyan fajok is vannak, amelyek azóta is hiányfajnak számítanak – részletezte Potozky. Többek között a kányát említette hiányfajként. – Míg Nyugat-Európában barna- és vöröskánya is szép számban él, itt nálunk barnakányát még lehet látni, a vöröskánya viszont nagyon ritka. Ha megnézzük az országos éves észlelési listát, láthatjuk, hogy vöröskánya csak pár példányban van feltüntetve, itt nálunk Székelyföldön valóságos kuriózumnak számít – fogalmazott a környezetvédő szakember. Potozky László szerint a táplálékhiány és a madárirtás mellett az is a keselyük pusztulásához vezethetett, hogy nagyon sokan a gazdák közül mérget használnak még a mai napig mezőgazdasági területeken egerek, és mindenféle rágcsáló ellen. A mérgezett elhullott állatot, ha megeszi egy dögevő vagy ragadozó madár, az is elpusztul a méreg hatására. Ilyen sajnálatos esetről is beszámolt a környezetvédő, hiszen mint mondta, egy nappal az ő barátkeselyű-megfigyelése előtt négy madár is elpusztult Bulgáriában, végzetüket szintén mérgezés okozta. – Pásztorkutyákat mérgeztek meg, és az elhullott tetemekből ettek a madarak, a keselyűk mellett egerészölyvek is elpusztultak – tudtam meg bulgáriai madarászoktól. A keselyű-visszatelepítés nagyon komoly, és értékes program, de mikor egy nap alatt több madarat is elveszítenek, az hatalmas veszteség. Ráadásul a négy elvesztett madár egyike az első fióka volt, amely Bulgáriában kelt ki – mondta el Potozky László. Fotókon megmutatni a természet csodáit Potozky László, a Polgár-Társ Alapítvány vezetője elmondta, mivel szakmája a környezetvédelem, sokat járta a természetet és csodálta annak szépségeit. Egy idő után úgy döntött, hogy természetfotózásba kezd hobbiszinten. – Úgy gondoltam, másoknak is meg kellene mutassam azt a sok szépséget, amit látok – emlékezett a kezdetekre. Mint mondta, közel tizenöt éve kezdett komolyabban foglalkozni a természetfotózással, ezen belül is a madarak és az élővilág megörökítésével. Az elmúlt több mint egy évtizedben a hazai madárfajlistán szereplő több mint négyszáz faj közül közel háromszázat sikerült lefotóznia, és közel kétszázötven olyan fajt, amelyeket külföldi útjai során kapott lencsevégre. Idei legnagyobb sikerének a barátkeselyű fotózásán kívül a törpekuvikról készült fotóját tartja, ami nagyon sok utánajárásába került, hiszen több mint húsz alkalommal próbálkozott, amíg végre sikerült lencsevégre kapnia a kis madarat. Ezenkívül, régi álma is teljesült, februárban a Hortobágyon kerecsensólymot fotózhatott. Meglátása szerint a természetfotózáshoz elengedhetetlen a természet szeretete, tisztelete, az állatfajok ismerete, és az alázat, amellyel viszonyulni kell a természethez. Ezenkívül türelemre és kitartásra is szükség van. – Szeretném megmutatni mindenkinek, hogy milyen gazdag a biodiverzitás, az élővilág sokszínűsége. Az emberek fajismerete nagyon limitált, ami a szemük előtt megjelenik, arról tudnak. Sokszor rácsodálkoznak a fotókra, hogy nem is tudták, hogy ilyen madarak élnek itt nálunk, ez pedig jó, mert ezáltal talán közelednek a természethez, más szemmel nézik és viszonyulnak hozzá – fogalmazott Potozky László.

Hadnagy Éva