Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. Siménfalva, az Alsó-Nyikómente legnagyobb települése és községközpontja. Nevét a régi középkori temploma védőszentjéről, Szent Simonról kapta, eredetileg Semjénfalva volt a neve. Bár az első írásos említése a falunak 1333-ból való, mégis az első, biztosan Siménfalvára vonatkozó írott adat 1566-ból maradt ránk. Arról, hogy az unitárius egyházközség mikor alakult, nincs írásos emlék. Székelyszentmiklóshoz tartozott mint leányegyház, akárcsak Medesér, Tordátfalva és a két Kede. Nagyon hamar, már 1585-ben önállósult, és a jelek szerint a következő években templom építéséhez kezdett. Ezt bizonyítja régi harangja, amelyet 1576-ban Székely Mózes, Siménfalva birtokos főura öntetett és a szabadságharcban ágyúgolyónak vittek el. A templomépítés másik tanúja a templom déli bejárata fölött található 1586-os évszám. A templom kőből épült, zsindelyfedéllel. Az 1789-es Generalis Visitatio pontos leírást ad a templomról. A mennyezetén a következő írás volt látható: „Anno 1733 csináltatott ez a mennyezet szászkézdi Asztalos György által existentibus Ministris Parocho Georgio Kadácsi, Ludi rectore Samuele Pesthi.” Az évszázadok folyamán megerősödött gyülekezet Kolozsvári Archizencki Sámuel lelkész és Jakab András gondnok idején 1808 és 1811 között felépítik az új templomot. A munkálat 2452 forint 54 pénzbe került. 1836-ban már javítani kellett. A javítás keretén belül 2, fából készült karzatot építenek, amelynek költségeire, a számadási jegyzőkönyv adatai szerint, adomány érkezett be: „Pénz bevétel: 11. Néhai jó emlékezetű Tkts. Pataki Ferentz Ur az éneklő Kar készítésére még éltében ajándékozott 92 Mfrt.” A pénzkiadások sorában: „Ezen Templomban csináltatott két fábol valo karokat, mellyekre költött eszerént: Vett 108 szál Deszkákat mellyekért adott 22,60 frt-ot, Kar alá valo gerendáknak vett fenyő fákért adott 18 frt.Ezt a’ Kart készítő Mester embereknek fizetett 65 Mfrt. Ezek mellett dolgozo segédekre költött s’ a gerendák el hozása alkalmávalis 0,72 mfrt./ 400 Létzszegért, párkánt fel foglalo 6 vas horgonynak csináltatásokért, mellyekből a’ Templom párkányában is ment, a’ Kovátsnak fizetett 1,20 Mfrt. Az írt Mester embereknek italokra ismét 4 frt./ 6. A’ Templom a mint a’ fennebbi költségek is mutatják, megujjíttatott, egészbe szépen ki készíttetett, két festékes karokkal meg is ékesíttetett.” A templomba 1811-ben kissolymosi Mátéfi István saját költségén készíttetett egy 4 regiszteres orgonát, így a siménfalvi orgona, az egyik legkorábban épült unitárius orgona. Sajnos, a készítési időből való jegyzőkönyvek hiányában nem tudunk szinte semmit az építés körülményeiről. Így, az Ürmösi Kálmán lelkész által 1879-ben írt és a Keresztény Magvetőben megjelent egyházközségi monográfiában közölt információ rendkívül értékessé válik. A rendelkezésünkre álló jegyzőkönyvekből azt is megtudjuk, hogy fúvóját szíjjal működtették. 1835-ben ezt ki kellett cserélni: „8. Orgona huzo szijjuért adott 1frt 50 pénz.” 1839. december 11–12-én Tordai Székely Miklós püspök vizitációt tartott Siménfalván, a jegyzőkönyvben a templomot részletesen számba vették: „Ezen telken vagyon nem’ régibe épült Kő templom cserép fedél alatt felölről festett székekkel hasonlo karzatokkal és orgonával ellátva... Az orgonát N. Solymosi Matefi István Ur tulajdon költségén készítette.” A pénzkiadások sorában pedig egy újabb orgonahúzó szíjért 1 magyar forintot fizettek. A siménfalviak saját orgonájuk mellett 2 másik orgona építéséhez járultak hozzá adományaikkal: 1844-ben 0,38 forinttal segítették a székelykeresztúri unitárius templom orgonájának építését, majd 1849-ben 1,20 forinttal az énlaki orgona építését. 1847-ben „orgonaigazítás” történt, 25 magyar forintba került. 1862-ben a siménfalvi egyházközség elhatározza, hogy új orgonát építtet. Az 1864-ben tartott püspöki vizitációs jegyzőkönyvben, a felsorolt javak között, a „levelek” rovatban, jelzik az 1862-ben kötött szerződést: „k.) 1862.beli L betűs szerződvény, az uj orgona iránt”. Korabeli jegyzőkönyv hiányában, nem ismerjük a csere okát. Az orgona elkészítése alkalmával a kart rendbe szedték: újrapadolták, padokat készítettek belé, az orgonafeljárathoz ajtót szerelnek. Az orgona elkészítése érdekében adományok érkeztek: „10.Az ekkla készíttetvén a régi orgona helyett egy egészen újat, az ekkla tagjai e szent végre istenes indulatból adományoztak összesen 200 frt. 97 Dr.” Az új orgona ára 425 forint o. é., melyből az orgonaművész a régi orgonát 200 forint értékben vette át. A számadási jegyzőkönyvek beszámolnak az említett év orgonaköltségeiről: „25. Készíttetett az ekkla egy uj orgonát, melyre költötte szerénti az orgona csinálóval szerződésre lépvén s annak következtében hozza több alkalommal utazni kelletvén, ezekre, és fuvarbérre az orgona beállítása ideje alatt a szerződés szerint az orgona csináló italáról az ekklának kelletvén gondoskodni, arra kiadott összesen 7,95 frt./ az orgonához kellető anyagokért Kereszturra és Segesvárra járt követekre költött 1 frt./- az orgona csináló mellett dolgozott mester emberekre költött 3,84 frt. Levén az orgona csináló fizetése a bele szegődött régi orgonán kivül 400 f.o.ért., ebből megfizetett 310 frt., fizetetlen még 90 f./- az orgona csináló haza szállításakor a fuvarosokra tett költés is bele számítva költött összesen 2,30 frt.” 1879-ben Ürmösi Kálmán lelkész, egyházközségi monográfiájában a következőket írja az orgonáról: „...új, kettős testben nyugvó 6 változatu, egy dob és egy tremolóval ellátott orgona”. Ugyancsak ő említi, hogy a karzatot is megfestették, a munka értéke 47 forint volt. Bár a számadási jegyzőkönyv nem említi az orgonakészítő nevét, az orgonafelmérő utunkon az orgona szélszekrényének jobb szárnyában felfedeztünk egy fehér papírra fekete tintával írt bejegyzést, mely tisztázta orgonakészítő mester kilétét: „Isten ditsőségére az Al. Siménfalvi Unitaria Ekkla tagai köz egyezetéből készíttetett hatszáz pengő forintokkal, mellyből két százat az Ekkla pénztárából kétszázba a’ régi kis orgona adatot két százat pedig az Ekkla tagai Istenes indulatból és vallásos buzgóságból adakoztatott.” Mellette, ugyancsak fekete tintával: „Én Szőts Samu, Emű készittője a nevemet ide, Emlékül Jegyzője Ohajtom hogy soká it e szent teremben hangjaid hassanak áldozatul Menyben.” Dávid István Műemlék orgonák Erdélyben című könyvében így írja le az orgonát: „Szőcs Sámuel orgonája 8 regiszteres, rövidoktávos, iker szekrényes, homlokzatán 2-2 sípmező, egyenként 6-6 síppal.” Az orgonaszentelési ünnepség, melyet 1864. május 17-én tartottak, egyúttal templomszentelés is volt. Az ünnepségre vendégszónokoknak Simén Domokost, a székelykeresztúri gimnázium igazgató-tanárát, valamint Marosi Gergely kolozsvári tanárt hívták meg mint Siménfalva szülöttei. A felszentelés után, október 23-án tartott közgyűlésen egy levelet fogalmaztak meg Simén Domokos részére, melyben megköszönték neki az ünnepélyen való felszólalást, melyet társával „az Innepéllyen jelen volt népes gyülekezetnek tellyes meg elégedésire várakozáson fellyül tellyesítették”. Ugyanakkor a püspök indítványára az elhangzott beszédek kiadására is sor került. Ehhez az egyházközség 35 forinttal járult hozzá. Az orgonakészítő mesternek 1865-ben 90 forintot fizettek részletben. A következő években az elmaradt ígéretekből folyt be pénz. 1876-ban orgonajavítás történt: „8. Az Orgonára javittás tétetvén ekkor fuvart és napi díjt fizetet-4 frt.”. Majd rá egy évre: „19. Az orgonát kitakarította mester embernek munkabért teljes ellátással együtt fizetett 4 frt. 8 kr.” A századforduló után orgonaalapot hoznak létre: „Orgona alap: A helybeli Olvasó és önképző egylet egy táncmulatsága jövedelmének ½ részét a megnevezett célra ajándékozván ez időközi kamatjával együtt a szövetkezetnél kezelve átvitetik a jövő számadásra 64,96 korona.” 1903-ban ez az alap 76 korona 24 fillért tett ki. 1904-ben egy újabb alap létrejöttéről tudósítanak a számadási jegyzőkönyvek: a harang és orgonaalap, ezt László és Julianna emlékére alapították, tőkéje 200 korona volt. Az orgonaszekrény egyik betétjén az orgonajavítások sorát örökítették meg rövid bejegyzések formájában. Ezek között elsőként szerepel a következő: „Javíttatott 1913 április hóban Csioflek Miklos brassói orgona gyáros által Jánosi József helybeli énekvezér Darkó Lajos szentmiklósi énekvezér Szakács Mózes felső gondnok Sándor Géza lelkész Péter Gábor... lelkész jelenlétében. Séra István is jelen volt.” Ezt a javítást a korabeli jegyzőkönyvek sehol nem említik. Az orgonaalap egyre nőtt, 1914-re elérte az 1842 korona 13 fillért. Több adat is amellett szól, hogy e javítás tulajdonképpen 1923-ban történhetett. Valószínűnek tartom, hogy az orgonaszekrény betétjén való feliratnál elírás történt. Az első világháborús orgonasíp-rekvirálás nem kerülte el a siménfalvi orgonát sem. Az orgonasípok elviteléről több helyen is olvashattam: az 1919-es számadási jegyzőkönyvben: „3. Orgonasíp pakolásra láda árába a boltos 30 kor.-át kér. Addig egyházközség nem fizet míg az orgona sípok ára meg nem jön.” A rekvirálást végző Angster cég listáján Siménfalva orgonája „rossz”-nak jelzett és ismeretlennek jelölték a készítőjét. Az 1923-as püspöki vizitációs jegyzőkönyvben pedig ez áll: „Az orgonából a cín sípokat hadi célra elvitték.” 1921 novemberében a keblitanács elhatározza, hogy „mihelyt az idő engedi az orgona fuvóját kijavíttatja”. Közben az egyházközség beszerzett egy új harangot a rekvirált helyett, ennek felszentelése kapcsán, 1922. május 21-én beszélnek újból az orgonáról: „Énekvezér javasolja, hogy az orgonát önkéntes adakozásokból egyházközség javítassa ki, hogy az új papi beiktatás és harang szentelés alkalmára az orgona a nyikorgásával ne zavarja a templomozást (...) Dr. Elekes Dénes tb. keblitanácsos az ő, Elekes Domokos és Elekes Eszter nevében az orgona javításra 500 Leut adományoz, ennek hatása alapján többen adakoznak...” [caption id="attachment_41609" align="aligncenter" width="1956"] Kolonics István kézjegye az orgonaszekrényen[/caption] Az egyházközség 300 lejt ajánlott fel Csioflek Miklós brassói orgonaművésznek a kiszállásra, az orgona megvizsgálására és esetleg szerződéskötésre. Augusztus 27-én beszámolnak a gyűjtés eredményéről, az egyházközség bizottságot küldött ki a keveset vagy egyáltalán nem fizetőkhöz megrovás végett. Többet nem tudunk az orgonajavításról. Ha igaz az elírásos feltételezésem, akkor Csioflek Miklós 1923 áprilisában javította meg az orgonát. Ami biztos, hogy e javítás alkalmával a hadi célra rekvirált orgonasípokat nem helyettesítették. Egészen 1975-ig nincs több bejegyzés, ha voltak is javítások, ezek kisméretűek voltak. 1975. március 8-án a keblitanács elhatározza az orgona javítását, melyet Fazakas Dénes nyugdíjas énekvezér javasolt. Az egyházközség felvette a kapcsolatot Mesnyi János marosvásárhelyi orgonakészítővel a javítás elvégzése céljából, de az orgonamester „elfoglaltságára hívatkozva nem vállalta”. A nyár folyamán Mesnyi János Siménfalván járt, megvizsgálta az orgonát és árajánlatot küldött az egyházközségnek: „Lelkész előterjeszti, hogy a napokban megvizsgálta orgonánkat Mesnyi János marosvásárhelyi orgonaépítő mester s az orgona megjavításával kapcsolatban az alábbi árajánlatot tette: 7000 Leiért hajlandó az orgonát megjavítani: teljesen kipucolni, felhangolni, síphiányokat potolni s játszó asztalt rendbe szedni és 30 drb. új homlokzati sípot készíteni. A keblitanács Mesnyi János javaslatát elfogadja és utasítja az elnökséget, hogy járjon közben, hogy az orgona javítási munkálatok az őszi hálaadási ünnepre legyen elvégezve.” Mesnyi János 1976 szeptemberében javította meg az orgonát. A már említett orgonaszekrény betétjén a következő felirat olvasható e javítással kapcsolatban: „Javíttatott 1976 szeptember havában Mesnyi János marosvásárhelyi orgona építő mester által, Péter József lelkész, Fazakas Dénes énekvezér, Marosi Imre gondnok szolgálatuk alatt. Segítkeztek: Bíró Mihály IV. Éves unitárius teológus, Péter Albert és Szabó Mihály harangozók. A javítási költségeket a hívek szeretetadománya fedezte. Isten áldása legyen a gyülekezet életén.” Fazakas Dénes énekvezér javaslata alapján a keblitanács átvette a kész orgonát. 1976. szeptember 26-án a keblitanácsi gyűlésen a lelkész beszámol az orgonajavításról: „Lelkész jelenti, hogy Mesnyi János orgonaépítő mester az 1863-ban készített orgonánkat megjavította, s függöny helyébe kerültek az új 30-drb. homlokzati sípok, amelyek az első viláháború óta hiányoztak.” Ugyanakkor a jegyzőkönyv beszámol arról is, hogy javítás közben Fazakas Dénes énekvezér megtalálta az orgona szélszekrényében az orgonakészítés alkalmával írt bejegyzéseket: „1. Bal szárnyu felirat: 1a. Ezen orgonát Készítette Nemes Udvarhely Széki Mátisfalvi Szőcs Sámuel 1863-ik Évbe az Alsó Seményfalvi Unitaria Nemes és Szent Megye Templomába 1863-ba Lelkész Kadátsi Simén János, Mester Újszékeli Menyhárt Mózes gondnok hellybeli Péter István hivataloskodásokban’ Készült e hangszer. 1b. Ezen orgona 1864-be Szőcs Sámuel által végződött be és felszentelve ugyan ezen évben Május hava 17-én/ az az Pünköst harmad napján Kolozsvári Tanár és Pap T. Marosi Gergely Ur és Vári Domokos kurátorságában.” 1988-ban az orgona jó állapotban van – derül ki az orgonák állapotáról szóló kérdőívre adott válaszból, 1997-ben újra javítani kellett, erről az orgonaszekrény betétjén a következő olvasható: „Javíttatott 1997. szeptember 28-án (Szentmihály vasárnapra) PAP ZOLTÁN orgona építő-javító mester és testvére PAP LÁSZLÓ asztalos által, kik székelyudvarhelyi lakosok. A lelkész (énekvezér is) BIRÓ LAJOS, a gondnok id. MIRCSE FERENC idejében. A kiadás költségeit GELLÉRD ZIZIKE és GELLÉRD ANDORKA fedezték, abból az alkalomból, hogy ÉDESAPJUK Dr. GELLÉRD IMRE 50 évvel ezelőtt foglalta el a siménfalvi lelkészi állást. A hívek énekét évtizedeken át kísérje és emelje a magasba a JÓ ISTEN felé.” Reméljük, a javítási bejegyzésbe foglalt jókívánság beteljesül és a siménfalvi orgona hosszú életű lesz. Befejezésül hadd álljanak itt a régi templom karzatán levő sorok: „Áldott az úr Isten, ki megsegítette, A benne bízókat el nem felejtette Háború, szűk időn is építni engedte. Segéljen többre is az úr ő felsége! Valakik e karban jártok s ide ültek A sok léhaságtól megüresüljetek. Istennek ígéjét halljátok s vegyétek Amam mennyei kar hogy teljék veletek Számatokra nektek ki ezt építette Romladozásából ennyire felvette Nem kényszerítésből, jó szívvel mívelte. Ha akarod tudni: Pakot István a neve.”