borús égbolt
Angyalbőrben
Figyelem, lőszer kiosztása! Tölt! Céloz! Tűz! – harsognak a katonai parancsszavak, s nekem már ettől is cseng a fülem, nemcsak a fegyverek dübörgő hangjától. Hiszen azon generáció tagjaként, amely már csak hallomásból ismeri a kötelező sorkatonaságot, most először adódott alkalmam közelről szemlélni, majd kipróbálni a román hadsereg által használt fegyvereket a sajtó számára rendezett lövészeten. Együgyű megállapítás, de meglepett, hogy mennyire hasonlítanak a játékpisztolyok az eredetiekre, és hogy milyen bizonytalanul álltam egyik lábamról a másikra a „Feküdj!” parancs hallatán. Hiszen mi már nem tapasztalhattuk, milyen gondolkodás nélkül engedelmeskedni, ahogy a katonai rangokkal sem vagyunk tisztában.
Egy idei felmérés szerint a románok több mint 58 százaléka támogatná a kötelező katonai szolgálat visszaállítását. – Akkoriban legalább fegyelmet, rendet, alázatot, önállóságot és nyelvet tanultak, férfivá váltak – hangzanak a mellette érvek, míg az ellenzők főleg a csicskáztatást, a felettesek megvesztegethetőségét, az elpazarolt időt és a magyarok sértegetését, megalázását emelik ki.
Tény, hogy a beszámolókból ismert, és a 2007-ben eltörölt általános hadkötelesség eredeti formában való visszaállítása igencsak visszás lenne. Azonban látva a közösségi oldalon megosztott fotóim, és általában a lövészet iránti érdeklődést, pacifistaként is úgy gondolom, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a pozitívumokat hogyan lehetne megismertetni a fiatalokkal, és csökkenteni a hivatásos katonák és a civilek közötti éles határvonalat akár néhány napos kiképzésekkel vagy nyílt napokkal. Hiszen az erőnlét fejlesztése ráférne a számítógép előtt nevelkedő és dolgozó generációkra, a fegyverek és az általuk okozott károk ismerete hozzájárulna ahhoz, hogy jobban megértsük a körülöttünk történő eseményeket, és végül sosem tudhatjuk, mikor kell megvédenünk magunkat…
Háromszéki Eszter
.jpg)
