borús égbolt
Amikor már magadban sem bízhatsz
A húszas éveikben járók mindennapjaihoz hozzátartoznak a havonta frissülő eljegyzési hírek, amelyektől egyre inkább az a nyomás kezd ránehezedni a fiatal felnőttek vállára, hogy meg kell házasodni. De felszólító módban, és lehetőleg még a következő hónapban! Ennek a folyamatos elvárászuhatagnak köszönhetően születnek olyan életképtelen kapcsolatok, amelyeket csak a társadalmi elvárások tartanak egyben.
Valóban nehéz eligazodni az emberek kusza tanácsai között, hiszen jómagam is azt tapasztalom, hogy olyanok is azt szajkózzák, hogy lagzizni kell, akiknek befuccsolt a házassága. Szóval miközben ezeken az összeférhetetlen dolgokon merengtem, megakadt a szemem egy bizonyos cikkben szereplő hölgyeményen, aki sajátos módon oldotta meg életének eme kihívását. Történt ugyanis, hogy végső elkeseredésében – vagy hirtelen felindulásában – önmagát vette feleségül egy amerikai nő, aki ezzel a szent pecséttel fogadott örök hűséget lelki társának, saját magának. Több értelmezését is olvastam már ennek a jelenségnek, a szologámiának, amelyet sokan az önkifejezés és a hagyományos házasság legőszintébb kritikájának tartanak, és emiatt pozitívan értékelnek. Mielőtt hatalmas nevetésben törnének ki, a dolog itt még nem ér véget! A „házasság”, amely természetesen sem egyházilag, sem jogilag nem hivatalos, csúfos kudarcot vallott, mivel az ara, aki a férj is volt egyben, megcsalta saját magát, hiszen viszonyt kezdett egy másik személlyel.
A házasságtörő nő hónapokig folytatta az affért, majd színt vallott, megbocsátást kért, és visszatért hitveséhez, saját magához. Na ezek után mondja azt valaki, hogy mindenáron férjhez kell menni! Itt a bizonyíték, hogy az ember még saját magában sem bízhat, hát akkor meg hol az igazság? A hűség kérdését mondjuk nem szakszerű ezzel az esettel ábrázolni, hiszen egy erkölcsileg instabil személy teljes mértékben képtelen a lojalitásra, még akkor is, ha önmagáról van szó.
Keresztes Bea
