„Amíg van célunk, addig van értelme az életünknek” – Könyv készült Péter Eszter „őszirózsás” munkájáról és emlékeiről

Így szól az Őszirózsa Hagyományőrző Kulturális Egyesület mottója, amelyet Péter Eszter alapított 2009-ben. A közelmúltban az egyesület ügyvezetője „Csak a szépre emlékezem” címmel jelentetett meg egy kötetet, amelyben összefoglalja a civilszervezet több mint tíz éves tevékenységét. Arra való tekintettel, hogy Székelyudvarhelyre is megérkezett a koronavírus, nem tudtak hagyományos könyvbemutatót tartani, így most arra kényszerülünk, hogy lapunk hasábjain – az élménybeszámoló helyett – röviden ismertessük a kiadvány tartalmát.

Ez a mű elsősorban azokat a nyugdíjasokat szólítja meg, akik félnek az öregedéstől, s nem tudnak mit kezdeni nyugdíjas éveikkel. Eszter néni a könyvével és a könyv lényegét alkotó beszámolókkal azt kívánja elsősorban bizonyítani, hogy a nyugdíj-korhatár elérése után is van élet, tartalmas évek következnek, amelyeket meg kell tölteni szép tartalommal. „Az irodalom és a költészet mindig fontos volt számunkra a családban, ilyen szellemben próbáltam felnevelni gyerekeimet és unokáimat is – vallja Eszter néni –, nekünk, nagymamáknak az a feladatunk, hogy átadjuk hagyományainkat, az írók, költők, az irodalom és a versek szeretetét.”

Péter Eszter évtizedeken át textilkereskedőként, majd vállalkozóként dolgozott, húsz évig pedig a közművelődés terén végzett civilszervezeti munkát – A fotó P. E. családi albumából való

Aki beletekint ebbe a könyvbe, ízelítőt kap a népszerű és ismert költők életéről, munkásságukról, de ugyanakkor egy szubjektív és reprezentatív válogatást láthat Péter Eszter jóvoltából.

Kallós Zoltán szavaival is ajánlja a munkát: „Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul énekelünk vagy táncolunk.” Tegyük hozzá még ezt: amíg magyarul olvasunk, s amíg a versek anyanyelvünkön élnek bennünk, és keressük az alkalmat, hogy egyiket-másikat különböző alkalmakkor elmondjuk, előadjuk másoknak is.

Elhatározta, hogy tevékenységének foglalatát így osztja meg másokkal is, azokkal az emberekkel, akik igényt tartanak rá. Eszter néni nyugdíjas éveit a hagyományőrzés fontossága jellemezte.

A kulturális tevékenységek legfontosabb állomásainak a nagybányai szavalóversenyeket tartja. Öten voltak, akik mindig szívvel-lélekkel mondták a verseket: Bíró A. Mária, Deák Olga, Gajevszki Klára, Kolumbán Matild és maga a kezdeményező, Péter Eszter. „Nagyon szépek és felemelők voltak ezek a találkozók – meséli Péter Eszter –, a zsűri elnöke rendszerint Banner Zoltán volt. A zsűri elnökének a szavait szívesen idézi, amely egyúttal a maguk hitvallása is: „Minket nem az érvényesülés, nem a hiúság, még kevésbé az anyagi haszon reménye vezetett, hanem nemzeti tudatunk, anyanyelvünk ápolása.”

Tevékenységüket odahaza, Székelyudvarhelyen is folytatták. Ha valamilyen kerek évforduló, vagy más ünnepi alkalom kínálkozott, a Művelődési Házban tartottak tematikus esteket Petőfi Sándor, József Attila, Kányádi Sándor, Ápriliy Lajos, Wass Albert munkáiból válogatva, és ezekbe a programokba beszervezték a Dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti szakközépiskola diákjait is. Pál A. Emil művészetis diák 2016-ban a koltói szavalóversenyen megnyerte az első díjat. Hogy az „őszirózsások” hatással voltak a fiatalemberre, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy jelenleg színinövendék Marosvásárhelyen. A szavaló csoport nyugdíjasai is mindig kitüntetésekkel tértek haza, hoztak első, második, illetve különdíjat is.

A kötet utószavát a következő mondattal fejezi be: „…a szülök és nagymamák feladata, hogy úgy adjuk át gyermekeinknek, unokáinknak hagyományainkat, örökségünket, hogy amikor meghallják a magyar és a székely himnuszt, akkor dobbajon meg a szívük, remegjen meg a hangjuk, és ha olykor egy-egy könnycsepp is megcsillan a szemükben, akkor ők is igaz magyarok. „Alkotni, értéket teremteni, hagyományt tisztelni a legnemesebb dolgok egyike a földi életünkben” – vallja Bíró A. Máriával együtt, aki mindvégig kitartott mellette az Őszirózsa Egyesülettel szervezett programok idején.
Egy Albert Camus idézetet is fontosnak tart Eszti néni elmondani végül: „Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni.”

A kiadványt kulturális szervezőmunkája lezárásának tekinti, hiszen két évtizede végzi ezt az önkéntes tevékenységet, hamarosan betölti a nyolcvanadik életévét – mindez azonban egy új kezdet, hiszen tervez egy újabb könyvet is írni –, de a megélt hangulatok csokorba gyűjtése, az emlékek felidézése, az összegzés akár biztatás is lehet mások számára, hogy aktívan élni az őszirózsás életkorban is érdemes.

Címképen: Péter Eszter könyvének borítója. Top-Invest Kiadó, Székelyudvahely, 2020. 200 old.

Simó Márton

: an accessible web community