Tegnapi lapszámunkban már ismertettünk egy, a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos kormányrendeletet, utalva arra is, hogy ugyancsak szeptember 7-én lépett hatályba egy másik, a fogyasztók és a kereskedők közti viszályok alternatív rendezésére vonatkozó 2015/38-as kormányrendelet. A maga nemében, illetve a hazai fogyasztóvédelmi jogszabályozásban újdonságszámba megy a szóban forgó kormányrendelet, s az esetleges viszályok tekintetében egy újabb intézményesített megoldási lehetőséget is bevezet, illetve biztosít. A fogyasztói érdekek védelmezésére és az e tekintetben bekövetkezhető jogsértések megszüntetésére vonatkozóan az Európai Parlament és a Tanács már évek óta irányelveket és rendeleteket hozott. Azok végső soron arra hivatottak, hogy a fogyasztók kollektív érdekeit sértő jogellenes cselekményeket megszüntessék vagy betiltsák. Ugyanakkor az eljárások hatékonyságának a növelése és a belső piac zavartalan működése megkövetelte az ilyen jellegű jogszabályozások módosítását is. Jelenleg a szóban forgó vonatkozásban az Európai Parlament és a Tanács 2009/22-es irányelve, valamint a 2013/524-es rendelkezése a mérvadó, továbbá a fogyasztói jogviták alternatív rendezésére vonatkozó 2013/11-es irányelv. Nos, ezeknek az uniós szabályzóknak kíván eleget tenni a múlt héten hatályba lépett kormányrendelet is. Ám annak gyakorlatba ültetése kapcsán valószínűsíthető, hogy arra fokozatosan fog sor kerülni, menet közben kell meghozni bizonyos intézkedéseket, illetve megalakítani az intézményes keretet, azokat, amelyekről rendelkezik a nemrégiben hatályba lépett jogszabály. Lényegében arról van szó, hogy peren kívüli eljárás keretében próbáljanak rendezni bizonyos jogviszályokat. A kormányrendelet azonban nem ölel fel és nem is ölelhet fel mindennemű fogyasztóvédelemmel kapcsolatos viszálymegoldást. Így például a kormányrendelet előírásai nem alkalmazandók a kereskedők közötti viszályokban, a nem gazdasági jellegű közérdekű szolgáltatások esetében, a kereskedők és a fogyasztók közti közvetlen egyeztetések esetén, egy jogviszály olyan stádiumában, amikor az már per tárgyát képezi, azokban az esetekben, amikor a kereskedő kezdeményez eljárást egy fogyasztóval szemben, a posztliceális és a főiskolai oktatási intézmények esetében, továbbá az orvosi, az egészségügyi szolgáltatások esetében. „Békebíró”… A kormányrendelet fogalmakat is tisztáz, s erre mindenképpen szükség volt, mert így világosabbá válhat a kívülálló számára is, hogy miért is volt szükség ennek a jogszabálynak a megalkotására. Ennek kapcsán utalhatunk arra is, hogy megjelenik egy új fogalom, az alternatív vitarendezés entitása (SAL). Ez egy olyan struktúra, amely megoldásokat kínálhat, de amely kizárólag az Országos Fogyasztóvédelmi Szakhatóság (ANPC) vagy egy központi szakhatóság, vagy a fogyasztóvédelem terén hatáskörrel rendelkező autonóm hatóság keretében működhet, a banki területen pedig egy sajátos központként jelenítődik meg. Utalnunk kell arra is, hogy a már említett 2013/11-es uniós irányelv általánosítja és összehangolja az alternatív vitarendezést, az EU-n belüli fogyasztás tekintetében, egyszerűbb, hatékony, gyors és költségkímélő lehetőség lévén a fogyasztók számára az áruk és a szolgáltatások értékesítésével kapcsolatban felmerülő viták rendezésére. Ugyanakkor, amint már arra utaltunk, kizárólag a fogyasztóknak kereskedőkkel szemben benyújtott panaszai tekintetében alkalmazandó, valamint az online és a hagyományos szerződésekre is kiterjed. Továbbá a szóban forgó irányelvet kiegészítő rendelet egy online vitarendezési platform létrehozásáról is rendelkezik, valamint ugyanazon helyen hozzáférést kínál a fogyasztóknak és a kereskedőknek az adásvételi vagy szolgáltatási szerződésekből eredő jogviták alternatív rendezéséhez a platformhoz kapcsolódó alternatív vitarendezési fórumon keresztül. Ami pedig az intézményesítést illeti: a kormányrendelet értelmében a fogyasztóvédelmi szakhatóság keretében megalakul egy olyan struktúra, amely hatáskörébe fog tartozni a SAL-eljárások lebonyolítása, koordinálása. Ezen struktúra által lefolytatott eljárások ingyenesek lesznek, ami kedvező a panasztevő szempontjából. A fogyasztóvédelmi új „békebíró” megjelenését egyesek úgymond nem vették jó néven, a mediátorok szerint azok bizonyos értelemben számukra konkurenciát jelentenek, átvehetik hatáskörüket. A kormányrendeletben viszont tételesen az szerepel, hogy annak előírásai nem sértik a mediátori tevékenységre vonatkozó jogszabályozási előírásokat, ilyenképpen pedig nem lehet szó „átfedésről”. Majd megválik… Segítség a banki ügyfeleknek? Amint már arra utaltunk, a banki rendszer szintjén jelentkező jogviszályok tekintetében egy alternatív viszálymegoldó központ jön létre, amelynek tevékenységét egy koordináló kollégium fogja át. A kormányrendelet jó néhány előírást tartalmaz az ilyen jellegű viszályok rendezése tekintetében. A feltételezések szerint előrelépés következhet be például a banki hitelszerződésekben esetenként fellelhető visszaélés jellegű kitételek megszüntetése tekintetében. Ilyenképpen pedig talán elkerülhetőek lesznek a pereskedések, amelyek költségesek és évekig is eltarthatnak. (Egyébként jelenleg a fogyasztóvédelmi szakhatóságnak 33 olyan peres ügye van, amelyek tárgyát a visszaélésszerű szerződéses kikötések képezik.) A majdani központ működési szabályzatát 90 napon belül kell megalkotni és nyilvánosságra hozni, tehát egyelőre a banki viszályok tekintetében még nem működőképes a kormányrendelet. De ezzel együtt és ezen túl maga a jegybank elnöke, Mugur Isărescu is a kormányrendelet kapcsán kijelentette, hogy egy olyan intézményesített viszálymegoldó struktúra jön létre, amely már rég létezik más országokban, s amely nem a jegybank égisze alatt fejtette ki tevékenységét, s amennyiben az beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor „kevesebben fognak a bíróságokhoz fordulni”. Ugyanakkor utalt arra is, hogy a jegybank is számolni fog ennek az említett struktúrának a támogatásával. Amúgy a kormányrendelet igen terjedelmes, s annak vázlatos ismertetése révén próbáltuk meg az érdekeltek, az érintettek figyelmét arra ráterelni. Hecser Zoltán