enyhe havazás
borús égbolt
Alkohol, kiállítás és haddelhadd
Székelyföldön már szinte alapvetőnek számít a kocsmai kötekedés, azt azonban nem gondoltam volna, hogy mindez egy kiállításon is lehetséges. A saját bőrömön tapasztaltam meg az emberi idiotizmus felső határát, egy olyan közegben, ahol normális esetben nem szabadna ilyesminek megtörténnie.
A történet forgatókönyve ugyanúgy kezdődött, mint máskor: kíváncsian vártam, hogy megérkezzek az adott településen tartott kiállításra, megtekintsem az alkotásokat, majd pedig egy olyan cikket írjak az eseményről, hogy aki nem volt ott, az is a részesének érezze magát. Egyik elképzelésemet sem tudtam valóra váltani, beleköptek a levesembe, vagy ha hűek akarunk maradni a forgatókönyvhöz, akkor az italomba.
Egy ideig minden a megszokott rendben zajlott: fényképeket készítettem az alkotásokat szemlélő látogatókról, hiszen tudtommal közterületen lévő személyekről készíthető fotó. Egyszer azonban arra lettem figyelmes, hogy egy illető úgy néz, mintha legalábbis falubálban lehánytam volna a lakkcipőjét.
– Nem engem kell fényképezni, hanem az alkotásokat! – mondta kissé erélyesen.
– Parancsol? – kérdeztem vissza.
– Ne engem fényképezz te, mert megöllek!
Kezdett komolyra fordulni a helyzet, a következő pillanatban pedig vérben forgó szemekkel rohant felém az illető azt kiabálva: hogy töröljem ki a képet, mert másképp nagy baj lesz. Az alkoholos lehelet szédítő ködében kétszer is lenyomtam a Törlés gombot, ugyanis két olyan fénykép volt, amelyen az illető is szerepelt.
Azt hittem, hogy ezzel mindenki lenyugszik, befejeződik a hacacáré, emberünk azonban másképp gondolta: folyamatosan fenyegetett, hogy megöl, ha mindez megjelenik a lap hasábjain. Nem láttam értelmét annak, hogy maradjak, és csak az őt nyugtatni próbáló személyeknek köszönhettem, hogy nem kaptam két sallert is útravalóul.
A csattanó csak ezután jött: mint utólag megtudtam, az illető közszereplést vállalt, és köztiszteletnek örvend az adott településen. Nesze neked, kultúra!
Kertész László
.jpg)
