Hirdetés

Áldást kérnek a termésre

Székelylengyelfalván minden húsvétvasárnap hajnalán elindul a falu közössége, hogy imádkozzon a jó termésért.

Pál Emil
Becsült olvasási idő: 4 perc
Áldást kérnek a termésre
Ima a határkeresztnél. „Összehúzó közösség” Fotó: Szilágyi Imre

Székelylengyelfalva határában északi, keleti és déli irányban keresztek jelzik a falu területeinek kiterjedését, ezeket minden húsvétvasárnap reggel felkeresi a határkerülők csoportja.
A falubelieket kérdezve megtudtuk, hogy a keresztekhez több különös anekdota is társul, ezek részint azok újraállításához vagy költöztetéséhez köthetők.

– Régebb nem épp így voltak a keresztek kitéve a határra. Volt, amelyiket máshova állították vissza, mert akasztotta valakinek a kaszáját. Az is megtörtént, hogy egy betyár az egyik keresztről letörte a korpusz egyik karját, nem is betegeskedett utána sokat

– meséli egy idős falubeli, aki szerint a rongálót nem sokkal tettének elkövetése után eltemették.


Hirdetés


Egy másik helybéli szerint az egyik határon régebb „folyvást elkajszult a kereszt”.

– Cigánykeresztje, ahol most az egyik kereszt is áll, Bakanyúzó pataka felett van. A patak a nevét onnan kapta, hogy egy német katona megrontott egy ártatlan falusi leányt, annak a társai összefogtak, s ott egy fűzfán megnyúzták a csábítót. Nehezen bírja a bűnököt a kereszt

– hívta fel a figyelmet beszélgetőtársunk.
Mint megtudtuk, a faluban eddig felállított összes keresztnek megvan a maga tréfás vagy éppen tragikus története: van, amelyiknek hiába ültettek virágot a tövébe, sosem hajtott újra, de olyan is akad, amin „Krisztus megizzadt, ha jött az esős idő”.
A falubeliek úgy tartják, régebb többen jártak határke­rü­lé­sek­re, igazi ünnep volt mindenki számára. Jelen­leg a településnek nincsen saját lelkipásztora – a szé­kely­szent­ta­má­si plébános szolgál Lengyelfalván is –, így a falubeliek szerint állandó egyházi jelenlét sincs, ami „összehúzná a közösséget”.

Szilágyi Imre
A székelylengyelfalvi határkerülés minden évben eledelszenteléssel kezdődik: a templom előtti téren vagy a templomkertben gyülekeznek az ételszentelésre, határkerülésre várók. Kosarukat a határszemlére is magukkal viszik. Rendszerint a kosárba – mivel ekkorra a böjti időszak véget ér – főtt sonka, töltött bárány, újhagyma, de még a padláson vagy füstölőben áttelelt „disznóköltségből” is kerül, házibor és egy kis üveg házipálinka kíséretében. A nagyszombaton megszentelt vízből is ekkor szoktak osztani a közösség tagjainak.
A húsvétvasárnapi eledelt főként a kora reggel megszentelt ételek teszik ki, a határkerülés során is ebből fogyasztanak a falubeliek. Fontos megjegyezni, hogy a népszokás szerint a szentelt eledelből származó maradékokat „tilos elgazolni, vagy a moslék közé keverni”, el kell égetni azokat. Az eledelszentelést követően főleg traktorokon és lovas fogatokon járják körbe a határt, a határkerülés a helyi templomnál ér véget, ugyanis a húsvétvasárnapi szentmise a határkerülők fogadásával kezdődik. 
Idén húsvétvasárnap reggel fél nyolckor lesz eledelszentelés Szé­kely­len­gyel­fal­ván, a minden évben megszervezett határkerülés ezúttal sem marad el.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!