A híreket követve elégtétellel vehetjük tudomásul, hogy alakul a kormány. Az elégtétel azonban még nem tény, csupán remény, ugyanis a választások eredményének ismerete után megkezdett koalíciós tárgyalások rajtjakor azt hihettük, hogy napok kérdése, és sínre áll az új parlamenti többség és az arra alapuló kormánykoalíció, de hamarosan csalódnunk kellett, ugyanis az egyeztetés folyamata megtorpant, s ami a legszomorúbb, nem az elvek, prioritások közös nevezőre hozásán, hanem személyi kérdések miatt akadtak el a tárgyalások. Aztán sikerült túljutni a holtponton, s reméljük, a felek megállapodnak majd a parlamenti együttműködés feltételeiben, a kormányprogramon és annak prioritásain, de akár a tisztségek leosztásában is. Mára hívta össze az államfő az újonnan megválasztott parlamentet, a kétkamarás testületben sok új arc van, s bár a politikai erőviszonyok a főbb kormányerő és a legnagyobb ellenzéki erő tekintetében nem változtak, a politikai színtéren viszonylag új USR-PLUS térnyerése és a Tăriceanu, Ponta és Băsescu volt miniszterelnökök és államfő által vezetett kis pártok kiesése miatt átrendeződtek a politikai erőviszonyok: a választásokon nyertes PSD nem tudott parlamenti többséget kialakítani, a nagy vesztes, a PNL viszont igen, így ő alakíthat kormányt. A választást elbukó kormányfő-pártelnök csak kormányzati tisztségétől kellett megváljon, cserében megkapja a képviselőház elnöki tisztségét. A jelek szerint az RMDSZ egy miniszterelnök-helyettesi tisztséget és három miniszteri tárcát kap az új kabinetben: a magyar érdekvédelmi és közképviseleti szervezet által delegált politikus irányítja majd a fejlesztési, közművesítési és közigazgatási; a környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti tárcát, illetve az ifjúsági és sportminisztériumot. Nem szóltak róla a híradások, de bizonyára a megyei szinten működő, a kormánynak alárendelt, az ún. dekoncentrált intézmények, prefektusi hivatalok élén is várhatók változások. Ez talán nagyobb mozgásteret jelent majd a szövetség politikusai számára, a helyi önkormányzati munkához társulhat a kormányzati és a törvényhozói munka. A kormányprogram véglegesítését is mára ígérték a felek, s a koalíció vezetői azt is ígérték, hogy hamarosan elkészül az ország költségvetése is. Gyorsan kell cselekedni, ugyanis sok a megoldandó gond. S itt nemcsak az új koronavírus világjárvány okozta temérdek bajra gondolok – ugyanis ez csupán tetézte a többi, évek óta húzódó gondot –, hanem az állandósult intézményi válságra, ami Băsescu regnálása alatt kezdődött és Johannis országlása idején folytatódott: a kormány és az elnöki hivatal ott tett keresztbe egymásnak, ahol csak tudott. Ideje volna ennek az áldatlan állapotnak véget vetni, s valóban a gondokra, azok okának feltérképezésére és a megoldásokra összpontosítani. Azaz visszatérni a sokat hangoztatott normalitáshoz. Aminek többek között az is része kellene legyen, hogy visszatérnek kiskirályaink a miniszter szó eredeti jelentéséhez: szolga. Működésük pedig nem uralkodás, hanem szolgálat. Hol vagyunk még attól, hogy az államfő tömegközlekedési eszközön menjen munkába – szolgálatba –, s a mandátumát kitöltött miniszter visszatérjen eredeti foglalkozásához. Mesélte egyik ismerősöm, hogy bemutattak neki Hollandiában egy könyvkereskedőt, aki a pult mögött állva szolgálta ki a vevőket, megjegyezve, hogy korábban művelődési miniszter is volt. Ezzel szemben nálunk a miniszteri titulust életük végéig viselik az egymást sűrű egymásutánban követő tisztségviselők, elhitetve környezetükkel és önmagukkal, hogy az nekik jár. Remélem, ez a szemlélet is elmúlik, s valóban az elégtétel veszi át a remény helyét így választásokat követően. Annak az elégtétele, hogy a választottak valóban a választópolgárok javára cselekednek. Azokéra, akik éltek szavazati jogukkal, s azokéra is, akik távolmaradásukkal nyilvánítottak véleményt… Sarány István