Holnap délelőtt Jakubinyi György érsek kézrátétele és felszentelő imája diakónussá szenteli Kalányos Ottó csíkszentgyörgyi és Kelemen Arnold csíkcsicsói akolitusokat. Másnap folytatódnak az ünnepségek a főegyházmegyében, hiszen a balánbányai Bereczi Attilát és a gyergyóditrói Fülöp Szabolcsot szenteli pappá a főpásztor. E meghatározó események előtt kerestük fel a leendő diakónusokat és papokat, akik egyöntetűen kijelentették: köszönik mindenkinek, akik segítették az útjukat, de leginkább a Jóistennek tartoznak hálával. Holnap 10 órától a gyulafehérvári székesegyházban Jakubinyi György érsek kézrátétele és felszentelő imája diakónussá szenteli a csíkszentgyörgyi Kalányos Ottó, a csíkcsicsói Kelemen Arnold és a vicei Pál Áron akolitusokat. A lázas készülődés pillanataiban kerestük fel a két Hargita megyei kispapot, akik hamarosan az egyházi rend szentségének első fokozatát tudhatják magukénak. Azért fontos ezt kiemelni, mert amellett, hogy a diakónusi szolgálat egyfajta átmenetet képez a papság felé, vannak olyan esetek, amikor állandó szolgálatot jelent. Ilyenkor az érintettek a felszentelés után megmaradnak az egyház liturgikus, lelkipásztori életében és karitatív műveinek szolgálatában, de nem vállalják a papi hivatást. A csíki kispapok esetében ez a helyzet nem áll fenn, terveik szerint egy év múlva őket is pappá szentelik majd. Kalányos Ottó neve ismerősen csenghet olvasóinknak, hiszen a roma származású fiatalról többször írtunk. A cigányságát felvállaló kispap megkeresésünkre elmondta: most sem hiszi el, hogy idáig elért, és úgy érzi, hivatásának java még csak ezután következik. – Úgy érzem, kérnünk kell a Jóistentől a kegyelmet, hogy erősítsen meg minket a szolgálatunkban. A papi hivatás felé vezető út állandó fejlődést jelent, és meggyőződésem, hogy ezzel a mérföldkővel új szakaszba lépünk. Most tényleg elköteleződünk a Teremtő felé – fejtette ki az akolitus kispap, arra kérve a híveket, imádkozzanak azért, hogy több fiatal hallja meg Isten szavát és vállalja a papi lét kihívásait. Mint mondta: hálás mindenkinek, aki támogatta, de legfőképpen a Jóistennek tartozik köszönettel. Hasonló gondolatokat osztott meg a Hargita Népével Kelemen Arnold is, aki „rég várt pillanatként” összegezte a közelgő eseményt. – Hosszú előkészület, pozitív és negatív belső megnyilvánulások összessége jellemezte az elmúlt időszakot. Most nagyon lelkes és izgatott vagyok, úgy érzem, tényleg ezen az úton kell továbbhaladjak, Isten és a népünk szolgálatában – közölte a csíkcsicsói kispap, aki arról is beszélt, hogy az emberi tényezők bárkit eltávolíthatnak a Teremtőtől, de vissza lehet térni, újra és újra kapcsolatba lehet lépni a Jóistennel, aki állandó. – A saját tapasztalataimból kiindulva elmondhatom, hogy amikor meghatározó pillanathoz értem a teológiai tanulmányaim során, kicsit mindig elbizonytalanodtam. Ilyenkor az istenkapcsolatomat megzavarta valami „téves rádióhullám”, nem tudtam eldönteni, hogy tényleg jó úton vagyok-e. De hálás vagyok a kegyelemnek, Isten ajándékának, ami megerősített engem, és visszahúzott, amikor meginogtam – ecsetelte Kelemen Arnold, aki olyan diakónus szeretne lenne, aki lelkesedik a Jóisten ügye iránt. Megjegyezte: hálás a családjának, és mindenkinek, aki idáig segítette, főként a Gondviselésnek. A holnapi ünnepség szombaton folytatódik, amikor is a Szent Péter és Pál apostolfejedelmek ünnepén 10 órától a gyulafehérvári székesegyházban Jakubinyi György pappá szenteli a balánbányai Bereczki Attila és a gyergyóditrói Fülöp Szabolcs diakónusokat. Megkeresésünkre elmondták: kíváncsian és izgatottan várják a „nagy napot”, és remélik, hogy méltóképpen teljesítik majd a rájuk bízott feladatot. – Összetett érzések vannak bennem. Egy részből nyugodt vagyok, hogy valami véget ér, de kíváncsi is vagyok arra, ami ezután következik. Egész papi létem során figyelni szeretnék Isten akaratára, és összességében egy boldog pap szeretnék lenni – mutatott rá Fülöp Szabolcs, aki a Salamon király imájából választotta a mottóját: „adj nekem Téged hallgató szívet!” (1Kir 3,9) Elmondta, savanyú szívvel és üresen nem lehet hirdetni az evangéliumot, és arra törekszik majd, hogy életpéldájával ezt támassza alá. – Ferenc pápa szavaival élve: a valódi hatalom az egyházban a szolgálat. Én olyan pap szeretnék lenni, aki életet tud fakasztani, a szó nemes értelmében. Hiszem, hogy a kis dolgokból születnek életünk igazán fontos, meghatározó részei – jelentette ki a gyergyóditrói diakónus, akinek elmondása szerint egész hivatása apró, egymásra épülő tapasztalatokból állt össze. Végezetül Bereczki Attila is nyilatkozott a Hargita Népének, hangsúlyozva: papként a nyitottságra törekszik majd. – Krisztushoz hasonló imádságos lelkülettel készülök a felszentelésem ünnepére. Arra törekszem, hogy szeretettel és türelemmel viszonyuljak a hívek felé, és jelmondatomhoz – Aki Istent szereti, szeresse testvérét is (1Jn 4,21b) – hűen éljem meg a hivatásomat – jelentette ki a balánbányai diakónus, akinek végigkísérte mindennapjait a Jóisten jelenléte. – Már egészen fiatalon felfedeztem a Teremtő jelenlétét az életemben. Mindig a tenyerén hordozott, és néha, amikor letértem az útról, tapsolt egyet, hogy észhez térítsen. Hálás vagyok minden segítségért, amit kaptam, és izgatottan várom a közelgő ünnepet – zárta gondolatait Bereczki Attila. A diakónus- és a papszentelést a Seminarium Incarnatae Sapientiae Facebook oldalán élőben is lehet követni június 28-án és 29-én 10 órától. Keresztes Bea