borús égbolt
Akárcsak a filmekben
A bandák szervezkednek, mindenkinek megvan a maga feladata, és senkinek nem kell megmondani, hogy mit csináljon. Végrehajtják a „küldetést”, majd a rendőrség nyomozásba kezd. Teljesen olyan, mintha egy átlagos hollywoodi bűnügyi film alapötletét vázoltam volna fel, a bökkenő mindössze annyi, hogy az itthoni, valós kis világunkban is egyre gyakoribbak ezek a jelenetek. Félreértés ne essék, nem az egyre inkább rossz irányba haladó világunkra vonatkozó, agyontépázott közhelyekről kívánok szót ejteni, hanem arról a tényről, hogy lassan már nekünk is csak a zöld háttér hiányzik, hogy filmszereplővé váljunk: az utcán vigyázni kell a zsebtolvajok miatt, a lakásunkban nem vagyunk biztonságban a betörők miatt, az utóbbi néhány évben pedig több gyilkosság is történt. Igen, itthon.
Szörnyülködünk a híradásokban látott történéseken, mindeközben nem vesszük észre, hogy lassan, de biztosan mi is mendegélünk lefelé a lejtőn. Az szomorít el a legjobban, hogy az állami rendőrség mellett több településen is létrejöttek a közbiztonságot elősegíteni kívánó szervezetek, előrelépést azonban nem igazán látok, sőt. A betöréses, lopásos esetek száma pedig gyarapodik.
Egy hónapja sincs, hogy Gyergyóditróban betörtek egy családi házba, pénzt és különböző értéktárgyakat tulajdonítottak el, mindeközben pedig törtek-zúztak, nem kis kárt hagyva maguk után. Éjszaka mentek be a lakásba, a ditróiak pedig egyre többször beszélnek egy helyi bűnbandáról, amely nyugtalanságot vált ki a községben.
Szó mi szó, a helyzet nem túl kecsegtető, a puska lassan a nyúl kezébe kerül. Lépéseket kellene tenni. Hogy milyeneket, azt a nálam okosabbaknak kellene eldönteniük. S mielőtt valaki kijelentené, hogy elolvasott itt egy jegyzetnyi pesszimizmust, jelzem, nem erről van szó. Csupán nem tervezek hollywoodi karriert. Itthon biztosan nem.
Kertész László
_web.JPG)
