tiszta égbolt
Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is*
Szélről beszél a tengerész, ha mesél, tartja a közmondás. Valóban igaz, hogy mindenki arról beszél a legszívesebben, ami gondolatban foglalkoztatja. A szegény a szegénysége miatt panaszkodik, a gazdag gazdagságával dicsekszik. Szegénység és gazdagság nincs gondok nélkül. A szegényt megélhetési gondok gyötrik, a gazdag a gazdagsága amiatt aggódik. Így sem a szegény, sem a gazdag nem lehet boldog, nem mehet be az Isten országába. Én Jézus első boldogmondását kizárólagosan csak a lelki szegénység vonatkozásában tudom elfogadni. Azt is olyan értelemben, hogy az ember ráébred lelki ürességére, szegénységére, és ezt Istennel akarja kitölteni, s ez pedig boldogságérzéssel jár. Jézus a szegénységet magát nem eszményítette, eszményíthette, mert bár önmagában a szegénység még nem bűn, de a lustaság, hanyagság, élvhajhászat miatti szegénység a bűn forrása lehet. A szegénység és gazdagság csak attól függően lehet jó vagy rossz, hogy mit szolgál, és nem önmagában. A gazdag csak akkor lehetne boldog, akkor mehetne be a mennyek országába, ha gazdagságához nem ragaszkodna, ha képes volna azt minden órában a rászorulóknak odaajándékozni. A szegénység áldása lehet a kötődés, birtoklás nélküliség, míg a gazdagságé a gondtalanság (nem gondatlanság!). A lélek csak a bírvágy nélküliségben és gondtalanságban (megélhetési gondnélküliség) tud kibontakozni, és Isten országának lelki kincseire figyelni… Nem a gazdagság, a földi kincs rossz, hanem az ahhoz való sóvárgó ragaszkodás. Az anyagi gazdagság lehet Istentől rendelt, ha jó célt szolgál. A földi kincsekhez való túlzott ragaszkodás félelemmel, aggodalommal tölti be a lelket, hisz ha azokban látja minden vagyonát, fél, hogy elveszíti, nem beszélve az állandó gyötrő gondról, hogy megőrizze és gyarapítsa azt. Jézus jól ráérzett erre, azért mondotta: „Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” A gazdag ifjút sem a vagyona, gazdagsága miatt ítéli meg, hanem azért, mert az csak abban látja minden kincsét, boldogságát, mert minden gondolatával, idegszálával csak ahhoz tapad. Figyelmezteti is a vagyongyűjtés bódulatában élő „szegény” gazdagokat: Egy éjjel elkérik a te lelkedet, s amiket gyűjtöttél, kiéi lesznek? – mert „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Mt 16,26)
A földi kincsekről való lemondás készségét, a lelki kincsek gyűjtését Isten országa javainak előnybe juttatása érdekében sokatmondóan szemlélteti Assisi Szent Ferenc élettörténete: Ferenc gazdag kereskedőcsalád sarja. Ifjúkorában léha, kicsapongó életet él, züllött barátokkal dorbézol, mígnem egy alkoholos mámort követő látomásban megjelenik számára Jézus, aki csak annyit kér tőle, hogy menjen el a templomba. Eleget is tett a kérésének, és csodák csodája, jól érezte magát ott, úgy érezte, hogy Jézus személyében új barátja akadt, aki viszont különb mindenki másnál, hisz Ő nem a pénzét lesi, hanem őt magát keresi. Ettől fogva otthagyta ivócimboráit, akik azután gyakran látták bemenni a templomba, és gúnyolódtak is vele, de ő megmaradt Jézus mellett. Aztán – akárcsak a tékozló fiú – kikérte gazdag apjától az örökségét, amelyet teljes egészében karitatív célra fordított (szétosztotta a szegényeknek). Szerzetes lett, és létrehozta a nevéről nevezett ferences rendet, amelynek „regulája” megkövetelte tagjaitól, az önként, Krisztusért vállalt teljes szegénységet…
Valójában nem az a gazdag, megelégedett, boldog, akinek mindene megvan, hanem az, akinek azért van meg mindene, mert meg van elégedve azzal, amije van. Ez nem azt jelenti, hogy nem törekszik többre, hanem azt, hogy nem vágyik többre. A kielégíthetetlen vágyakozás teszi boldogtalanná az embert. Ha a lelki kincsek gyűjtésében találjuk minden örömünket, akkor a szívünkben béke, boldogság fog honolni.
Kedves testvéreim! A legnagyobb gazdagság bennünk van, nem könnyű megtalálni az ahhoz vezető ösvényt, de szüntelen önvizsgálattal, állhatatosan kell keresni, hogy azt megtalálva igazán gazdagok és boldogok lehessünk.
Ámen.
*Mt 6,21
Orbán Dezső unitárius lelkész
