Első alkalommal szerveztek cigánypasztorációs képzést a Csíkszentimrei Büdösfürdőn. A tabukat döntögető eseményen cigánykultúráról, nemzetek közötti viszonyokról és a barátságos együttélés lehetőségeiről is szó esett. Helyszíni látogatásunk során előadókkal, résztvevőkkel beszélgettünk. Tulajdonképpen mi is az a cigánypasztoráció? – tettem fel a kérdést, miközben kollégámmal a csíkszentimrei Büdösfürdő felé haladtunk. Az elmélettel tisztában voltam ugyan, hiszen az említett tevékenységnek a roma közösségek célirányos lelki gondozása és felzárkóztatása a célja, annak gyakorlati megvalósításával kapcsolatban viszont voltak kérdéseim, és bevallom, kétségeim is. Mivel nem tudtam, mire számítsak, egyre izgatottabb lettem, és ezt az állapotot csak fokozta a tény, hogy megint sikerült eltévednünk. Mentségemre legyen szólva, Büdösfürdőre rendszerint csak télen, egy-egy szilveszteri mulatság keretében látogattam el, így nem volt nehéz elveszni a nyaralók között. Végül csak sikerült kikeveredni a víkendházak sokaságából, és mire észbe kaptam, már ott is álltam a csíkszentkirályi önkormányzat menedékházának kapujában. Alig volt némi mozgás az udvaron, így gyorsan kiderült, hogy az elsők között érkeztünk a helyszínre. A cigánykérdés nem tabu téma Mivel a főszervező Kalányos Ottóra, az alcsíki főesperesi kerület cigánypasztorációért felelős lelkipásztorára még várni kellett, Péter Szabolcs közösségfejlesztő szakembert faggattam a nap részleteiről. Tőle tudtam meg, hogy a program – amely képzés is egyben – célja, hogy önkéntesbázist alakítsanak ki Alcsíkon. Mint mondta, a közel kétnapos rendezvény során interaktív szakmai előadások révén lehet megismerni a cigánysággal végzett szociális munka részleteit. – Szeretnénk érzékenyíteni a fiatalokat. Én már több mint öt éve dolgozom cigányokkal, ez idő alatt tanultam meg, hogyan kell kimenni egy cigány közösségbe és hogyan kell szóba állni ezekkel az emberekkel. Jó lenne felébreszteni fiatalokban a nyitottságot a roma közösség iránt – részletezte Péter Szabolcs a célkitűzéseket. Az esemény megszervezéséhez fínanszírozásra is szükség volt: a csíkszentkirályi polgármesteri hivatal, a csíkszentkirályi Szent István-plébánia, a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség, a Caritas, valamint Sipos Tibor és családja támogatták a programot. Elmondta: a cigánypasztorációnak nincs hagyománya térségünkben, és emiatt jelent különösen nagy kihívást a roma közösségek feltérképezése és bizonyos irányelvek kialakítása. – Sokan tabuként kezelik, de az a helyzet, hogy minden székely faluban vannak cigány családok, és egyre többen lesznek. Ezen változtatni nem lehet, és sok esetben sem az egyháznak, sem az önkormányzatoknak nincs elképzelése a romák felzárkóztatását illetően – szögezte le a szakember, aki szerint a civil szervezetek tapasztalatára kellene hagyatkozni ezen a téren. Ahogy a közösségfejlesztő szakembert hallgattam, sűrűn bólogattam, és valamiféle megvilágosodást kezdtem érezni cigánypasztoráció témában. Rögtön fel is tettem a következő kérdést: – Mi a válasz a cigánykérdésre? – beszélgetőtársam magabiztosan vágta rá: – Az iskola! [caption id="attachment_122809" align="aligncenter" width="2560"] Emberség. Az a pap, aki nem tud odafigyelni az elesettekre, nem jó pap[/caption] Segélycsomagokra nem épül jövő Erre a kijelentésre, mint vezényszóra toppant be az Őrkői Amenkha cigány tánccsoport, amelynek tagjai sem a harmonikát, sem a jókedvet nem hagyták otthon. Az udvar egy szempillantás alatt megtelt élettel, és a zenészek után az érdeklődő önkéntesek és előadók is benépesítették a menedékházat. Ekkor érkezett meg Ft. Márkus András atya is, a sepsiszentgyörgyi őrkői cigányiskola alapítója. A címzetes esperes-plébános gondolataiba merülve készült előadására, amikor odaléptem hozzá, és egy szelíd mosollyal jutalmazott érdeklődésemért. – Tudja, az evangélium mindenkinek szól – jegyezte meg, és az udvaron nótázó cigánycsoportra sandított, majd hozzátette: az a papok feladata, hogy észrevegyék ezeket az embereket. – Amikor 1996-ban Sepsiszentgyörgyön megalapítottuk a cigány plébániát, értek kritikák. Sokan úgy gondolták, hogy ezzel a gesztussal a roma közösséget kirekesztjük a magyarok közül. De én most is azt vallom, hogy ha a magyaroknak, románoknak van saját plébániájuk, akkor minden népnek kell legyen saját egyházközsége – ecsetelte Ft. Márkus András atya. Hozzáfűzte: fontos, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a cigányok népi kultúráját. – A cigány más nép. Hiába, hogy magyarul beszélnek, egészen más tulajdonságokkal, szokásokkal rendelkeznek. Ezt fel kell ismerni és el kell fogadni, de ami a legfontosabb, nyitott szívvel kell közeledni feléjük – taglalta az esperes-plébános. Elmondta: a cigánypasztoráció lényege azon az egyszerű gondolaton alapszik, hogy az egyháznak kötelessége foglalkozni a nehéz sorban élőkkel, és a papoknak az a küldetése, hogy minden népet Istenhez vezessenek. – Az a pap, aki nem tud odafigyelni az elesettekre, a hátrányos helyzetű emberekre, az nemcsak a cigányok között, de a magyarok között sem jó pap. Nem a segélycsomagok, hanem a nevelés és a kegyelem mutatja meg, merre van a jövő – összegzett Ft. Márkus András atya, akire már többen várakoztak az előadóteremben, így nem tartottam fel tovább. Szükség van cigány papokra Bevallom, az Őrkői Amenkha cigány tánccsoportot egy darabig tisztes távolból figyeltem, ez azonban addig tartott, amíg meg nem hallottam, ahogy ismerős dalokat énekelnek. Épp egy nóta felénél járhattak, amikor megköszörültem a torkomat, és melléjük léptem. Ekkor váratlan csend lett, és az addig muzsikától visszhangzó Büdösfürdő elhallgatott. – Magácskának játszhatunk-e valamit? – törte meg a csendet Eötvös Gyula, a csapat vezetője. Intettem, hogy inkább beszélgetni szeretnék, így a tapasztalt cigányzenész azonnal mesélni kezdett. Életről, gondokról, magyarokról, cigányokról, egyszóval, mindenről. Kétségkívül gondterheltnek tűnt, de azért gyakran elmosolyodott. – Tudja, nálunk, Sepsiszentgyörgyön a cigány kultúrát nemigen szeretik. De mi szeretnénk egy táncházat, ahol az iskolás gyermekekkel foglalkoznánk, így továbbadnánk a hagyományainkat. A mondás is úgy tartja, ha nem őrizzük a kultúránkat, elveszik a cigányság – ecsetelte Eötvös Gyula, aki szerint nagyon fontos a cigánygyerekek oktatása. Miközben beszélt, a többiek folytatták a muzsikálást, így gyorsan visszatért a korábbi jó hangulat. A tánccsoport vezetője kérdésemre rámutatott: azt is szeretnék, ha több cigányból lenne pap. – Azé’ jó lenne hozzánk is egy olyan ember, mint Ottó. Cigányként jobban merünk közeledni hozzá – fogalmazta meg a sepsiszentgyörgyi közösség igényeit röviden. Csak emberségesen A jelen levő közösség női tagjai is kíváncsiak figyelték beszélgetésünket, így id. Eötvös Dalmát és ifj. Eötvös Dalmát is megszólítottam, akik elmondták: fontosnak tartják megmutatni azt, hogy sok szép dolog van a cigány kultúrában. – Ez a zene, ez a tánc a mindenünk. Sokan azt mondják ránk, hogy kirekesztünk másokat, s elítéljük azt, aki nem közülünk való, de ez nem igaz. Ha egy magyar ember odajön hozzám otthon, Őrkőn, behívom a házamba és megadom neki a tisztességet. Nem zárkózunk el senkitől, tudja meg, hogy sok magyar barátom van – győzködött lelkesen id. Eötvös Dalma. Közben a sokat emlegetett Kalányos Ottó is megérkezett, ám a főszervezői feladatok lefoglalták, így csak nehezen sikerült megszólítani. Végül, csak időt szakított rám, és örömmel beszélt a cigánypasztorációban rejlő lehetőségekről és kihívásokról. – A pasztoráció nemcsak annyiból áll, hogy hittanórát tartok, hanem azt is jelenti, hogy folyamatosan jelen vagyok a cigány családok életében, fordulhatnak hozzám. Vallom azt, hogy nemzetiségtől függetlenül mindenki megérdemel egy esélyt, és én ezért dolgozom – jelentette ki, majd hozzátette: jelenleg az oktatás kérdése jelenti a legnagyobb kihívást Alcsíkon, ahol rengeteg cigánygyerek marad ki az iskolából. – Az igazság az, hogy én nem is szeretem a cigánypasztoráció kifejezést. Ugyanis elsősorban emberekről van szó, embereket segítünk, és nem cigányokat. Ezt kell észrevenni – összegezte a lényeget Kalányos Ottó. Habár a nap még nem ért véget, nem maradhattunk tovább. Azzal a meggyőződéssel távoztunk, hogy a cigánypasztorációval kapcsolatos kérdésekre nincsenek kész válaszok, a mindenkori társadalom megítélésén viszont sok minden áll vagy bukik.

Keresztes Bea