Az emberi frusztrációs lehetőségeket gazdagítja a személyes tér létezése, mellyel külön tudományág is foglalkozik: a proxemika. Egy pszichés burokról van szó, azaz arról a térbeli távolságról, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy mások jelenlété- ben is jól érezzük magunkat. Ez csak ritkán, keveseknél esik egybe a bőr felületével. Legtöbbünknek jóval tágasabb, kb. karnyújtásnyira terjed az intim szféránk, vagyis csak a nagyon közelieket engedjük azon belül, azaz közel magunkhoz. A többiekkel akkor érezzük jól magunkat, ha ezen a körön kívül helyezkednek el. Természetesen ezek a távolságok kultúránként, közösségenként változnak. Minél keletebbre haladunk, annál kisebb ez a távolság: arrafelé természetes, ami gyakran mifelénk is faluhelyen, hogy egymáshoz érnek az emberek. Minél nyugatabbra és északabbra járunk, annál nagyobbá válik ez a távolság. A jelenség azért fontos, mert mindazok, akiknek a személyes tere jóval messzebb van a testük felületénél, mindenféle közeledést, amely átlépi ezt a láthatatlan határt, agressziónak élnek, élünk meg. Mint ahogy bizonyos értelemben az is, hisz rendszerint akkor közeledem a másikhoz, ha valamit akarok tőle, el akarok érni nála valamit. Ilyenkor mindig behatolunk a másik magánszférájába, mire ő azonnal védekezni kezd, azaz a védekező agresszió elsőnek említett formája lép életbe. Magyarán: nemigen szeretjük, ha a másik túl közel jön hozzánk, ha az orrunk alatt gesztikulál, ha a vállunkra csap, csavargatja a ruha/kabátgombunkat, hozzánk ér sorbanálláskor, és folytathatnánk még hosszan a sort. És akkor még nem beszéltünk azokról a helyzetekről, amikor az ilyen közeledéseknek szexuális töltete is van! Ilyenkor mindig kényelmetlenül érezzük magunkat és igyekszünk menekülni a helyzetből. Többek között részben ez a jelenség magyarázza a más kultúrákkal való találkozás okozta idegenségérzetet: mi a keleti kultúrát például túl bizalmaskodónak, ők a mienket túl ridegnek, távolságtartónak látják. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy minket, embereket a fejlődésünk a kiscsoportos létre kondicionált és félünk az idegentől, akkor könnyen magyarázható a tumultus kiváltotta rosszérzés, illetve az idegen tömeg kiváltotta feszültség. Mint ahogy valószínűnek tűnik, hogy köze van, más genetikailag rögzült félelmeinkkel együtt bizonyos fóbiák kialakulásához is. Albert Ildikó