A2021-es év első adventi vasárnapja előtti szombaton, az Erdélyi Kárpát-Egyesület néhány tagja felkapta fejét a hírre, hogy Hargita Megye Tanácsa Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálatának tagjai munkájának köszönhetően felszabadult a közel két éve, egy hatalmas szélvihar romboló munkája által járhatatlanná vált, a turisták által közkedvelt kovács-pataki ösvény. Az a turistaösvény, amely az üledékes kőzetekből felépült Hagymás-hegységben található, dacosan az ég felé emelkedő 1608 m magasan levő Egyeskő sziklatornyai lábához vezet. Személyautókkal mentünk Balánbányáig, amely Hargita megye legfiatalabb települése az Olt felső folyásánál. Innen gyalog folytattuk utunkat, egy hirtelen kapaszkodón felfelé, ahol már látszott a szél romboló munkájának eredménye. A csupasz, rönkhúzó traktorok által is járt úton haladtunk tovább, és a látvány siralmas volt. A több száz hektárnyi területen óriás halmokba rakott fakupacok, zöld ruhájuktól megfosztott hegyoldalak. Csak néhány helyen találtunk az út két oldalán néhány kései virágocskát, amelyek megörvendeztettek. Kárpótlásul, ha a magasba néztünk, gyönyörű panoráma tárult elénk, az Öcsém sziklakoronája, oldalában az Ördögmalom tűhegyeivel, amelyek ezüstszínben játszó jégpáncéljai a Nap sugarával átitatódtak. Örömünkre, utunk felénél visszatérhettünk a régi ösvényre, melyen vígan haladtunk tovább, helyenként még meg-megálltunk, hogy a peremre kimenve még megcsodálhassuk az egyre jobban ködbe boruló sziklavonulatot, a Hargita-, Görgényi- és Gyergyói-havasok egy részét. Az ösvény felső szakaszához közeledve még néhány akadálypályán átverekedtük magunkat, és a forrást elhagyva, egy rövidítésen jobbra lekanyarodva elindultunk az Öcsém felé. Itt már bokáig érő hóban és egyre erősödő szélben mentünk. Elérve a Pásztorkő aljába, még megpillanthattuk a napsugár fényeiben ragyogó Csalhót. Innen nekiindultunk a fák közti meredek ösvényen felfelé az Öcsém irányába. Félúton, az utunkba eső kilátóról még láthattuk az Ördögmalom körvonalait, és azután ködbe borult. A csúszós, jeges ösvényen haladtunk tovább, és mielőtt kibújtunk volna a fák közül, egy pillanatra megálltunk, de nemcsak a pihenés kedvéért, hanem a tomboló viharos szél miatt, hogy minden meleg ruhánkat magunkra szedjük. Az elején gyönyörű óriáspelyhekben hullt a puha hó, majd magasabbra emelkedve egyre jegesebbé vált, köddel átitatva. Szóval, szinte semmit nem láttunk. De a csapat elszánt volt, és haladtunk a célunk felé, az Öcsém csúcsára. Szerencsésen megtaláltuk, röviden fotózkodtunk, és indultunk is vissza az 1504 m magasan levő, 1932-ben épült Egyeskő menedékházhoz, hogy ebédünket elfogyasszuk és a kellemesen befűtött ebédlőben akár meg is melegedhettünk. Nemsokára lefelé indultunk. A köd még sokáig kísért. Az Ördögmalom egy-egy fogazata időnként kibukkant, de csak annyi időre, hogy épp lekaphattuk fényképezőgépeinkkel, ha eléggé résen álltunk. Míg a régi ösvényen haladhattunk, élveztük azt a puha szőnyeget, amely az elmúlt két évben megpihenhetett járhatatlansága miatt. Túránk végéhez közeledve eleredt az eső, mintha az égiek áldása szállt volna ránk. Mi meg hálásak voltunk a nap minden percéért, a látványért, az élményért!

Balázs-Bécsi Rozália, Csíkszereda