Ezúttal az új helyesírási szabályzatunk szójegyzékének két olyan szavára, illetve kifejezésére szeretnék rámutatni, amelynek az előző szabályzathoz képest némileg eltér a helyesírása. Kezdjük mindjárt az advent szóval! Ez a 11. kiadásban csakis rövid magánhangzós alakban élt, míg az AkH12 szerint mind az advent, mind az ádvent használata, nemcsak a kiejtésben, hanem az írásban is elfogadható. A 2005-ben megjelent második javított és bővített kiadású Nyelvművelő kéziszótár advent szócikkében olvashatjuk: „A beszélt nyelvben még él a kissé régies és népies ádvent változat, de írva csak az ~ szabályos.” Az Új magyar tájszótárban is megtalálható az ádvent néhány alakváltozata, így: ádventbe, ádvintba, ádvönt, ákvend. Az értelmező kéziszótár (Éksz2) is bemutatja az ádventet, de azt a Nyelvművelő kéziszótárral megegyezően, népies szóhasználatnak minősíti. A Zaicz Gábor főszerkesztésével 2006-ban megjelent Etimológiai szótár azonban csak az advent alakot mutatja be Az 1922-es helyesírási szabályzat 1932-ben megjelent negyedik kiadásának szó- és tárgymutatójában csak az ádvent, tehát a népiesnek, régiesnek minősített változatot találjuk meg. Ezzel szemben az 1936-os kiadású Új Idők lexikon csak az advent alakot említi. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy miért teszi lehetővé az új szabályzat mind a két szóalak írásbeli használatát. A szóbeli megnyilatkozásokban, ahogy a NyKsz. is írja, el lehet fogadni, de az írásbeliségben talán jobb lett volna kizárólag az advent szónál maradni. Már csak azért is, mert az a latin adventus szóra megy vissza, amelynek magyar jelentése eljövetel (az ad elöljáró és a venio ige összetételével jött létre). Mivel a latin ad elöljáró magánhangzója rövid, semmi sem indokolja a szó eleji hosszú magánhangzót. Ezzel szemben örömmel látjuk, hogy az új szabályzatban az előzőben szereplő pró és kontra helyett a pro és kontra található Ezzel kapcsolatban is érdemes az értelmező kéziszótárra hivatkoznunk, ahol a pro szócikként az idegen szavak előtagjaként három jelentéssel található. 1. Vmit megelőző, elő, 2. ritkán Vkinek, vminek a pártján levő, érdekében történő, 3. ugyancsak ritkán <Tisztség megjelölésében:> az előző. Másik, önálló szócikkben szerepel a pró. Ennek szófaja határozószó, amelyet kifejezésekben használunk, így: pró és kontra: mellette és ellene; se pró, se kontra: sem mellette, sem ellene. A hosszú magánhangzót tehát írásban is jelöltük. Mára ez megváltozott. Szerintem helyesen, mert a pro, amely szintén latin kölcsönzés, rövid magánhangzós. Visszatérve az advent és az ádvent kétféle változatra. Ennek elfogadása, tudniillik, hogy mind a kettő helyes, felveti a NyKsz. szóanyagához fűzött megállapítások felülvizsgálatának szükségességét, ugyanis lehetséges, hogy azok egyéb szavak esetében is elavul(hat)tak. Dóra Zoltán