A nagy magyar költő, Berzsenyi Dániel niklai kúriája a magyar irodalmat szeretők zarándokhelye. A somogyi település könnyen megközelíthető, s a környező falvak is közönségcsalogatók. A nemesi ház túlélte a történelem viharait, leginkább a szovjet „felszaba-dúlást”, s Berzsenyi Emlékmúzeumként várja a látogatókat. Az ízléses kiállítást sokan keresik fel évente, diákcsoportok adják egymásnak a kilincset.
Talán kevésbé ismert, hogy a nagy magyar lírikust igencsak zenekedvelőnek ismerték, számos levelében foglalkozott zenei kérdésekkel, a költészet és a zene kapcsolatával. A tárlaton egy eredeti vitrinben, Berzsenyi Mária hagyatékában állítottak ki korabeli zeneszerszámokat, s Berzsenyi zenével összefüggő gondolatait is közkinccsé tették.
„A poézis nem egyéb, mint lelki muzsika – írja Dukai Takáts Judit költőnőnek. – A muzsikának a dorombtól fogva Heyden Concertjéig számtalan nemei vagynak; így a poézisnak is a konyhadaloktól fogva Pindarus Himnuszáig. Az a kérdés tehát, hogy dorombolni akar-e a poéta, vagy lantolni…”
Mint igazi hazafi, a magyar táncot értékeli nagyra Széchenyi Istvánhoz írt levelében:
„Én a magyar muzsikában és táncban ideált látok… A mi pompás hadi táncainkat még az ősz férfi is nagy dísszel eljárhatja, s jaj annak, aki Bihari Hatvágásában a Hősdalt nem érti…”
A magyar zenére máshol is visszatér a poéta, A magyar mint költő nemzet írásában fogalmazza meg:
„…hogy a magyar igen érző, mutatja az ő igen érzékeny muzsikája, mutatja az ő energiával teljes tánca, mely a léleknek minden érzéseit előnkbe rajzolja…”
Berzsenyi költészete számos zeneszerzőre hatással volt, kettőt emelnék ki; elsőként Kodály Zoltánt említem. A magyarokhoz című versből monumentális kánont komponált a költő halálának századik évfordulójára, 1936-ban. A „Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” sor a háború alatt, az ötvenes években különösen aktuálissá vált, s mondanivalója máig érvényes. Kórusgenerációk nevelkedtetek a művön, bemutatója óta számos kórusfesztivál záró darabja: az összevont óriás-vegyeskarral. A feljegyzések szerint 1937-ben a Margitszigeten 2000 gyermek, 1942-ben Nyíregyházán 1500 gyermek énekelte, de számos felvétele található meg a világhálón. Magam is többször énekeltem a zenei általános iskolában.
Kevésbé ismert Vaszy Viktor karmesternek, zeneszerzőnek Berzsenyi A Melankólia című versére írt vegyes kari műve. A költő búsborongós életérzését kifejező sorok megzenésítésekor, 1940-ben időszerűek voltak: „A vidámság csak a valóságnak / S szűk jelenvalónak szedheti rózsáit: / De te, karján a szép álmodásnak, / Éled a jövendőt s a múltnak óráit.”