borús égbolt
közepes eső
A Z generáció (is) többet érdemel
Nem vagyok nagy híve a generációelméletnek, de nemrég egy eseményen maguk az „érintettek”, a Z generációs fiatalok használták magukra ezt a címkét. Igazából nem az elmélettel, inkább az általánosítással van bajom. A generációelmélet ugyebár megmondja, hogy kb. milyenek a boomerek (1943–1960), vagy milyenek lesznek a kis alfák, akik 2010 óta jöttek világra. Pedig tudjuk, hogy nem egyforma minden 70-es években született férfi és nő, és nem ugyanolyan az összes Z generációs fiatal sem. A genetika, a környezet, ahová születünk, a nevelés „biztosítják” a különbözőséget, de abban mégiscsak van egyfajta hasonlóság, hogy milyen hatások érnek egy adott korban. Szóval így magunk között egyfajta használati utasításnak mégis jó a generációelmélet (a marketing és munka világa ennél többre is használja), azaz nem árt, ha szülőként, pedagógusként tudomást veszünk a gyorsan változó világról. Ne poros szokások, merev értékítéletek szerint nézzünk a jövő generációira, mert az nem fog működni. Csak mélyebbre ássa azt a bizonyos generációk közti szakadékot.
Az említett esemény is éppen arra cáfolt rá, amit annyit lehet hallani a „mai fiatalokról”, a Z generáció képviselőiről. Akik – bárki bármit is mond – igenis felelősen gondolkodnak (annyian biztosan, mint a felnőttek), őket is foglalkoztatják korunk nagy kérdései (legalább annyira, mint a felnőtteket), ők is törődnek a jövővel (talán jobban is, mint a felnőttek), és tudatosak is (akárcsak a felnőttek egy szűk hányada). Csak másképp, más erővonalak mentén teszik mindezt. Persze hogy másak, hiszen ők az első globális generáció, az 1996–2010 között születettek számára már elmosódnak a földrajzi határok, otthonosan mozognak a virtuális világban (hiszen beleszülettek).
Egyébként rengeteg lehetőség van valóban meglátni őket. Csak az előítéletek függönyét kéne széthúznunk szemünk előtt, és nyitottan odafordulni feléjük. És akkor kiderül, hogy sokan közülük mennyire kreatívak, mennyire újszerű módon képesek hozzányúlni egy problémához, és mennyire másképp tekintenek saját magukra, az érvényesülésre és az önmegvalósításra. Ha szakadék helyett hidat építünk feléjük, akkor többet átadhatunk a magunk tapasztalataiból is. Mert támogatásra és biztos pontokra nekik is szükségük van. A kritikánál mindenképp többet érdemelnek.
Asztalos Ágnes
