Szovátáról, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent József Gyerekotthonának udvaráról indult július 19-én a X. Ferences Biciklitúra (FerBiT). A résztvevők között voltak régi FerBiT-esek és új résztvevők, akik Erdély különböző pontjairól érkeztek, a legtávolabbi résztvevő ugyanakkor Budapestről jött. A regisztrációnál megkaptuk a FerBiT idei, világoskék pólóját. Idei mottónk a következő volt: „Indulj és menj!” Induláskor el is énekeltük az így kezdődő éneket. [caption id="attachment_54024" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Pál László[/caption] Agyermekotthonban a szállásunk elfoglalása után szentmise következett a Psallite csíkszeredai ifjúsági kórus néhány tagjának a közreműködésével. A FerBiT főszervezője, Bonaventura testvér ismertette a túra részleteit, kihangsúlyozva, hogy nem bicikliverseny, hanem közösségi tekerés lesz, amelynek keretében nem egymás elől tekerünk, hanem egymással és a jó Istennel megyünk, ahol senkit nem hagyunk el, közösen indulunk, és közösen érkezünk. Vacsora után alternatív programok, filmnézés, focizás és túrabeszámoló közül választhattunk. Másnap, július 20-án a reggeli torna és ima után 500 méter tengerszint feletti magasságból Parajd felé indult kalandos útjára a 72 lelkes résztvevő. Hamarosan a Görgényi-havasokban található, 1287 méter magas Bucsin-tető felé tekertünk, ahová 20 kilométer után érkeztünk meg a déli órákban, és a fenyvesek árnyékában szentmisén vettünk részt, amelynek oltára biciklikből állt, és a csengőszót is biciklicsengő szolgáltatta. Innen 10 másodpercenként gurultunk le a Gyergyói-medence felé, ahol Borzonton egy régi FerBiT-es család meleg fánkkal kedveskedett nekünk. 60 kilométer után Gyergyószárhegyre érkeztünk, ahol Anaklét és Julianus testvérek meleg vacsorával vártak. Szállásunk a ferences kolostor 400 éves falai között volt, nagyon szép erdei környezetben. Július 21-én reggel 7 órakor már indultunk, Gyergyószentmiklóson át az 1256 méter magas Pongrác-tető felé. Az előző naphoz viszonyítva meredekebben emelkedett az út, és bizony jól jött néhány „őrangyal” segítsége a kezdő bicikliseknek. Már nem is volt fontos, hogy ezek az „őrangyalok” Tusnád vagy Cannondale biciklisruhát viseltek-e. A tetőre érve Urbán Erik ferences testvér, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója mutatott be szentmisét, aki biciklisként csatlakozott hozzánk Szárhegyen, György Balázs helyi plébánossal. Ezután félpercenként indultunk lefelé, a Gyilkos-tó irányába, ahonnan egy rövid pihenő után a Békás-szoros szurdokvölgyén haladtunk át, lélegzetelállító sziklafalak között, és egy rövid alagút után megérkeztünk Gyergyódamukba, ahol letértünk a forgalmas közútról. Hosszúréz tetején át Farkaspallót érintve elértük Hidegséget. Ez volt a legnehezebb, leghosszabb és egyben legszebb napunk is. Este a Csángó Fatányéros Panzióban volt a szállásunk, és az est fénypontja az eddigi FerBiT történetének ismertetése és a Psallite kórus jubileumi koncertje volt. Érdekes adat a FerBiT 10 évéből, hogy megközelítőleg 600 résztvevő pedálozott, és összesen 2580 kilométert tettek meg. Július 22-én a szentmise után Gyimesbükk és az ezeréves határ következett, majd átlépve Bákó megyébe, a csapat egészen az aszói eltérőig gurult, ahol földútra érve hegyi patak mentén, bükk- és fenyveserdők között csendszakaszt tartottunk. Késő délután értünk Károntára, ahol kis faházikókban volt a szállásunk, a pisztrángos tavak mellett. A térerő hiányának köszönhetően teljes „kikapcsolódásnak” örülhettünk, és este körbeülve, személyes tapasztalatainkat oszthattuk meg. Július 23-án Csobányoson át a Fiság-teteje felé indultunk, ahol Bonaventura testvér elmélkedést tartott, felelevenítve a Szentírásból azokat a részeket, amelyeket az előző napokban hallottunk útravalóul. Gödrös-köves ereszkedő után tisztásra érkeztünk, ahol szentmisét tartottunk, bekapcsolódva a Psallite gitárral kísért ifjúsági énekeibe. Ezt követően Menaságújfalun át, Csíkszentgyörgyön keresztül az Akó-kapu érintésével jó tempóban haladtunk, majd Csíkszentkirály után meg is érkeztünk Csíkszeredába. A Szék útja végén már hallottuk, hogy a ferences testvérek harangszóval várnak minket, és ez még a legfáradtabb biciklisnek is erőt adott ahhoz, hogy beguruljon a kegytemplom előtti térre. Bemenve a kegytemplomba, megköszöntük a jó Istennek és a Szűzanyának, hogy szerencsésen megérkezhettünk ferences biciklitúránk végállomásához. Himnuszaink eléneklése után a Szent István Gyerekotthonba mentünk, ahol meleg vacsorával vártak minket. Este közösségfejlesztő játékokkal töltöttük az időt. Július 24-én reggel szentmisén Orbán Szabolcs testvérrel, az erdélyi ferencesek tartományfőnökével, valamint Erik, Bonaventura és Tibor testvérrel adtunk hálát a jubileumi túráért. Ezután személyes élménybeszámolók következtek, amelyek keretében már sokan jelezték, hogy jövőben is részt szeretnének venni a biciklitúrán. Elmondhatjuk, hogy minden szempontból megérte részt venni a FerBiT-en, hiszen nagyszerű időjárásban, csodálatos helyeken, segítőkész társakkal tekerhettünk-gurulhattunk. Mindezen túl rátalálhattunk önmagunkra, a természetben és a társainkban rácsodálkozhattunk Istenre. Lelkileg töltekezhettünk, és talán ez a legfontosabb hozadéka a túrának. Köszönetünket szeretnénk kifejezni ezért a lelki élményért Bonaventura testvérnek, és adjon neki Isten sok türelmet, kitartást a következő túra szervezéséhez! Ferencz Laura Kinga, Ferencz Attila Norbert