A gyimesközéploki tájház a Majláth Gusztáv Károly Általános Iskola szomszédságában, a megállói falurészen, a főút mentén található. A forgalmas útról az udvarra betérve nemcsak a régi, tornácos ház látványa, hanem nyugodt hangulat is fogadja a látogatót: a tájház gondnoka, Mihók Edit szerint más világ van az öreg házban, mint odakint. A naftalinszagú szobákban a gúnyás ládák és vetett ágyak a gyimesi csángó népviselet értékesebbnél értékesebb darabjait őrizik: női és férfi díszes vászoning, katrinca (lepelszoknya), pendely (alsószoknya), bernyóc (keskeny, gyapjúból szőtt öv), többféle csángós bunda, kendő és gatya, posztóból készült zeke, perge kalap (felfelé kunkorodó, keskeny karimájú fejfedő) és csángós öv látható a szépen berendezett szobákban. A kézzel készített bútorok, függönyök és szőnyegek, természetes anyagú használati tárgyak között mintha lassabban telne az idő, mint odakint, véli a tájház gondnoka, miközben körbevezet az épületben, ahol egy fényképkiállítás is megtekinthető, melynek eredeti anyaga 1901-ben készült Gyimesközéplok környékén egy búcsú alkalmával.

A tárgyak közül egy bőrből készült, széles, kétcsatos, zsebes, gondosan díszített övre hívja fel a figyelmünket Mihók Edit: a híres középloki prímás, Halmágyi – Pulika – Mihály tulajdona volt egykor a szíjú, amely Kanadából került vissza Gyimesközéplokra.

– Világlátott szíjúnak nevezem, mert nem sok ilyen tárgy van ebben a házban, amely olyan sok helyen megfordult volna, mint ez

– magyarázza Mihók Edit.

A népművészet mesterei

A csángó zenészpáros, Hal­mágyi Mihály prímás és felesége, Ádám Gizella gardonos ugyanis nem csak Gyimesközéplokon volt ismert: Magyarországon, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában is játszottak, ahová diaszpórában élő magyar néptánccsoportok tagjai vagy néprajzkutatók hívták őket. A Népművészet Mestere díjjal 1997-ben kitüntetett Zerkula János prímással zenéltek együtt, illetve Tímár Viktor prímással, Tímár János gardonossal, valamint a Vak Zolti néven ismert Antal Zoltán prímással. A gyimesi táncrendek mindegyikét ismerték és tudták játszani. Virágvölgyi Márta hegedűtanár, népzenész a Folkmagazin 2016/3-as számában például így ír Pulika Mihály és felesége első budapesti látogatásáról: „1987-ben Halmágyi Mihály gyimesi prímás és felesége, Ádám Gizella gardonos első ízben jöhetett Magyarországra, Budapestre. Így alkalom adódott, hogy a Zenetudományi Intézetben egész napos gyűjtést csinálhassunk velük. A gyűjtés során a gyimesi táncrend szinte minden táncfajtáját végigjátszották, természetesen a dallamrepertoár teljességének igénye nélkül, hiszen egy napba minden nem fért bele. Mégis, felmérhetetlen jelentőségű ez a gyűjtés, hiszen ez volt az első alkalom, amikor hangosfilmre és videóra vehettük egy gyimesi prímás játékát.”

Súlyemelő övek, hozzáadott értékkel

Számos hang- és videófelvétel készült az 1998-ban elhunyt Halmágyi Mihály hegedűjátékáról, és van, amelyiken csángó népviseletben látható, talán épp azt az övet viselve, amely ma a középloki tájházban pihen.

– Azért viseltek régen ilyen vastag, kemény szíjút a férfiak, mert a nehéz fizikai munka, nagy súlyok emelése közben az öv tartotta a törzset és a hátgerincet, megakadályozva a sérv kialakulását. Épp, mint egy súlyemelő öv

– magyarázza Mihók Edit hozzátéve, hogy a csángós szíjú esztétikai, anyagi és eszmei értéke miatt igencsak jelentős. Enyhe kifejezés ugyanis azt mondani, hogy nem könnyű egy ilyen övet elkészíteni: a borjúbőr cserzése, pácolása, formázása, színezése, díszítése, hímzése, lyukak, zsebek és csatok kialakítása külön népművészeti mesterség, melyet ma már egyre kevesebben művelnek. Persze a muzsikusok nem gerincvédő szerepe miatt hordták, hiszen a helyi közösség zenészeiként nem végezhettek nehéz fizikai munkát: zenéjükért cserébe ezzel mások segítették ki őket.

A hálából odaadott csángós öv

Amikor Halmágyi Mihály és felesége, Ádám Gizella az 1990-es évek elején Montreálba utazott az ottani magyar néptánccsoport vezetőinek meghívására, összebarátkoztak két néptáncossal, akik akkor a nagyváros közelében éltek: Katona Zoltánnal és a gyimesfelsőloki származású Katona Erzsébettel, akik nagy vendégszeretettel fogadták őket.

– Mihály bácsi hálája jeléül nekik adta a csángós szíjat, pedig az számára ereklye volt, az ő saját viseletének a része. Végül is nem fogadták el ingyen az övet, hiszen tudták, hogy mennyire értékes, de Mihály bácsi hazajött, a szíjú pedig sokáig ott maradt Kanadában

– részletezi Mihók Edit.

A Katona házaspár pár évvel ezelőtt hazaköltözött Székely­keresztúr mellé, és magukkal hozták a gondosan őrzött népviseletgyűjteményük darabjait is, köztük Halmágyi Mihály szíját. Úgy döntöttek, hogy a híres prímás szíja – illetve a több csángó és székely népviselet, amely tulajdonukban volt – a gyimesközéploki tájházban lesz a legjobb helyen. Így került vissza Halmágyi Mihály szülőfalujába az értékes öv, amelyet bárki megtekinthet, aki betér a főút mellett álló tájházba.