Lapunk egyik jeles barátja a Vácon élő Lőrincze-díjas nyelvművelő, Dóra Zoltán. Időnként egy-egy nagyon időszerű témában, nyelvhasználati kérdésben fejti ki véleményét, mély tudással és rendkívüli nyelvérzékkel alátámasztott álláspontját. Megtisztelő lapunk számára, hogy azon sajtóorgánumok közé tartozunk, amelyekhez Dóra Zoltán eljuttatja írásait: Édes Anyanyelvünk, Új Ember, illetve a Kossuth Rádió Tetten ért szavak, a Magyar Katolikus Rádió Nyelvédesanyánk című műsorai, vagy a szaktanároknak szóló Magyartanítás című módszertani folyóirat. A felsorolásban nem véletlenül hagytam utoljára a Váci Polgár című lapot, amelynek számait ugyancsak Dóra Zoltán juttatta el szerkesztőségünkbe. A tartalmas havilapban állandó rovata van a szerzőnek, az Anyanyelvi mozaikban az olvasókat foglalkoztató nyelvművelési, nyelvhasználati kérdésekkel foglalkozik, no meg az anyanyelv szépségeivel, érdekességeivel. Legutóbb egy kötetet hagyott szerkesztőségünkben. S bár címe Nyelvőrségben a Dunakanyarban, a földrajzi tájegység megjelölése nem a térség nyelvművelő kérdéseit taglalja, hanem inkább a szerző (nyelv)őrhelyére utal. Jelen kötet Dóra Zoltán hetedik munkája, s akárcsak előző könyvei, ez is a megjelenést megelőző időszakban különböző lapokban, folyóiratokban napvilágot látott írásokat sorakoztat fel tematikus egységekbe tagolva. Ilyen nagyobb témakörök: Nyelvhasználat, nyelvhelyesség; Helyesírás, helyes írás; Szavak és szólások magyarázata; Névadás és névhasználat. Az Egyéb írások fejezetbe a nyelvről, a nyelv megőrzéséről, illetve nyelvészekről írt esszéit gyűjtötte össze. A szerző valamennyi írás végén feltünteti az eredeti megjelenés helyét és időpontját. A keltezés jelzi, hogy az adott téma mikor került az érdeklődés homlokterébe, segít eligazodni, mikor a szerző visszatér egy-egy adott kérdésre, újabb ismeretek birtokában akár korábbi álláspontját is felülvizsgálja – ezzel is jelezve, hogy a nyelvre nem mint holt anyagra, tudományos vizsgálódás tárgyára tekint, hanem mint élő, állandó változásban, átalakulásban lévő, folyamatosan gazdagodó kommunikációs eszközre. A kötet írásai közül 39 a Váci Polgárban, 19 a Hargita Népében, 12 a Magyartanításban, 9 az Édes Anyanyelvünkben, 5 a Tetten ért szavakban, 6 pedig hat más időszaki kiadványban jelent meg. Bár a lapunkban megjelent valamennyi írás ismerős volt, ebben az új szövegkörnyezetben és tematikus csoportosításban teljesen újszerűen hatott, az egymás után sorjázó rövid közlések egymást erősítik. Ugyanakkor könnyedek, közérthetőek, s bár tanítanak, nem érezzük őket didaktikusnak, inkább érdekes, hasznos, olykor szórakoztató információkat tartalmazó olvasmányoknak. A kötet lektora, Okosné dr. Bozsik Gabriella a könyv fülszövegében hangsúlyozza: „Nagy szükség van… az olyan fáradhatatlan, a mindennapi nyelvhasználatra élénken reagáló, a nyelvi igényességre ügyelő tanáremberre, nyelvészre, mint amilyen jelen kötet szerzője, Dóra Zoltán. Soraiból kitetszik, hogy nyitott szemmel jár a világban: intenzív kapcsolatot tart volt diákjaival, a baráti körével, a város polgáraival, sőt erdélyi kollégáival is, akik sok esetben javasolják neki a feldolgozásra váró témákat.” Egyetértünk vele. Ugyanakkor büszkék vagyunk arra, hogy lapunk egyike azon kevés magyar nyelvű időszakos kiadványnak, amely önként vállalt feladatának eleget téve, következetesen közöl nyelvművelő, a nyelvhasználat kérdéseit taglaló írásokat. Örülünk, hogy szerzőink között tudhatjuk Dóra Zoltánt is, váci barátunkat. Sarány István