Lille-t, az Észak-Francia várost körüllengi a történelem fuvallata, ami árnyaltan azt is jelenti, hogy békés évtizedekre lakói közül kevesen emlékezhetnek. Francia királyok, burgundi hercegek, a spanyol király, valamint a hollandok uralták a vidéket. A háborúktól megcsömörlött lakosságot a fekete halál, a pestis sújtotta. A két világháború további véráldozatokat kívánt a várostól: a gáztámadások szimbólumává vált Yper 35 kilométerre esik innen, a gyászos emlékű Dunkerque is hamar elérhető. [caption id="attachment_103342" align="aligncenter" width="2560"] Szövőgépek a textilipari múzeumban[/caption] A történelemkönyveket lapozgatva mégis a város nevéről a textilipar jut először legtöbbünk eszébe. A XII. században, a település posztóvásáraira messze földről érkeztek kereskedők, a XIX. században a pamut- és gyapjúipar bámulatos gyorsasággal fejlődött. Akit jobban érdekel az egykori textilipar, az Lille egyik külvárosában, Roubaix-ban emlékezhet a dicső időkre. Itt megállt az idő, a régi gyárépületek, lakóházak között igazi skanzenben érezhettük ottlétünkkor magunkat. A hagyományőrzők egy régi szövödét rendeztek be múzeumnak, ahol az ókortól a múlt század elejéig követhetjük nyomon a technika alakulását. A gyárat egykor Israël Jean-Baptiste Craye alapította, aki a középkori flamand bútorkárpit szépségeit hozta vissza a XX. századba. 2001-ben az üzem egy részét múzeummá alakították, s oktatási célokat is szolgál. Vezetői elképzelése szerint az intézmény segíteni szeretné a kortárs textilművészet fejlődését, összekapcsolva a múlt technikáit a jelen igényeivel. A videószobában egykori munkások beszélnek életükről, a szakma szeretetéről a képernyőkön. A hatalmas csarnokba iskoláscsapat érkezett, nekik egy lelkes idegenvezető mesélt széles gesztusokkal. Az interaktív foglalkoztatóba is bekukkantottunk, éppen egy fejkendős fekete kislány hajolt a kis szövőszék fölé, s kacagott fel, mikor elrontotta a mintát. Különösen sokan álltak meg Joseph Marie Jacquard feltaláló szövőszékénél, amelyről még az általános iskolában is tanultunk. Szinte hihetetlen, a bonyolult mintákat szövő gépeket már a XVIII. század elején lyukkártyás megoldással vezérelték. Lyonban egyébként emiatt a munkájukat féltő munkások a gyárvezetőkkel súlyos összetűzésekbe is keveredtek. „Az 1800-as évek végén Roubaix-Lille volt a világ textiliparának fővárosa – emlékeztetett a múltra Florence Houvenaghel, a kisváros idegenforgalmi hivatalának sajtómunkatársa. – Ha a textiliparban már nem is, de a különleges textilkutatásban még tovább élnek a hagyományok. A gyerekeket, fiatalokat különösen érdekli őseik munkája, gyakorlati foglalkozásokon ismerhetik meg a szövés titkait.”

Csermák Zoltán