Azokon a vidékeken, ahol megterem, talán jobban kötődik az életünk a szőlőhöz és a belőle készült borhoz, mint bármelyik más gyümölcshöz. Napjainkban is az idősebb generáció majdnem minden tagja, de a fiatalabbak között is akad, aki jártas a szőlő művelésével kapcsolatos kérdésekben. Az idősebbek nemcsak tudták – az adott kor technológiájának megfelelően –, de szerették is ezt a munkát: jókedvvel és élettel volt tele a hegyoldal, amikor a szőlőiket művelték. A szüret és a borkészítés hasonló vagy tán még nagyobb családi ünnep volt, mint egy disznóvágás (habár mindkét esemény hangulatának, önfeledt jókedvének egy része a szőlőhegyből származott...). A szőlő ezeknek a vidékeknek erősen befolyásolta a gazdasági, társadalmi és kulturális életét a munkálatokkal, illetve a belőle származó jövedelemmel. Erős hatással volt a táj képére, kialakítására, a domboldalak hasznosítási módjára, a turizmus és a gasztronómia alakulására. A mező­gazdasági kutatás, oktatás és szakirodalom tetemes részét a szőlőtermesztésnek köszönhetjük. Nem volt elha­nyagolható a régi időkben, de ma sem az az egészség megőrzésében játszott szerepe.

Termesztése szempontjából a legmeghatározóbbak a klimatikus, földrajzi és talajtani tényezők. Ezek erősen befolyásolják a termesztés módját és az eredmény minőségét. Házi kertben, saját felhasználásra a nagyrégió sok településén megtalálhatjuk a megfelelő szőlőfajtát, de minőségi eredményeket adó, üzemi ültetvényeket csak a megfelelő termőhelyeken szabad telepíteni. A termés minőségét erősen befolyásolhatja az évjárathatás, amely a minőséget jobbá vagy gyengébbé teheti a borkészítés szempontjából. 
A borszőlő esetén nemcsak a termőhely, hanem annak találkozása egyes fajtákkal szintén fontos tényező. A gyü­mölcsként értékesített vagy házi kerti csemegeszőlő esetén ezek az igények mérséklődnek, így ezeknek a fajtáknak a házi kerti termesztése ott is sikeres lehet, ahol a borszőlők minősége nem lenne megfelelő. Erre azok a korai érésű fajták alkalmasak, amelyek téli fagytűrő képessége magas.
Talaj iránt nem túl igényes, a legtöbb talajon megél, de jó eredményeket szélsőségesen gyenge talajokon nem várhatunk. Napfény- és melegigénye jelentős, ne ültessük árnyékos vagy félárnyékos helyre, ha kertünk olyan kialakítású lenne, hogy nem teljesen felel meg fényellátottságban, de mégis szeretnénk megpróbálni, akkor a tőke terhelését erősen csökkentsük.

Csapadékigény tekintetében ott, ahol az évi csapadék 450–800 mm között van, eredményesen termeszthető. A gyengébb talajok kihasználására is alkalmazták, ez a gyakorlat azonban üzemi körülmények között kevésbé javasolt. Tápanyagigénye nem magas, bár meghálálja a megfelelő gondoskodást, a nitrogén kijuttatásával érdemes vigyázni, mert mind a hiány, mind a túladagolás nehézségekkel járhat. Üzemi termesztésben természetesen komoly figyelmet érdemel a tápanyagokkal való megfelelő gazdálkodás.
A fajta megválasztása körültekintést igényel, már ha nem egy, a környéken jól bevált fajtával próbálkoznánk. A termesztési cél alapján másként gondolkodunk egy üzemi bor- vagy csemegeszőlő-fajta megválasztásakor, illetve amikor háztáji önellátásról vagy kisebb közvetlen értékesítésről van szó. Az adott hely ökológiai feltételei meghatározzák a keletkező termék minőségét cukor­tartalom, íz és zamatanyagok, valamint a mennyiség be­folyásolása által. A termelés nagyságrendje, a használni kívánt termesztéstechnológia, valamint a piaci igények mind hatással vannak a fajta kiválasztására. A fajta kiválasztása mellett nagyobb terület esetén, termőhelytől függően az alany megfelelő megválasztására is érdemes figyelni.

Házi kertekben, ha nem kifejezetten borkészítés a cél, akkor csemege- vagy vegyes felhasználású fajtákat választunk. Érdemes ezek közül a betegségekre toleráns vagy ellenálló fajtákat előnyben részesíteni vagy legalább kipróbálni. Az érési idő és a téli fagytűrés is jelentős hatással van a fajtaválasztásra, mivel a kiegyensúlyozott, hosszabb gyümölcsellátást több egymás után érő, de csak nagyon ritkán elfagyó fajtákkal lehet biztosítani. A jobb és kevesebb növényvédelemmel elért termésbiztonságot a betegségekre ellenálló fajtáktól remélhetünk, sok ilyen áll rendelkezésünkre, viszont azok ellenállósága nem minden betegségre és nem bármilyen körülmények közt valósul meg. Ezért nem a növényvédelem teljes elhagyását, hanem a kezelések száma jelentős csökkentésének lehetőségét várjuk el tőlük azoknál a betegségeknél, amelyekre toleránsak vagy ellenállók. A téli fagytűrés feltétele az ágak megfelelő beérése, ami a gondozás és a terhelés függvényében változhat.
Szaporítása oltással, bujtással, dugványozással vagy döntéssel történhet. A nem oltott szaporítóanyagot leg­feljebb önellátásra használjuk, vagy alanyanyatelepek létrehozására.
A talaj előkészítése mélyművelésből és tápanyagokkal való feltöltésből áll, tenyészterület tekintetében a világ szőlőtermesztése nagyon változatos, a négyzet alapú telepítést a filoxéravész utáni telepítésekben kezdték el. Napjainkban még kisgazdaságokban az ország déli részén találhatunk 1 × 1 m távolságban telepített gyalogművelésű szőlőket is, környékünkön az erdélyi karikás művelés 1,2 × 1,2 méteres térállása is megtalálható elvétve. Üzemi körülmények között régen átalakult ez a szemlélet, és a gépesített művelés érdekében szélesebb sortávokat alakítottak ki, illetve keskenyebb erőgépeket kezdtek gyártani. Sok esetben a meglévő gépparkhoz alakították a telepítéseket. A tőtávolság nem sokat változott, megmaradt az 1 m körüli értéken. A szőlőt sokféle rendszerben lehet sikeresen termeszteni, de a megnövekedett sortávolság a tőkék terhelésére és ezáltal a minőségre nem volt jó hatással. A sortávolság megfelelő gépesítés megléte esetén a 2 m körüli értéken mozog napjainkban. Az ennél kisebb sortávolságok esetén huzalos művelésnél nemcsak a gépek nehézkes mozgásával, de a sorok egymás általi árnyékolásával is számolni kell. A nagyobb sortáv pedig a terület gyengébb kihasználásával és a tőkék erősebb terhelésével teszi hátrányosabbá a termesztést.
Házi kertben sem érdemes az 1–1,2 m-es távolság alá vinni a tőtávolságot egyik művelési mód esetén sem. Kordonos művelés esetén sem csökkentjük a sortávolságot 2 m alá, kivéve a fejművelések esetén, mint például az erdélyi karikás.
A szakszerűen, jó minőségű szaporítóanyaggal telepített szőlő esetén a tavaszi és őszi ültetés között számottevő különbség nem tapasztalható. Ültetéskor a gyökereket visszametsszük, a hajtást is két szemre visszametsszük, az elültetett oltványt pedig kihajtásig felhompoljuk. Az oltás helye a hompolás előtti talajfelszín fölött kell maradjon. Első évben érdemes figyelmet fordítani a megfelelő vízellátásra, és ha szükséges, akkor az öntözésre.
A szőlő csúcsi dominanciával rendelkező kúszó, kapasz­kodó növény, ezért támaszrendszerre és növekedésének a támaszrendszer szintjén való megtartására van szükség. Erre a feladatra alakultak ki a különböző tőkeművelési módok, ezek a következők: fej-, bak-, kordon-, ernyő- és függönyművelés. A tőkeművelési módok megválasztása klíma, fajta, gépesítési lehetőségek, hagyományok, illetve gazdasági tényezők, növényvédelmi kérdések függvénye. Ezekhez a művelési módokhoz alakulnak a különböző metszési módok, amelyek a fajta termőrügyképzési sajátosságaihoz formálódnak. A szőlő kétéves vesszőin található egyéves vesszők bizonyos rügyei tartalmazzák a fürtkezdeményeket, így ezek cseréje és leteremtetése a feladat. Azt, hogy milyen hosszúságú egyéves vesszőkkel dolgozunk, a fajta, a kívánt terhelés és a termesztési cél függvénye.
Gombás betegségei közül a legjelentősebb kárt a pero­noszpóra, a lisztharmat, a szürke és a fekete rothadás okozza.