A közelmúltban jelent meg dr. Garda Dezső Gyergyószentmiklós gazdasági-társadalmi élete az 1919–1933 időszakban című könyve. A kétkötetes történelmi munka a gazdaságtörténet, a néprajz és a szociológia segítségével mutatja be Gyergyószentmiklós gazdasági helyzetét és társadalmi képét az impériumváltást követő másfél évtizedben. A könyv születéséről Daczó Katalin beszélgetett a szerzővel. – Gyergyószentmiklós múltjának egy-egy szeletéről már több kötetet jelentetett meg. Mit tartalmaz jelenlegi munkája? – Gyergyószentmiklós gazdasági és társadalmi életét próbáltam feldolgozni 1919 és 1933 között a történelmi források segítségével, néprajzi kérdőívek használatával – főként a gazdálkodók életének bemutatásában – és persze, hogy a szociológiát is mint módszert alkalmaztam. Ez nem szórakoztató műfaj, s nem is olyan, hogy összeolvasunk két könyvet és abból megírjuk a harmadikat, hanem hosszú levéltári és dokumentációs kutatások eredménye a könyv. Gyergyószentmiklóson általában nem értékelik ezeket a munkákat, a romantikus, mellébeszélős történelmet szeretik, de a reális múltat nem kedvelik. S általában az emberek nem olvasnak, de hát nem azért írtam meg vagy kutattam fel ezt az anyagot, hogy valakinek a kedvében járjak, hanem azért, mert a székelységnek szüksége van a reális önismeretre, olyanra, amit nem ideológiailag határoznak meg némelyek… – Milyen területeket mutat be ebben a kötetben? – Igyekeztem a szakmaiságot betartani, és módszertanilag bemutatni például az 1921-es agrárreformot, dokumentumról dokumentumra, a reális adatokat, ezeknek a következményeit, a házhelyeket, a telkek felparcellézását. Tagosította korábban a magyar kormány egész Magyarországot s benne a Székelyföldet, erre megint a nadrágszíjparcellák kerültek előtérbe főleg az agrárreformnak köszönhetően. Igyekeztek a vagyont szétosztani gyorsan, nehogy elvegyék, s ez tulajdonképpen a mezőgazdasági termelésnek a rovására ment. A könyvben a gazdálkodó életmóddal is foglalkoztam, használtam az 1973 után végzett szociológiai és néprajzi gyűjtéseimet, de a diákokkal, egyetemistákkal is végeztem hasonló gyűjtéseket. Az Ipartestület mint Gyergyószentmiklós középosztályának központja, külön fejezetet képez. Nagyon értelmes emberek voltak, akik amellett, hogy kisiparral foglalkoztak, kulturális tevékenységük is messze-messze kiemelkedő volt, ugyanakkor a közéletben is fontos szerepet játszottak. Szerepelnek a kötetben a kereskedők: igyekeztem utcáról utcára számba venni az üzleteket,az örmény, székely és zsidó kereskedőket, és levéltári források segítségével megmutatni, kik honnan jöttek. Nagyon érdekes a zsidó közösségnek a megjelenése… – Hogyan fogadták a városban e közösség megjelenését? – Gyergyószentmiklós befogadta a zsidókat és nagyon humánusan viselkedett velük. Nem érezték magukat másodrangú városi polgároknak a zsidó közösség tagjai. Ezt nagyon ki kell emelnem, s itt a kisiparos zsidóságra utalok. Próbáltam bemutatni a korabeli reklámokat, a népszerűsítési módszereket – mert az tényleg reális kereskedelem volt a mostanihoz képest. – A városi munkásság helyzetét is vizsgálja? – A könyv egyik fejezete az iparral foglalkozik. Csodálkozunk sokszor, amikor visszagondolunk arra a 8 ezer munkásra, aki a kommunizmus időszakában Gyergyószent­miklóson élt, de körülbelül ugyanennyi munkás volt itt 1923 és 1927 között is, ezek faipari munkások voltak. Megdöbbentő a faipar fontossága. A zsidó nagypolgárság felvásárolta a részvényeket különböző osztrák vagy az olasz cégektől, nagyon fontos helyet töltöttek be a város életében, őket a város polgársága befogadta. A munkások egy része székely volt, más vidékekről érkezett, de nagyon sok zsidó munkás is volt, mint Salamon Ernő családjának a példája is igazolja. Az osztályharc ebben az időszakban nagyon érdekes, zsidó zsidóval került szembe – erről a források általában elfeledkeznek. Szerintem mindent reálisan kell nézni. A gyáros is megpróbált mindent megadni a munkásnak, amit a törvény előírt, de a munkásnak is nagyon nehéz volt az élete. Nem tudom, a privatizáció után éhbérért munkát vállaló munkásoknak jobb-e a helyzete, mint amilyen a két világháború között volt? Csak akkor lehetett az osztályharcot vállalni, és a kommunista tudat elég erős volt Gyergyószentmiklóson. A másik könyvemben is, a Magyar Párt Gyergyószentmiklós közéletében és ebben a könyvemben is társadalmi, szociológiai szempontból nem lehet azt mondani, hogy nem volt kommunizmus, nem az osztályharc alapján képzelték el a harcot, főleg a munkások, de egy sajátos, sokszínű társadalom volt és ez a sokszínű társadalom Székelyföld sajátosságát mutatja be. – Mennyire él a köztudatban ez az időszak? – Akiket megkérdeztem Gyergyószentmiklóson a könyvem írásakor, mit tudnak erről az időszakról, senki nem emlékezett. Tehát fehér folt. Általában megszoktuk, hogy Mikó Imre vagy mások visszaemlékezése után megyünk… Persze, ezek a visszaemlékezések nagyon jók, de a forrásoknak nagyon fontos szerepe van. A könyv megírásához a levéltári forrásokat és a korabeli sajtóban megjelent anyagokat használtam fel, ezeknek fontosabb szerepe van,mint a visszaemlékezéseknek. Ez az igazi és a reális történelem…