Találkozik a róka a daruval, s kérdi: – Hol jártál, daru koma? – A tónál voltam, hogy élelmet keressek, halat fogjak magamnak. Hát te, róka koma, merre jártál? – Én is voltam vadászni, a faluban tyúkászni. De tudod, hogy az ételről mi jutott az eszembe? Rendezzünk egy jó vendégséget. – Jól van, róka koma, kinél rendezzük? – Előbb nálam, azután pedig nálad. Holnap délben gyere hozzám ebédre. – Megyek, de nekem hosszú nyakú edényben add az ételt, mert én a csőrömmel tányérból nem tudok enni. Szerzett a róka másnapra egy kövér tyúkot, és sütni–főzni kezdte. Az ételt azonban úgy osztotta el, hogy a jó falatok mind a tányérba kerültek, a hosszú nyakú edénybe pedig csak egy kis gyenge maradék jutott. Látta a daru, hogy kinek milyen az étele, de semmit sem szólt, hanem ebéd után ő is meghívta a rókát. – Na, róka koma, holnap délben te gyere hozzám ebédre. – Megyek, de nekem tányérban add az ételt, mert én a szájammal hosszú nyakú edényből enni nem tudok. Szerzett a daru másnapra néhány szép halat, és sütni–főzni kezdte. Az ételt azonban úgy osztotta el, hogy a jó falatok mind a hosszú nyakú edénybe kerültek, a tányérba pedig csak egy kis gyenge maradék jutott. Látta a róka, hogy kinek milyen az étele, s mérgelődni kezdett. Kérdi a daru: – Talán haragszol, róka koma? – Hát már hogyne haragudnék, daru koma, amikor te finom ételt eszel, s nekem csak a rossza jutott! Felelte a daru: – Ugyan, édes róka koma, én csak azt tettem veled, amit te tettél velem. Kölcsönkenyér visszajár.