Tíz perc múlva jövünk mi is – közölte velünk tárgyilagosan Marinică Ianc közlekedési rendőr. A megbeszélt időponthoz képest ugyanis korábban odaértünk a csíkszeredai rendőrkapitányság elé. A rend derék őrei több váltásban járőröznek, indulás előtt egy kevés irodai teendőjük akadt. Azért csatlakoztunk hozzájuk, mert arra voltunk kíváncsiak, hogyan néz ki a szükségállapot az utcán szolgálatot teljesítő rendőr perspektívájából. [caption id="attachment_121471" align="aligncenter" width="2560"] – Ha nincs feltéve a biztonsági öve, tudom mit kell tennem. Ha vezetés közben beszél telefonon vagy egyéb közúti szabálysértést követ el, tudom, hogy mi az eljárás – mondja Marinică (Ianc) járőr. – Viszont most a döntéshelyzet nem fekete-fehér, és ez emberileg számunkra is sokkal megterhelőbb, mint máskor. Én is tudom, hogy a Tudor negyed kisüzletében nem ugyanazok az árak, mint egy nagyobb bevásárlóközpontban. Egy 2000 lejes büntetés egy vagyon bizonyos esetekben. És néha valóban be kell jönni tejporért a városba, mert sehol nem lehet kapni a faluban és otthon sír a csecsemő – fűzte hozzá. Mintha mindenki a senki földjén találta volna magát hirtelen. Mint a kamionsofőrök, akikkel a város szélén találkozunk. Temes megyéből. Teherautóval nem mehetnek be a városba, nyilatkozatuk nincs (elég az egyéb hivatalos papírozás), a környéken pedig egy szem élelmiszerüzlet sem található. Kisegítjük őket egy online kitölthető formanyomtatvánnyal, elmagyarázzuk, hogy mit hol találnak, majd magukra hagyjuk őket. Magányuk a mostani nehéz időkben talán hangsúlyosabb, mint valaha.[/caption]   A bevezetőben a többes szám nem fejedelmi. A riport ötlete ugyanis nem az enyém volt, hanem Fodor Zsuzsánna kollégáé. Ő több alkalommal is elkísérte és fényképekkel dokumentálta a rendőrjárőrök tevékenységét, jómagam egyetlen alkalommal tartottam vele meg a rendőrjárőrökkel. A Hargita megyei rendőrkapitányság vezetősége beleegyezett, hogy elkészüljön a riport. Az az egyetlen kikötésük volt, hogy összesen fél óra áll rendelkezésünkre, hogy beletekintsünk a rendőrök hétköznapi életébe és megtudjunk tőlük mindent, amit csak lehet. Ilyen a szükségállapot. Nem kívánságműsor. Mindezt ráadásul úgy, hogy közben ne tartsuk fenn a rendőröket a munkájukban. Azt hiszem, erre mondják: szép szakmai kihívás. Munkakezdés még csúcsidő előtt Ha csatlakozni akartunk a reggeli műszak egyik járőrcsapatához – és mi csatlakozni akartunk –, korán kellett kelnünk. Reggel hatkor két kávéval bátorítottuk egymást. Egy kicsit türelmetlenek is voltunk, ezért érkeztünk a rendőrkapitányság elé korábban a megbeszélt időpontnál. Maszkot, kesztyűt a kolléga szerzett, így semmi akadálya nem volt, hogy a rendőrökkel tartsunk. Marinică Ianc tartotta a szavát, tíz perc múlva csakugyan ott voltak. Bemutatkoztam, majd röviden elmondtam a riport célját. Megértően bólintott és arra kért bennünket, hogy autóval kövessük az ő autójukat. Meglehetősen szokatlan volt, hogy egy rendőrjárőr-autót követünk. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy simán megtehetnék, hogy bennünket is igazoltatnak, de aznap reggel nem ez volt a feladatuk. A Brassói útra kellett menniük autósokat igazoltatni. Néhány perc múlva meg is érkeztünk a tett helyszínére. De ott eleinte nem történt semmi. Szinte kihalt volt a Brassói út, írhatnám, ha igaz lenne. Ám nem volt az, legfeljebb ahhoz képest, hogy máskor mennyire forgalmas az út. Így nem volt akadálya annak, hogy végre szóba elegyedjünk a mi rendőrünkkel. Marinică Ianc derekasan állta a sarat. Elmondta: a szükségállapot forgalmi korlátozásainak bevezetése óta reggel 7.30 és 8.30 óra között zajlik a csúcsforgalom, délután pedig 14 és 15.30 óra között. Szabálykövető szeredaiak Ianc ügynök – mert először „agent Iancként” mutatkozott be – elégedetten nyilatkozott a csíkszeredaiak normakövetéséről. Elmondta: az emberek, legalábbis az idősek, betartják a szükségállapot rendelkezéseit. Ugyanis azt is ellenőrzik, hogy a 65 év feletti korosztály betartja-e a számára előírt kijárási korlátozást, azaz a utcán tartózkodnak-e a 11 és 13 óra közötti időintervallumon túl. A mindennapi munkájuk része az is, hogy rendszeresen ellenőrzik a házi elkülönítésben élőket. Eddig azt tapasztalta, hogy a lakosok többsége türelemmel viseli időszakos bezártságát. Arra a kérdésünkre, hogy így nem válik-e túl unalmassá a munkájuk, kapásból vágta rá, hogy: nem. Azt már minden további kérdés nélkül elmondta, hogy a szükségállapot bevezetése óta hihetetlen mértékben csökkent a közlekedési balesetek száma. Legfeljebb kisebb, anyagi károkkal járó koccanások fordulnak elő, de azok is nagyon ritkán. [caption id="attachment_121482" align="aligncenter" width="2560"] Mădălina Avram közlekedési rendőr épp a házi elkülönítésből elszabadult „vadállatot” tessékeli haza. Ő nem kap büntetést.[/caption]   Szükségállapotban nem lehet a lelkiismereti kérdéseket megúszni Szóba kerültek a kijárási korlátozások is persze. Nem bliccelhettük el a bírságok kérdését sem. Könnyű elhibázni a saját felelősségre kitöltött nyilatkozatot, szerencsére ezt a rendőrök is tudják. Marinică Ianc legalábbis úgy nyilatkozott, hogy a rendőr is emberből van, nem bírságolnak azonnal, ha valaki nem tökéletesen töltötte ki a nyilatkozatát. A szükségállapot ugyanis a rendőröket is lelkiismereti kérdések elé állítja. Nem könnyű szívvel bírságolnak meg valakit, aki csak a sarokig ugrott le kenyérért és elfelejtett nyilatkozatot vinni magával. – Ebben a helyzetben könnyen a helyébe képzeled magad. Persze akadnak olyan emberek is, akik túlzásba viszik a dolgot. Ellenben ha valaki szabálytalanul előzött, és ezzel önmaga és mások életét is veszélyeztette, akkor nem gondolkozol azon, hogy vajon most megbírságold vagy ne. Akkor automatikusan kirovod a közlekedési szabályok áthágásáért törvény szerint járó bírságot – szögezte le a rendőr. [caption id="attachment_121465" align="aligncenter" width="2560"] – Nem tudtuk, hogy boldogok voltunk – mondja Marius, amikor arról kérdezem, hogy milyen változásokat hozott ez az új helyzet. – Az embereknek nehéz feldolgozniuk, hogy korlátozták alapvető emberi jogaikat, és ez érthető. Volt egy átmeneti időszak, amíg mindenki megszokta, hogy mit kell tennie – tette hozzá. A rendőrök, akikkel munkám során találkoztam, hálásak, hogy csendes a város, hogy az emberek türelmesek, fegyelmezettek és felelősségteljesek. Így az ő munkájuk is könnyebb.[/caption]   Nem árt odafigyelni a nyilatkozatok kitöltésekor Kérdésünkre, hogy vannak-e típushibák az utcára lépéshez szükséges nyilatkozatok kitöltésénél, igennel válaszolt. Mesélte, hogy volt rá példa, hogy valaki a mezőgazdasági termékeket összekeverte a hentesáruval. Ebben az esetben felhívták az illető figyelmét, hogy máskor jobban figyeljen oda a nyilatkozat kitöltésére, aki egyébként megköszönte szépen, hogy elmagyarázták neki, hogy hol hibázott. – Úgy tűnik, vannak olyan emberek, akik nem követik a média napi híreit és nem értik meg olyan könnyen az új szabályokat. Ezért vagyunk mi. Ha megállítunk valakit és látjuk, hogy nincs nála nyilatkozat vagy rosszul töltötte ki, vagy teljesen más okot írt be a nyilatkozatába, mint amiért valójában elindult otthonról, és ez először fordul elő vele, akkor nem bírságoljuk meg 2000 lejre. Inkább elmagyarázzuk, hogyan kell eljárnia. Persze, ha másodjára is elköveti valaki ugyanazt a hibát, akkor természetes, hogy ezúttal meg kell bírságolnunk.   [caption id="attachment_121486" align="aligncenter" width="2560"] Van, amikor az éjszakai kávé többe kerül, mint amire az ember számít.[/caption] Türelem mindenekelőtt Marinică Iancnak arra is volt javaslata, hogy miként érdemes viszonyulni a rendőrökhöz, ha éppen igazoltatnak vagy ellenőrzik, hogy valaki betartja-e a házi elkülönítés szabályait. – Mindenekelőtt legyenek nagyon türelmesek, maradjanak nyugodtak – mondta. Hozzáfűzte: ami pedig az őket ellenőrző rendőröket illeti, vegyék figyelembe, hogy ők igyekeznek, amennyire tőlük telik, a lehető legjobban végezni a munkájukat. – Ha most választhatnék aközött, hogy nyaralni menjek a jegyesemmel a tengerpartra vagy járőrözzek az utcán, akkor nyilván a tengerparti nyaralást választanám, ahelyett, hogy leállítok valakit és végigkérdezem tőle, hogy rendelkezik a szükséges iratokkal – vallotta be őszintén a rend őre. Azt is elárulta, hogy a szükségállapot bevezetésével nem változott meg az életük, csak nekik is meg kellett tanulniuk az új szabályokat. Ezenkívül persze nagyobb a veszélye annak, hogy érintkeznek olyan emberekkel, akik maguk is megfertőződtek a koronavírussal, anélkül hogy ezt tudnák. Emiatt szigorúan be kell tartaniuk a munkájuk során az új szabályokat. – Nem az életünk változott meg, csak sokkal jobban kell koncentrálnunk a feladatainkra, mint békeidőben – mondta Marinică Ianc közlekedési rendőr és munkához látott. [caption id="attachment_121468" align="aligncenter" width="2560"] Marius, Andrei és Șoarecu’ (büszkén felvállalt katonai becenév) társaságában töltöm a harmadik műszakot. Az éjszaka csendes, viszont sok a megosztandó történet. Csak egy pár autó lézeng az utakon, azok is munkából szállítják haza utasaikat az otthon esti nyugalmába. – Én szeretem az éjszakai műszakot, mert mozgalmasabb – mondja Marius –, most viszont más, nyugalom van. Úgyhogy nem marad más hátra, mint várni, türelmesnek lenni és játszani, ha arra jön egy autó. A tét most egy kávé: – Fogadjunk, hogy letér a körforgalomnál...[/caption]   Sallangmentes ellenőrzések A kialkudott fél órából még bő negyed óra maradt hátra, így alkalmunk nyílt megfigyelni munka közben a rendőröket. No meg azokat is akiket megállítottak. A legtöbb sofőr arcán látszott némi feszültség, de volt, aki mosolyogni is képes volt. Az is szembetűnő volt, ha valaki rendszeresen jár az útszakaszon munkaügyben. A rutinszerű mozdulatok, ahogy az autó ablakához nyomták az irataikat, hogy a rendőrök személyes érintkezés nélkül tudják azokat ellenőrizni, legalábbis erről árulkodtak. A rendőrök senkit sem tartottak fenn három percnél tovább. Látszott, hogy valóban rutinmunka ez a számukra. Illetve akadt egy kivétel. Egy magyarországi rendszámtáblájú autót állítottak le, nála öt percig is eltartott, amíg minden szükségeset megbeszéltek a sofőrrel. Ami azonban feltűnt, hogy Marinică Ianc kifogástalan angolsággal szólalt meg és a kellő udvariasságot sem mulasztotta el. És még mondják, hogy a rendőrök hülyék... szöveg: Kiss Előd-Gergely fotó, képaláírások: Fodor Zsuzsánna