Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A Homoródmente unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. [caption id="attachment_12344" align="aligncenter" width="620"] A recsenyédi orgona Fotó: Márk Attila[/caption] Recsenyéd Székelyudvarhelytől 18 km-re, 1,2 km-en hosszan elnyúlva fekszik Homo­ród­szentmárton és Homoródszentpál között. Neve egyes források szerint a Reche személynévből eredeztethető, amelyhez egy kicsinyítő képző társul. Mihály János lövétei történész a Gyalogosan a két Homoród mentén könyvében azt írja a falu nevével kapcsolatban, hogy a helyi hagyomány szerint a Homoród árterének egykori nádasairól és a benne fészkelő récékről kapta a nevét. A nyelvészek szerint szláv eredetű szó, jelentése halom, emelkedés. Az Árpád-kori település első írásos említése 1487-ből való Rechenijed alakban. Középkori templomáról nincsenek adataink. A reformáció után lakosságának nagy része unitárius lett. A templomépítés előtti időkben Homoródszentpálhoz tartozott mint leányegyház. Amint az egykori homályos iratokból kivehető, a két egyház 1745-ben vált külön egyházzá. Ekkor fejezték be első templomukat: „Ez a templom építtetett nemzetes Zolya Józeph uramtól és testvér attyafiaitól ajándékoztatott funduson, melyről jó levele vagyon az ekklésiának.” Az épület többször megrongálódik, az 1827-es püspöki vizitációs jegyzőkönyv megjegyzi: „A mult P. Visitacio által szomszédolt templom Fundusán lévő Templom falai egészen összve hasadozva, kőlábjai elválva, s ennél fogva hasznavehetetlen állapotban találtatának.” 1829-ben kezdenek neki a templom építésének, és többszöri nekirugaszkodás után 1836-ban fejezték be. A régi templomból több berendezési tárgyat átvittek, így az 1792-es feliratú fehér alapon kék festésű, aranyozott párkányú éneklőszéket is. A templom első orgonájának beszerzésére 1857-ben került sor. Mivel az 1840–1857-es jegyzőkönyv hiányzik, így nem tudjuk az orgonakészítő mester nevét, csak ennyit: „…tárgyaltatott a szinte készen levő uj orgona árrának ki eszközlése modja- mire nézve határoztatott közönséges, jó indulatbol miszerint a Közönség Kerek erdő nevű szénafűje fogattassék fel ezen folyo évi Junius hava 7-dik napjától kezdve kaszálás végett az Orgona árra fedezése számára.” Nagy erőfeszítés volt ez a hangszer a mindig pénzhiánytól szenvedő egyházközségnek. A helybeli lakosok közül 40 személy adakozott, a környező falvak közösségei is hozzájárultak a maguk gyűjtésével: Karácsonyfalva 4, Homoródszentpál 11,52, Homoródalmás 15, Homoródszentpéter 10,45, Abásfalva 10, Homoródszentmárton 8 és Lókod 3,20 magyar forinttal járult hozzá az orgona vásárlásához. Emellett 272,40 magyar forint kölcsönt is vett fel az egyházközség. Az orgonaépítés költségei: Benkő Mihálynak a „Kar kibontásáért” 8 forintot fizetnek. Az orgonakészítő mester 720 forintot kapott munkájáért, az orgona festéséért 120 forint fizetődött. Az orgona felszentelése 93,52 magyar forintba került. Hogy nézett ki ez az orgona? Nem találtam meg a leírását, de az Angszter-lista szerint 6 regiszteres, hátuljátszós orgona volt. A minőségéről pedig egy 1893-as bejegyzésben olvashatunk: „…egy olyan régi s uj korában is olcso alkotástól tisztább hangot várni nem lehet.” 1858-ban folytatódott, a megígért és kirovatolt adósságok kifizetése, főleg búzában és a fúvó felállításának költségeiről is olvashatunk. „A Kar bepadolására A fuvo különni felállítására és az orgona melletti űlő szék készítésére kellető létzegekért összesen fizetett 2,70 frt.” 1859-ben arról tárgyalnak, hogy elöljátszóssá kellene tenni az orgonát: „Presbiteriális gyűlés tartatván tárgyalás alá jött az Orgona Testiletinek beljebb hozatala, minek következtében a Claviatura elöl fordítassék.” 1861-ig a gyülekezettagok orgonaalap hátrálékának befizetéséről számolnak be a jegyzőkönyvek. 1866-ban az orgonát megtakaríttatták, 15 koronába került. 1871-ben Balázs Mózes abásfalvi orgonakészítő asztalosmester javítja meg az orgonát 44 véka búzáért. Az orgonakészítőt 1874-ben visszahívják, ez alkalommal a fúvót kell kijavítani: „Orgona fuvójára bőrért, Posztoért száz drót szegért 15,24 frt. Orgonát javítónak Balázs Mózesnek fizetés 18 Mfrt.” 1883-ban egy rövid bejegyzés, amelynek értelmében a névtelen orgonajavító munkájáért 15 forintot kapott, elszállásolásáért és fogadásáért az egyházközség 2 forint 85 krajcárt fizetett. Az 1893-as javításról a presbiteriális jegyzőkönyv már részletesebben beszámol. Idézek belőle: „abásfalvi Balázs Mózes urral a következőleg kötötte meg (az alkut). Vállakozó ígéri, hogy az eclesia orgonáját kitakarítja, megjavítja és felhangolja, a mi benne használhatatlanná vált, pld. fuvó bőre stb. ahelyett ujat teszen, egyszóval az orgonát egészen helyre hozza, hogy annak kellemes hangja és könnyű járása legyen.” A szerződés érdekessége, hogy az orgonakészítő élete végéig vállalta az orgona karbantartását, ami egyedi eset, másik érbekessége, hogy a több más szerződésből ismert aláírás helyett itt kereszt jellel írt alá a nevét valaki más írta le. Ha az 1823-ban született orgonakészítőről van szó, akkor ő 60 éves, vajon már nem tudott írni vagy egy más mesterről van szó? Az egyházközség 6 véka búzát és 20 forint 20 krajcárt fizetett e javításért. A munka nem sikeredett a legjobbnak, hisz „némely sziszegése hallozik” de a fent megnevezett feltételek mellett elfogadják a munkát. A templom padlásán, vagy az épület mellett gabonát raktároztak, ami az egerek elszaporodásához vezetett: „a templomban nemcsak a gabonában, de az orgonában is az elszaporodott egerek kiszámíthatatlan károkat tehetnek a minthogy már tettek is.” Ugyancsak az egereknek köszönhetően, 1904-ben újra javításra szorul az orgona. Csioflek Miklós brassói orgonakészítő felkeresi az egyházközséget, és egyezséget kötnek a hangszer javítása érdekében: „kötelezi magát, hogy az orgona fuvóját, ahol szükséges a maga anyagjaiból megbőrözi, kitakarítja. 2. Orgonát egészen kitisztítja, minden részét a javítást kívánó részeit kijavítja az egértől megrágott sípokat megforrasztja, megintonálja ugyszintén a fasípokat is teljesen kijavítja s a mai kornak megfelelő állpotba hozza. 3. A szélládának minden rejtekét megvizsgálja, megtisztítja a változatok csuszkáit könnyű járatuvá teszi, a szelepeket megtisztítja, a szelepek rugói közül a használhatatlanokat ujakkal cseréli ki.” Március 31-én a kész orgonát felülvizsgálják. Újfalvi Deák N. kántortanító végzi a szakértői munkát. Már 1910-től orgonaalap indul, amelynek adatait 1913-tól külön pénznaplóba vezetik. A napló különös fejezete a Tojás megváltás című, amely szerint 1913-ban 119 korona 57 fillér értékben adományoztak tojást az orgonaalap részére. Az énekvezér Balázs János vezetésével színi előadásos mulatság jövedelmét 83 korona 30 fillér, az orgonaalapnak adományozták. Az első világháború idején az alap megőrződött, de az orgona ónsípjait rekvirálták, ezt a munkát a péztári napló szerint az Angszter cég végezte. A háború után 1926-ban, levelezés indul Carl Einschenk brassói orgonakészítő és az egyházközség között egy új orgona készítése érdekében. 1928-ban, az orgonakészítő megjelenik a faluban és benyújtja költségvetését: „Einschenk Károly orgona építő mester a helybeli orgona kibővítéséről és uj változatokról készített költésgvetését benyújtotta, és a következő össze állítással orgonát hajlandó a meglévő régi és a még használható anyag ígénybe vételével Egyszáz tízezer Leiért építeni: 1. Principál 8 láb 5. Salicional 8 láb 2. Oktáv 4 láb 6. Eolin 8 láb 3. Födött fuvola 8 láb 7. Mixtura 3 soros 4. Flota 4 láb 5. Salicional 8 láb 6. Eolin 8 láb 7. Mixtura 3 soros A fizetés a következőképpen történt: 30 000 lejt az anyag Recsenyédre szállításakor, 41 000 lejt, amikor az orgona elkészült és 15 000 lejt a következő hónapban kapott a mester. Az alkatrészek Brassóból való elszállításáért Demeter Józsefnek, aki valószínű gyepesi volt, 2000 lejt fizettek A kész orgonát 1928. november 9-én vették át Pálffy Ákos h. szentpáli kántortanító szakértői vizsgálata után, aki ezt mondta az orgonáról: „az orgona a költségvetésben és szerződésben kifejezett kívánalmaknak és feltételeknek teljesen megfelel sőt egy változattal meg van pótolva, hogy az eklézsia azt is sípokkal láthassa el valamikor.” Az orgona felszentelésére 1929. január 13-án került sor, vendéglelkészek Balázs András székelyderzsi esperes, illetve Ürmösi József szentpáli lelkész. A régi orgona fúvóját a mester 4 ládájával együtt Brassóba szállították. 1931-ben már javítani kell az orgonát: „az orgona mixtura változata nem szól és gondoskodják (Einschenk) a javításról.” Kiderül, hogy ismét az egerek okozták a kárt, így a javítást az egyházközség ki kell fizesse. 250 lejbe került. 1954-ben Péterffy Gyula teológiai zenetanár értesíti az egyházközséget, hogy „az orgona változatai kijavítást, sípjai behangolást ígényelnek”. Az egyházközség elhatározza, hogy „házról házra járva a hívektől gyűjtenek Péterffy Gyula számára, (...) orgonajavításért”. Augusztus 26-án befejezte a javítást, majd koncertezett a kijavított orgonán. A munkálatokért 600 lejt kapott. Az utolsó javítást 2002 májusában az egyházközség felkérésére Pálfi Domokos datki énekvezér-orgonajavító végzi 5 000 000 lejért. A javításhoz szükséges pénzt egy Amerikába elszármazott recsenyédi hölgy, Perci Ida adományozta. Ma az orgona használhatatlan, javításra szorul.